DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A Bihari képviselõtársam által elmondottak lényegét egy mondatban lehetne összefoglalni: az a koherenciazavar, amit a kormánypárti többség koherenciazavarnak minõsít. Ezt el tudom fogadni, a jelenlegi létszámviszonyok alapján nyilvánvaló, de alkotmányos érzékem tiltakozik ez ellen. (Derültség és zaj a kormánypártok padsoraiban.)
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Ennek a nagyívû fejtegetésnek volt még két olyan mellékzöngéje, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azt az alkotmánymódosítást, amely külön törvényre akarta bízni az idõpontok kitûzését, a Magyar Köztársaság kormánya terjesztette elõ. Ha jól emlékszem, Bihari képviselõtársam ebben a vitában felszólalt, és mindaddig, ameddig a zárószavazásra nem került volna sor, meg sem említette, hogy itt bizonyos kis koherenciazavar lehetséges, mert a jogforrásoknak (Mutatja:) ez és ez a szintje között vannak különfajta zavarok. (Dr. Szabó Zoltán: Ennél értelmesebben magyarázta el.)
Nagyon érdekesnek tartom azt is, hogy amikor az általános és részletes vitában én küzdöttem amellett, hogy az alkotmányban helyezzük el az idõpontot, a kormánypárti többségnél süket fülekre talált az az érvelés, hogy ez legalább olyan fontos dolog, amelyet az alkotmánynak kellett volna rögzítenie. Úgyhogy örülök, hogy visszahallom ezeket az érveket, mert csak igazolva látom, hogy nem koherenciazavarról van szó.
Lehet politikai praktikumot mondani, lehet azt mondani, hogy utólag belátom, hogy hibáztam, tévedtem, de ha ez a gyakorlat folyamatosan eluralkodik ebben a Házban, hogy koherenciazavar címszó alatt bármikor bármelyik törvényjavaslathoz hozzá lehet nyúlni, ez az alkotmányos jogállam halálát fogja jelenteni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)