VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1998. évi állami költségvetés vitájában a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának véleményét szeretném kifejteni.
Hozzászólásomban négy kérdéskörrel kívánok foglalkozni. Elõször: mi az, amivel egyetértünk az 1998-as költségvetés tervezetében. Másodszor: mit tartunk rossznak a benyújtott törvényjavaslatban. Harmadszor: hogyan értékeljük az MSZP-SZDSZ-kormány eddigi teljesítményét. Végül pedig: mit javasol a Fidesz, mit kellene a kormánynak az 1998-as költségvetésben tennie. (Egy pohár vizet iszik. - Kertész István: Egészségedre! - Derültség.)
Az elsõ kérdés tehát az, hogy mi az, ami véleményünk szerint támogatható ebben az anyagban. Mindenekelõtt támogatjuk azt a csendes gazdaságpolitikai váltást, ami a kormány magatartását 1996. második felétõl jellemzi. Úgy tûnik, a kormány szakított az 1995 márciusában bevezetett csomag gazdaságfilozófiájával. A Bokros-program ugyanis a rövid távú pénzügyi egyensúlyt állította a gazdaságpolitika középpontjába, és a belföldi keresletet, a lakossági reálkereseteket, a központi állami beruházásokat, valamint a gazdasági növekedést feláldozta a pénzügyi egyensúlyok javítása érdekében.
A kormány ezzel a lépéssel hihetetlen károkat okozott a gazdasági és társadalmi folyamatokban. Ebben az évben és a jövõ évi költségvetés tervezetében a kormány a gazdaságpolitika hangsúlyát a belföldi kereslet emelésére és a gazdasági növekedés újbóli beindítására helyezte. Ennek érdekében engedte, sõt szorgalmazta a reálkeresetek növekedését, melyek az év elsõ öt hónapjában 5 százalékkal voltak magasabbak, mint 1996 elsõ öt hónapjában. A reálkeresetek és a külföldi beruházások bõvülése hatott a gazdasági növekedésre, tehát éppen az igazolódott, amit a Fidesz 1995-96-ban állított: a gazdaságban benne van a növekedés, azt mesterségesen fogta vissza a Bokros-csomag. (Derültség az MSZP és SZDSZ soraiban.)
A Bokros-csomag belépése elõtt ezt a javaslatát pozitív állításként fogalmazta meg a Fidesz, a kormány meg sem hallgatott bennünket. Az ominózus csomag belépése után kritikai véleményként mondtuk el ugyanazt, a kormány ekkor sem vett tudomást javaslatunkról. Örülünk annak, hogy most, három év késéssel, fél évvel a választások elõtt a kormány végre elkezdi abba az irányba módosítani a beruházásokkal és a keresetekkel kapcsolatos lépéseit, amit korábban hiába mondtunk.
Költõi a kérdés, de fel kell tennem: mi lett volna, ha erre három évvel korábban kerül sor? (Bauer Tamás: Mexikó!) Nem tudjuk, csak azt, ami valójában történt. A Bokros-program következményeképp megtört a gazdasági növekedés, a beruházási fellendülés.
Tisztelt Ház! Mi az, amit elvetünk és rossznak tartunk a jövõ évi költségvetés tervezetében? Rossznak tartunk olyan pontokat, amelyeket korábban is minden évben meg kellett kifogásolnunk az MSZP-SZDSZ- kormány tervezetében. Rossznak tartjuk, hogy a garanciavállalások, kezességvállalások összege ebben a tervezetben is túl magas. Korábban hiába hívtuk föl a figyelmet, hogy a kormány nagyon sok esetben olyan programokra vállal kezességet, garanciát, olyan intézményeknek nyújt segítséget, amelyeknél késõbb az adófizetõk zsebébe kell nyúlni ezeknek a kifizetése érdekében.
Rossznak tartjuk, hogy a kormány úgy nyújtotta be ezt a tervezetét, hogy nem szerepelnek bizonyos összegek, bizonyos normatívák ebben a tervezetben. Egy félkész javaslatot kaptunk. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a tervezet 20. §-ában például kipontozott értékek szerepelnek, oda a kormány egyelõre semmilyen összeget nem írt be. Így nehéz vitatkozni errõl az anyagról.
És végül rossznak tartjuk azt is, hogy olyan felhatalmazások vannak ebben a tervezetben, amelyek a kormánynak és a minisztereknek indokolatlan költségnövelésre adnának lehetõséget.
(8.40)
Az 1998-as költségvetés tervezetének elfogadása után is akár több milliárddal nõhetnek az állami kiadások, mert ebben a javaslatban a tisztelt Ház többsége olyan felhatalmazást adhat, amelyikkel nem lehet egyetérteni.
Szólnom kell arról is, hogy mi az, ami véleményünk szerint nincs benne, és aminek szerepelnie kellene ebben a tervezetben. Olyan problémákról van szó, amelyek egy átalakuló piacgazdaság mindennapi mûködésébõl következnek, de amelyekre az MSZP-SZDSZ-kormány nem nyújtott be eddig orvoslást. Ezek közül a problémák közül kettõt hadd említsek meg, tisztelt képviselõtársaim.
Az egyik ilyen probléma a részvényjegyzéseket kísérõ már-már tumultuózus jelenetek, megalázó sorban állások ügye. Többször kifogásoltuk, hogy ma a magyar állampolgároknak, amennyiben társaságokban akarnak részvényeket vásárolni, már elõzõ éjszaka oda kell menniük ezekre a jegyzési helyekre, sorba kell állniuk. Ott mindenféle inzultusnak, verekedéseknek vannak kitéve. Javasoltuk azt is a kormánynak, hogy kezdeményezze az értékpapírtörvény módosítását. Ez sajnos eddig nem történt meg, ezért ezek a piacgazdaságot lejárató problémák továbbra is megvannak.
A másik ilyen probléma a külföldi munkavállalási engedélyekhez kapcsolódik. Közismert képviselõtársaim elõtt, hogy Németországban a magas munkanélküliség miatt a német kormány kezdeményezett különbözõ lépéseket magyar munkavállalók németországi munkavállalásával kapcsolatban.
Amikor a Fidesz azt kéri a kormánytól, hogy különbözõ gazdaságdiplomáciai eszközökkel segítse a magyar munkavállalók munkavállalását Nyugat-Európában, arra gondolunk, hogy ilyenkor igenis a magyar kormány szól arról, hogy amíg Németországban körülbelül ötezer fõ dolgozhat szigorú munkavállalási feltételek mellett, addig Magyarország ezen a területen igen nagyvonalúan jár el.
Egy példát hadd említsek meg, tisztelt képviselõtársaim. Nemrégiben történt, hogy az egyik németországi nagyváros központjában magyar munkások dolgoztak egy építkezésen. Az ottani munkavállalási engedélyeket ellenõrzõ intézmény kiszállt, ellenõrizte azt, hogy az ott dolgozóknál ott van-e minden papír, például az útlevél. Az egyik dolgozónál éppen nem volt útlevél, bár minden más papírral rendelkezett. Az illetõ magyar állampolgárt megbilincselték, hozzábilincselték egy autó kilincséhez. Hat órán keresztül kellett egy német nagyváros központjában autóhoz bilincselve lennie.
Mi tehát igenis számon kérjük a kormánytól azt, hogyan és mit tesz a magyar munkavállalási engedélyek kiadásáért, és mit tesz azért, hogy a magyar kormány tárgyalóképes legyen ezekkel a külföldi országokkal.
Tisztelt Ház! Rövid kitérõt kell tennem, és szólnom kell arról, hogyan értékeli a Fidesz az újból beinduló, várhatóan idén 3 százalék, jövõre 4 százalék körül alakuló gazdasági növekedést. Tudjuk, a kormány saját munkájának tulajdonítja a változást, ennek azonban véleményünk szerint nem sok alapja van. A kormány 1994-ben 3 százalékos gazdasági növekedést vett át. A növekedés alulról indult, elsõsorban az önkormányzati infrastruktúra-fejlesztésekre alapozódott; ez elõször az építõanyag-ipart, majd az építõipart, végül az ipar egészét, és rajta keresztül a gazdaságot is növekedésre sarkallta. Ez a tendencia 1995-ben mintegy 5 százalékos növekedésben folytatódott volna, ha nem lép be a Bokros-program.
A kormány téves diagnózist adott a növekedéssel párhuzamosan kialakuló egyensúlytalanság okaira, ezért hibás terápiát követett. A téves gazdaságpolitika nyomán 1995-ben nem 5 százalékos növekedés valósult meg, hanem a Statisztikai Hivatal hivatalosan 1,5 százalékos növekedést mutatott ki. Ezzel a 3,5 százalékos növekedés hivatalosan is elveszett. Valójában azonban 1,5 százalékos csökkenés történt. Ennek oka, hogy a fogyasztás és a beruházás csökkent, a KSH pedig a növekedést készletekben mutatta ki, ami közgazdaságilag tarthatatlan. Valójában tehát 6,5 százalékos GDP-veszteség történt 1995-ben.
1996-ban szintén 5 százalékos növekedés történt volna, ha nincs az MSZP-SZDSZ-kormány téves diagnózisa és hibás terápiája. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Hivatalosan a '96-os év 0,5 százalékos növekedéssel zárt, ez 4,5 százalékos elveszített növekedést jelent. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ha ezeket az adatokat összeadjuk, akkor nem gazdasági csodáról beszélhetünk, tisztelt képviselõtársaim, hanem elvesztegetett lehetõségekrõl.
A magyar gazdaság összesen 13 százalékos növekedéstõl esett el amiatt, hogy a kormánynak elõbb nem volt elképzelése a gazdaságról, majd téves helyzetfelismerésbõl következõen rossz gazdaságpolitikát folytatott. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Gyimóthy Géza: Türelmet, uraim!) 13 százalékot vesztettünk, mert a kormány makacsul ragaszkodott egy hibás koncepcióhoz. (Gaál Gyula: Az Akadémia ülésére csöppentünk!)
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy látom, a kormánypárti sorokban némi Blénkséget kelt, hogy a veszteségekrõl is beszélünk. Számomra errõl Churchillnek egyik mondása jut eszembe. Churchill egy beszédében arról szólt, hogy ki volt az elsõ szocialista. Szerinte az elsõ szocialista Kolumbusz Kristóf volt. Megkérdezték tõle, hogy miért. Azért, mert Kolumbusz Kristóf nem tudta, hová megy; nem tudta, hová érkezik, és mit fedezett fel - és mindezt más költségén tehette. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Gaál Gyula: Mi következik mindebbõl a költségvetésre?!)
Tisztelt Ház! A magyar gazdaság alkalmazkodóképességének köszönhetõen kiheverte ezt a tévedést. 1997-ben újból beindult a növekedés, a KSH szerint és a valóságban egyaránt várható mértéke 3 százalék. Szembetûnõ, hogy az 1997-es változás döntõ mértékben származik az iparon belüli külföldi zöldmezõs befektetésekbõl, amelyek döntõen 1994 elõtt indultak, '94 és '96 között folyamatosan bõvültek. (T. Asztalos Ildikó: Micsoda?!) Ebben azonban nem a kormánynak, hanem a magyar gazdaság elõnyeinek van meghatározó szerepe. Ennek a növekedésnek, tisztelt képviselõtársaim, három forrása van.
Az elsõ: hét multinacionális cég ipari zöldmezõs befektetéseinek a többletteljesítménye hozza a GDP-növekedés mintegy felét. Ez a növekedés az elektronikai, számítástechnikai iparra és az autóiparra koncentrálódik. Ezek a cégek az IBM, a General Motors, az Opel, az Audi, a Philips, a Suzuki és a Ford.
Másodszor: a többi külföldi zöldmezõs ipari befektetés, például a Sony vagy a TDK beruházása, adja a növekedés mintegy negyedét. És végül, csak a növekedés maradék negyedét adják a meglevõ infrastrukturális beruházások. Látom, az ipari államtitkár asszony csodálkozik, javasolom, hogy nézze meg a GDP mögött meghúzódó folyamatokat. (T. Asztalos Ildikó: Te is megnézhetnéd!)
Azt hiszem, ezek az adatok egyértelmûen azt igazolják, hogy a növekedésért a nagyberuházásoknak, az ott dolgozó polgároknak kell köszönetet mondani és nem a kormánynak. A polgárokat és a családokat illeti a dicséret, akik kibírták a megszorításokat, a keresetelvonást, az átgondolatlan jogszabályalkotást. Azoknak jár köszönet, akik a sokkterápia ellenére is vállalkoztak, befektettek, megtakarítottak, és nem az öntömjénezõ kormánynak.
Tisztelt Ház! Az 1998-as állami költségvetés az MSZP-SZDSZ-kormány utolsó költségvetése. Ezért a most folyó vitában értékelnünk kell a baloldali koalíció eddigi teljesítményét. Bár a költségvetési vita elsõsorban a gazdasági folyamatokra koncentrál, mégis elengedhetetlennek tartjuk, hogy legalább jelezzük a magyar társadalom közérzetét és esélyeit meghatározó folyamatokat.
Elöljáróban azt kell megállapítanunk, hogy a gazdasági növekedés társadalmi feltételeiben semmilyen érzékelhetõ, kedvezõ elmozdulás nincs. Különösen drámai a romlás az egészségügy és a bûnözés területén. Amióta statisztikai mérés folyik Magyarországon, tehát 130 éve, nem volt olyan ütemû népességfogyás, mint 1996-ban. Ma úgy tûnik, az idei év még rosszabb lesz, hiszen csak az elsõ félévben 25 ezer fõvel csökkent a népesség. A családonkénti átlagos gyermekszám 1,7, ami a minimális társadalmi reprodukciót sem biztosítja. A kormány tehetetlenül széttárja a kezét és magyarázkodik. A legkomolyabb kormányzati érv, hogy más országokban is van hasonló tendencia.
Tisztelt Ház! A kormány téved! Egyrészt a népességfogyás százalékos arányait tekintve Magyarország a legrosszabb helyzetû európai ország, másrészt a tendencia megfordítható. Példa rá Svédország, Spanyolország vagy Franciaország esete. Ehhez azonban családbarát adózásra, gyermeknevelési és lakáshozjutási támogatások átgondolt rendszerére volna szükség.
(8.50)
Ez a kormány ennek ellenkezõjében járt élen. A Bokros-csomag tûzzel- vassal irtott minden olyan költségvetési tételt, amely a családokat támogatta. Megszüntette a gyermekgondozási díjat, korlátozta a gyermekgondozási segélyt, jövedelemlimithez kötötte a családi pótlékot - tehát ezzel a családok 10 százalékánál megszüntette -, ugyancsak megszüntette a várandósági pótlékot. A családok egyszeri támogatásaként betervezett intézkedéseket a kormány törölte. Ma Magyarországon az a képtelen helyzet állt elõ, hogy a fiatal családok a gyermekvállalással egyúttal a szegénységet is kénytelenek vállalni. A Tárki vizsgálata alapján a gyermekszám és a szegénység között szoros összefüggés van Magyarországon: a gyermekszám növekedésével fordítottan arányos a családok helyzete.
A családok elleni intézkedésekkel egy idõben hasonló lépésekre került sor a lakásépítési támogatásoknál. Csak 1995-ben egyharmadával csökkent a lakásépítkezések támogatása, megszüntették a lakásépítésnél ugyanazon gyermek után a kedvezmény igénybevételét. A kormány lakáselképzeléseit jól tükrözi, hogy csökkentették a méltányolható lakásigény mértékét, ezzel csak a már elfelejteni vélt egykori szoba- konyhás cselédlakások építését támogatják állami források.
Az egészségügyi közállapotok az életszínvonal csökkenésével arányosan romlottak az elmúlt három évben. A magyar férfiak Európa legrosszabb várható élettartamával rendelkeznek: átlagosan 65 évvel. Újra emelkedik a tbc-s megbetegedések száma, nõttek az érrendszeri és daganatos betegségek. A halálokoknál több mint 20 százalék a szívbetegség, 14 százalék az agyérbetegség aránya. Mindeközben a kormány egyik legfontosabb gondja a fogorvosi ellátás térítésmentességének megszüntetése volt.
Korábban elképzelhetetlennek tûnõ állapotok kezdenek kialakulni kórházaink körül is. A tarthatatlan finanszírozási helyzet miatt a kórházi beszállítók megtagadták a szállítást. A kormány a finanszírozási problémákat képtelen ötletekkel próbálja megoldani: vagy bezárja a kórházakat, az ott élõk tiltakozása ellenére, vagy pedig pótcselekvésbe kezd. Ezt tapasztalhattuk meg a látványosan indult, de kudarccal végzõdött kórházi ágyszámcsökkentésnél. Valószínûleg az egész átalakítás mélypontja volt, amikor a kórházi ágyszámcsökkentés megtakarítása helyett pótköltségvetésre volt szükség a kórházak finanszírozásához.
Ezek az egészségügyi problémák szoros összefüggésben vannak azzal a jövedelmi helyzettel, amit a kormány keresletszûkítõ, jövedelemelvonó politikája teremtett. 1996-ban az ország lakosságának 25-30 százaléka - azaz 2,5-3 millió ember - élt létminimum alatt, és körülbelül ugyanennyi volt azoknak a száma, akik határérték körüli pénzbõl éltek. A társadalom többsége aközött választhat, hogy szegény vagy szerény életvitelre rendezkedik be.
Tisztelt Kormánypárti Képviselõk! Ezt nem pusztán az ellenzéki képviselõk állítják, hanem az a szakszervezet is, amelynek képviselõi ott ülnek az önök soraiban.
Ennél a kérdésnél ki kell térnem a nyugdíjemelés kérdésére is. Az elõttem szóló képviselõ úr beszélt arról, hogy milyen jó lesz jövõre a nyugdíjasoknak. Nos, tisztelt Ház, mi azokkal a nyugdíjasszervezetekkel értünk egyet, amelyek szerint a jövõ évi nyugdíjemelés nem lesz igazából reálértékben növekedés. Nem lesz, mégpedig azért, mert egy nyugdíjas háztartás kiadásaiban jóval nagyobb arányt tesz ki az élelmiszerre és energiára költött hányad. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövõ évi áremeléseket is kalkulálva a nyugdíjasok nyugdíjemelését el fogja vinni ezeknek az összegeknek az emelkedése. A nyugdíjasok pedig nem felejtenek, jól emlékeznek még arra, amikor félszázalékos nyugdíjemelés történt néhány éve. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: 12,5 százalék!)
Az elmúlt három évben hasonló folyamatok játszódtak le a bûnözés területén. A közbiztonság helyzetét jelzi, hogy Magyarországon 68 másodpercenként követnek el bûncselekményeket, 6 percenként feltörnek egy lakást, 33 percenként lopnak el gépkocsikat, emberéletet 34 óránként oltanak ki. A magyarországi helyzet nemzetközi megítélését jelzi, hogy Nyugat-Európában bérelt autóval tilos Magyarországra jönni ha pedig külföldi állampolgár a saját kocsijával akar ideutazni, akkor gépkocsijára nem kötnek biztosítást. A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint ilyen mértékû bûnözési hullámnál már nemcsak az anyagi kár számít.
Az anyagi kár természetesen tragikus, ha hosszú évek munkájával összespórolt gépkocsiról, nyaralóról vagy más értékrõl van szó. De egyre súlyosabbnak tartjuk a társadalmat demoralizáló hatást, azt a lélektani nyomást, amit az ilyen mértékû bûnözés jelent. Kert- és nyaralótulajdonosok mondják el, hogy sok esetben már nem is jelentik a gyümölcs, zöldség, kisebb szerszámok eltûnését, mert reménytelennek tartják, hogy a tolvaj kézre kerüljön, vagy az eltulajdonított tárgyak valaha is megkerüljenek. A föld magántulajdonba kerülésével megnõtt a tanyatulajdonosok száma, akik riasztó történeteket mesélnek jószáglopásokról, betörésekrõl. Néhány nagyváros, egy-egy városrész sötétedés után elnéptelenedik, az emberek, fõleg az idõsek, félnek az utcára menni. Egy országot nem lehet félelemben tartani, ezért a Fidesz javasolni fogja azon kiadások módosítását, amelyek a közbiztonság, a közrend, a magántulajdon és a személyes védelem megerõsítését szolgálják.
Tisztelt Ház! A veszélyes következményekkel járó társadalmi folyamatok mellett olyan gazdasági folyamatokról is be kell számolnunk, amelyek nem szerepelnek vagy éppen csak említést kapnak a kormánypropagandában. Emlékezzünk vissza, tisztelt képviselõtársaim, a magabiztos kijelentések ellenére az MSZP-SZDSZ-kormánynak nem volt elképzelése a gazdaságpolitikában. 1994 júliusától kilenc hónapon keresztül nem történt semmi. A kormány bénult állapota, tehetetlensége hozzájárult a '95 elejére a valóban súlyos gazdasági helyzet kialakulásához. (Derültség az MSZP soraiból.) Ekkor kezdõdött el az az inflációemelkedés, amely a mai napig veszteséget okoz vállalkozóknak és megtakarítóknak egyaránt.
Ha egy egyszerû mérõszámmal akarom kifejezni a pénzromlást, akkor elég a valutaárfolyamokat idéznem. A Horn-kormány hivatalba lépésekor egy dollárért 99 forintot adtak, ma, 1997 októberében egy dollárért 200 forintot kell fizetni. Egy másik példával élve: ha valaki a Horn- kormány alakuló ülésének napján betett száz forintot az asztalfiókba, akkor ma, három év után azért a száz forintért 1994-hez viszonyítva csak 40 forintnyi értékben vásárolhat. A polgárok joggal kérdezhetik meg: hová tûnt 60 forint a 100 forintból? Ennek egy részét bizony a kormány tette zsebre, az 1995-96 közötti jövedelemcsökkentõ, keresletszûkítõ politikájával.
A Bokros-Medgyessy gazdaságirányítás kétlelkû volt az inflációval, mert miközben inflációellenes lépésekrõl beszélt, ezenközben kihasználta az infláció állami kiadásokat és jövedelmeket értéktelenítõ hatását. Az éves infláció szintje ma is közelebb van a 20, mint a 10 százalékhoz, a pénzromlás a kormány állításai ellenére továbbra is jelentõs. Nem véletlen, hogy a sokat emlegetett nemzetközi fórumokon éppen ezért kap elmarasztalást a magyar gazdaságpolitika. (Bauer Tamás: Elmarasztalást?) Az infláció fegyvere jelentõs szerepet kapott a gazdasági ámokfutásnak tartott Bokros-programban is.
Ma, amikor a népszavazás ügyében a kormány újra alkotmányt sértett, nem árt arra emlékeztetni, hogy a Bokros-csomag annyi pontban sértett alkotmányt, hogy máshol két igazságügy-miniszter is belebukott volna. Nálunk mintha nem történt volna semmi.
Ez a nagyvonalúság egyébként végig jellemzõ volt az elmúlt három év gazdaságpolitikájára. A gazdasági jogalkotás nem tudott úgy egyik évben sem adótörvényt módosítani, hogy abból ne lett volna botrány a következõ évben. Emlékezzünk vissza, tisztelt Ház, 1994 végén módosult a személyi jövedelemadóról szóló törvény, rossz formában jelent meg az átalányadózás lehetõsége, ezt év közben máris módosítani kellett! 1995 végén módosult az adótábla, minek következtében februárban kevesebb bért vihettek haza a munkavállalók. A miniszterelnök bocsánatot kért, jött az újabb módosítás. 1996 végén módosult a mezõgazdasági kistermelõket érintõ adózás, a következményre valamennyien emlékszünk: útlezárások, forgalomlassítás. A miniszterelnök bocsánatot kért, jött az évközbeni módosítás. Csak reménykedhetünk abban, hogy talán a választások elõtt nem erõszakol keresztül olyan módosítást a kormány, ami újabb káoszhoz vezet.
Nem kísérte több siker a kormány feketegazdaság elleni lépéseit sem. A nagy felhajtással beharangozott készpénzforgalom-korlátozó lépés több ezer vállalkozó munkáját nehezítette meg. Sajnos, Magyarországon ma még nincs meg az a bizalom és biztonság, fõként a kereskedelemben, hogy a szállítók eltekinthetnének az azonnal fizetõ ügyféltõl.
(9.00)
Azt már meg sem kell említenem, hogy az állami intézmények, állami megrendelõk - amelyek a jó példákban elöl kellene hogy járjanak - azok, akik nem fizetnek hónapokon keresztül, ami egy-egy kisvállalkozónál csõdöt is jelenthet.
Tisztelt Ház! A magyar gazdaságnak talán legtöbbet ártó lépéssorozat az átgondolatlan privatizáció volt. A Horn-kormány minél gyorsabban szabadulni akart az állami tulajdontól. Egyetlen szempont vezérelte: a gyors készpénzbevétel. Ma még nehezen felbecsülhetõ az a kár, amit ez az elkapkodott döntéshozatal jelentett. Ez különösen igaz az energiaszektor privatizációjára. A helyes szó valószínûleg nem is a privatizáció, hiszen az új tulajdonosok többsége nem magántulajdonban lévõ vállalat, hanem külföldi állami vállalat vagy állami és önkormányzati tulajdonban lévõ vállalat. Az energiaszolgáltató vállalatok nem magántulajdonba, hanem német, francia, olasz állami tulajdonba kerültek. Igazából tehát csak tulajdonváltásról beszélhetünk.
Ha tehát azt kérdezik a kormánypárti képviselõk, miért nem örülnek a fogyasztók az energiaszektor eladásának, akkor kérdezzék meg bármelyik polgárt. Az emberek egyelõre csak annyit látnak, hogy a szolgáltatás színvonala nem változott, ugyanúgy saját erõre van szükség, ha csatlakozni akarnak egy rendszerhez, mint régen az energiaárak pedig, ha esik, ha fúj, negyedévente emelkednek, hiszen a kormány 8 százalékos nyereséget garantált a szerzõdésben. Az eladással tehát jól járt a kormány, hiszen a bevételbõl eredményt mutathatott fel, az emelkedõ energiaárakból pedig 27 milliárd forint pluszbevétel keletkezett jól jártak a tulajdonosok, hiszen a nyereség garantált, csak a fogyasztók veszítettek, akik pusztán ebben az esztendõben 38 százalékos villany- és gázáremelést viselnek majd el.
Ehhez a kérdéshez tartozik a kompenzáció ügye, tisztelt Ház. A kompenzációra a kormány januárban egy alapítványt hozott létre. Az alapítvány hosszas vita és hosszas elõkészítés után talán októberben elkezd majd mûködni, de megkérdezhetjük, hogy addig ez a pénz hol kamatozott, addig milyen mûködési költségek merültek fel az alapítvány kapcsán és miért egy magánalapítványra bízta az adófizetõk egymilliárd forintját a kormány. (Gyimóthy Géza: Így van!)
Tisztelt Ház! A kormány 1994-ben tiszta kezeket ígért, ezzel szemben a gazdasági folyamatokat súlyos korrupciós ügyek árnyékolták be. A két legsúlyosabb ügy, amelyeknek minden szála a mai napig nem tisztázott, az olajgate-ként és Tocsik-Szokai ügyként elhíresült botrányok. Különösen ez utóbbi ügy rendítette meg a bizalmat a kormány tisztességes szándékai iránt. Azzal, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ tevékenysége minden kétséget kizáróan állami források megszerzésére irányult, a hatalmi befolyással való visszaélés klasszikus formája valósult meg.
Tisztelt Ház! Mindezek a folyamatok azt a korábbi megállapítást támasztják alá, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány tevékenységének köszönhetõen folytatódott az ország területi, gazdasági, társadalmi kettészakadása. A területi kettészakadás eddig is ismert volt. Ha megnézik a fejlettségi mutatókat, Kelet-Magyarország hat megyéje szerepel a megyék közötti rangsorban az utolsó helyen, az elsõ öt pedig Budapest, Gyõr-Sopron, Vas, Fejér és Zala megyék. Vagyis a keleti országrészek kimaradtak és lemaradnak a gazdasági fejlõdésben, míg az észak- és nyugat-dunántúli régió, valamint Budapest növekszik.
A területi kettészakadás kompenzálására, a leszakadás csökkentésére a kormány nem tett átfogó intézkedéseket. Emlékeztetnék az autópálya- botrányra. Az autópályadíjak Európában a legmagasabbak közé tartoztak az autópályák útdíjának bevezetése után. A magyar kormány nem azt akarta, hogy közlekedni tudjunk ezeken az autópályákon, a magyar kormányt a bevétel érdekelte ezekbõl az autópályákból. Ebbõl, tisztelt Ház, nem lesz egészséges gazdasági vérkeringés, ebbõl nem lesz közlekedés!
A területi kettéosztottság mellett már csak néhány szót szólhatok a gazdasági kettéosztottságról. Elõbb szóltam arról, hogy a multinacionális cégek, a külföldi tõkével rendelkezõ vállalkozások azok, akik rá tudtak kapcsolódni a gazdasági növekedésre, a hazai kis- és középvállalkozók, sajnos, ebbõl a növekedésbõl eddig semmit nem éreztek.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt három területet fog kiemelten kezelni a '98-as költségvetésben: a családok helyzetét, az oktatás, valamint a kis- és középvállalkozások területét. Ez a három terület az, aminek véleményünk szerint prioritást kell élveznie az államháztartáson belül. Számunkra ez a három terület szorosan összekapcsolódik. A család ügye nemcsak azt jelenti, hogy kikkel élünk egy közösségben, nemcsak a szüleinket, gyermekeinket, vagy éppen nagyszüleinket jelenti, hanem ez jelenti a lakáshoz jutás kérdését, jelenti az iskoláztatás, az oktatás ügyét is. A Fidesz tehát olyan indítványokat fog benyújtani, amelyek növelik a gyermeknevelés támogatását, amelyek lehetõvé teszik, hogy az oktatási rendszer ne a társadalmi kettéosztottságot, hanem a felzárkózást segítse elõ, lehetõvé teszik, hogy polgáraink, a felnövõ nemzedék versenyképes munkaerõt jelentsen a munkaerõpiacon. Ugyancsak ilyen indítványokat fogunk benyújtani a hazai kis- és középvállalkozások támogatására.
Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy idõm lejárt, megköszönöm figyelmüket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a tervezetet nem tudja támogatni. Nem tudja támogatni, mert a családok, az oktatás és a hazai kis- és középvállalkozások ebben a költségvetésben nem élveznek prioritást.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)