KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tekintettel a téma fontosságára, nem tudok eltekinteni attól, hogy ne válaszoljak a vitában elhangzottakra.
A köztisztviselõk jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény módosítására készült törvényjavaslat általános és részletes vitájának befejeztével szeretném önöket emlékeztetni a törvényjavaslat beterjesztõjeként a szeptember 8-án általam mondottakra: a javaslat nem jelenti azt, hogy egyszer s mindenkorra megoldhatjuk a köztisztviselõi jogállással kapcsolatos problémákat, mivel az életviszonyok szüntelen változása megkívánja, hogy idõrõl idõre hozzájuk igazítsuk a közigazgatás szervezetrendszerét és a személyi állományra vonatkozó szabályokat.
Az általános és a részletes vita, valamint a bizottságokban elhangzottak alapján elmondható, hogy képviselõtársaim mind a kormányzati, mind az ellenzéki oldalról nagyon felelõsségteljes hozzáállással közelítették meg a javaslatban tervezett módosításokat, és a vita során számos jobbító szándékú észrevételt tettek - ezek egy részét a kormány támogatta. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - említem meg például a politikai tanácsadókkal kapcsolatos pontosító, valamint a pályázati eljárásra vonatkozó javaslatokat, továbbá a köztisztviselõk napjára irányuló kezdeményezést. Más javaslatokkal azért nem tudott egyetérteni a kormány, mert nem látta biztosíthatónak azok pénzügyi feltételeit, vagy a rendszer egységének megõrzése miatt vetette el a képviselõi indítványokat.
A vitatott kérdések közül néhányra szeretnék visszatérni. Az általános vitában és a bizottsági üléseken is elhangzott, hogy a törvényjavaslat nem élvezi az érdekképviseletek támogatását. Ez a sommás megállapítás pontosításra szorul, mivel a nem anyagi természetû módosítások többségével az egyeztetés során mindvégig egyetértettek. Szerepükbõl fakadóan egyébként természetesnek tartom, hogy az illetményrendszerrel összefüggõ kérdéseket másképpen közelítik meg, mint a kormányzat - így például a magasabb szorzószámok bevezetését, a túlmunka díjazását vagy a képzettségi pótlék kötelezõvé tételét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, senki sem vitatja, hogy a köztisztviselõi kar jövedelmi helyzete elmarad a kívánatostól, s az anyagi megbecsülésük javítását célzó igények jogosságához nem fér kétség. A kormány azonban - figyelemmel az ország költségvetési teherbíró képességére - csak olyan módosítások támogatását vállalja fel felelõsséggel, amelyeket biztonsággal finanszírozni is tud.
A javaslat egyik sarkalatos kérdése ezért az illetményrendszer, amelynek alapos megváltoztatását több tisztelt képviselõtársam is szorgalmazta. Az erre vonatkozó módosító indítványokkal összefüggésben szükségesnek tartom a kormány álláspontjának rövid indoklását:
Az öregséginyugdíj-korhatár felemelése következtében indokolttá vált a köztisztviselõi elõmeneteli pálya meghosszabbítása, több módosító indítvány javasolta újabb és újabb besorolási fokozattal kiegészíteni a pályaívet. A kormány azért nem tudta támogatni az egynél több besorolási fokozat beépítését, mert az a vezetõi és ügyintézõi fokozatok összecsúszását okozta volna, vagy jelentõsen meg kellett volna emelni a vezetõi szorzószámokat, ami komoly pénzügyi többletforrást igényelne. Ezt a lehetõségek ismeretében a kormány nem vállalhatja.
Igen erõteljes támogatást kapott - különösen érdek-képviseleti oldalról - az úgynevezett képzettségi pótlék kötelezõvé tétele alanyi jogon, hogy ezáltal megvalósulhasson a több oklevéllel, de különösen az iskolarendszeren kívüli szakképesítéssel rendelkezõ köztisztviselõk illetményben is kifejezhetõ differenciált elismerése. Nem kell túl merész fantázia annak belátásához, mekkora lenne az ebbõl adódó költségvetési többletteher.
(22.40)
Ezért a kormány a javaslatból annyit tudott vállalni, hogy a képzettségi pótlék adható, a finanszírozás azonban a közigazgatási szerv személyi juttatási elõirányzatai terhére történhet.
A köztisztviselõi törvénynek a túlmunkára, illetõleg annak ellentételezésére vonatkozó szabályát hatálybalépése óta sokak vitatták. A rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását annak idején kezdeményezõ indítványt az Alkotmánybíróság 1995-ben elutasította.
A mostani törvénymódosítás nem kíván változtatni azon, hogy a túlmunkáért fõszabályként szabadidõt kell biztosítani, s ha ez a tárgyévben nem adható ki, akkor azt pénzben kell megváltani. A módosítás az eddigiekkel szemben lehetõséget ad a tárgyéven belüli megváltásra is. A kormány ezen az álláspontján nem kíván változtatni, ezért az e tárgykört érintõ módosító indítványokat nem támogatta.
Megjegyzendõ, hogy az elõbbi javaslatok költségvetési többletkihatása, 26 ezer forintos illetményalappal számolva, a járulékokkal együtt mintegy 34 milliárd forintot tesz ki, amelyet a költségvetés nem tud finanszírozni.
A köztisztviselõi törvény illetményrendszerének önkormányzatokra vonatkozó szabályait sem hagyja érintetlenül a módosítás, de a változtatásra csak az önkormányzati törvény keretei között kerülhetett sor.
A módosítás szerint továbbra is megmarad a helyi önkormányzati képviselõ-testületek döntési szabadsága az illetményalap megállapításánál, de a jövõben csak az éves költségvetési törvényben megállapított illetményalap legfeljebb 10 százalékával lehet alacsonyabb mértékû. A kormány ezzel a javaslatával fõleg a kedvezõtlen anyagi helyzetben lévõ kisebb önkormányzatok leszakadását kívánja megszüntetni. (Folyamatos zaj.)
Kormányzati oldalról a módosítás fontos pozitívumának tartjuk, hogy rendezi a jegyzõi illetményeket, valamint a képviselõ-testület hatáskörébe utalja az illetménykiegészítés bevezethetõségét.
Az illetménypótlékokra vonatkozó szabályokat több helyen is pontosította a javaslat. Ezek közül szeretném kiemelni, hogy a közigazgatási szakvizsga funkciójának megváltoztatásával, vezetõi elõmeneteli vizsgává alakításával összefüggésben az önként szakvizsgát tevõ köztisztviselõk szakmai többlettudásának elismerésére bevezetésre kerül a közigazgatási szakvizsgapótlék.
Emelkedik a felsõfokú idegennyelv-tudási pótlék mértéke is. Erre a nyelvtanulást ösztönzõ változtatásra azért van szükség, mert az Európai Unióhoz csatlakozás megkívánja a jó szakmai felkészültség mellett idegen nyelveket is magas szinten beszélõ köztisztviselõk alkalmazását.
Utoljára hagytam a törvénymódosító javaslatnak azt a törekvését, hogy a szabályozás az európai uniós követelményekkel összhangban hangsúlyosabbá teszi a köztisztviselõi továbbképzés fontosságát. Ez megmutatkozik egyrészt a továbbképzéshez való jogosultság kimondásában a pályaút minden szakaszára, másrészt a tervszerûség és rendszeresség elõírásában, és ennek országos összehangolásában, harmadrészt annak kimondásában, hogy a köztisztviselõi továbbképzés pénzügyi feltételeit az éves költségvetési törvényben kell biztosítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném befejezésül megköszönni mindazoknak az aktív közremûködését a törvénymódosítás folyamatában, akik észrevételeikkel, javaslataikkal, bírálataikkal segítették munkánkat, függetlenül attól, hogy kezdeményezésüket a kormány el tudta-e fogadni, vagy a már korábban említett okokból nem, illetve nem eredeti formájukban.
Meggyõzõdésem, hogy ha - elsõsorban az anyagi források szûkössége miatt - nem is tudtunk most a köztisztviselõi jogviszony szabályozásában optimális megoldást találni több fontos kérdésben, ez a törvénymódosítás hozzájárul ahhoz, hogy szabályozásunk több ponton kedvezõbb legyen a magyar köztisztviselõi karnak, s egyben közelebb kerüljünk a fejlettebb európai közigazgatási rendszerek megoldásaihoz.
Köszönöm figyelmüket, és kérem a módosító javaslatok, a kormány által támogatott módosító javaslatok elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)