DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Azzal kezdeném, hogy Kádár képviselõtársunk hozzászólásának közepén egyfajta veszélyt vázolt föl, amely arra vonatkozik, hogy a sterilizálás mellett nehogy véletlenül kasztrálás következzen be.
Én úgy gondolom, hogy az 1997. év történései a gazdaságban azt igazolják, hogy nemhogy a magyar gazdaság kasztrálása történt volna meg, hanem inkább a magyar gazdaság termékeny, sõt, idõnként termelékeny is volt. Azt hiszem, hogy a jelenlegi kormánynak, a parlamentnek különös felelõssége, hogy a magyar gazdaságnak ezt a fajta, két jelzõvel is illethetõ pozitívumát próbálja megtartani, sõt, ha lehet, erõsíteni. Azaz, a termelékenységet, hogyha lehetséges, akkor a mi eszközeinkkel ne korlátozzuk, hanem javíthassuk, és próbáljuk meg segíteni azt is, hogy ezt a bizonyos termékenységet, amely úgy szellemi, mind fizikai javakban megnyilvánult az 1997-es évben, a '98-as évre lehetõleg erõsítsük és javíthassuk.
Szeretnék még némi kommentárt fûzni egy megjegyzéséhez. Ez az oktatási szféra költségvetésére vonatkozó "megnyirbálás" jelzõ használata volt. Ma már elhangzott egy másik ellenzéki hozzászólótól is az, hogy ez a terület kevés forrással rendelkezik 1997-ben, és 1998- ban is csekély forrást kap. Én azt hiszem, ha bárki megnézi úgy a '97- es költségvetés tervezetét, mint a '97-es költségvetés eddigi alakulását, illetve ha kinyitja a '98-as költségvetést, akkor ezeknek az ellenkezõjét láthatja számszerûsítve. 1997-ben minden eddigihez képest az egyik legmagasabb mértékben, mintegy 38 százalékkal szerepelt nagyobb költségvetési elõirányzat az oktatásra fordítandó források között, és 1998-ban a költségvetés a tervezett 13,5 százalékos infláció mellett mintegy 5 százalékpontos reálnövekedést tervez erre a területre.
Tehát megítélésem szerint nem valósak azok a jelzõk, amelyek ebben a kérdésben elhangzottak, és úgy gondolom, hogy azt, hogy ezt komoly területnek, fejlesztendõ területnek ítéli a jelenlegi kormányzat, a jelenlegi országgyûlési többség, az általam elmondott két szám is igazolja, hiszen a '97-es 38 százalékos többlet és a '98-ra tervezett 18,2 százalékos többletráfordítás is ezt támasztja alá.
Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek Kádár Béla képviselõtársunk azon megközelítésével, amely a privatizációs többletbevételek felhasználását szoros összefüggésbe hozta az elõzõ években bekövetkezett gazdasági változásokkal. A mai vitában ez viszonylag csekély hangsúlyt kapott eddig, én azonban szeretném most kiemelni ennek a fontosságát. Teszem ezt azért is, mert ez egy olyan parlamenti döntés eredményeképpen következett be 1996-ban, hogy vagy tudottan vagy tudatlanul, de az ellenzéki képviselõtársaink igen szavazatával sikerült annak idején a parlamentnek ezt a döntést meghoznia.
Ennek a döntésnek az eredményeképpen Magyarország elindult egy olyan úton, amely úton jelentõs mértékben sikerült csökkenteni az ország adósságállományát. Az akkori 20 milliárd dollárhoz közeli adósságállomány mára mintegy 12-13 milliárd dollár közelire csökkent. Én azt hiszem, hogy ez fényesen igazolja az akkori döntés helyességét, és egyben fényesen igazolja ezen kormánykoalíció elõzõ két évben követett politikájának a helyességét is. Hiszen nem éltük fel egyévi vagy rövid távú érdekek kielégítésére az akkori forrásainkat.
Az akkori forrástöbbletet olyan célra használtuk, ami a gazdaság egészére fejti ki a késõbbiekben jótékony hatását; igaz, hogy nem néhány hónap alatt, hanem néhány év alatt. De szerencsére ez a néhány év még beleesik ebbe a kormányzati ciklusba is, és ebbõl következõen ennek a kormányzati ciklusnak a vége felé el lehet azt mondani, hogy sikerült ezt az adósságcsökkentést, és sikerül ezzel együtt az adósságszolgálati terheknek a csökkentését is végrehajtani. Ennek - mint ahogy Kádár képviselõtársam is elmondta - nyilvánvalóan jelentõs szerepe van abban, hogy az országban a gazdasági teljesítmény javult, abban is, hogy az infláció mértéke csökkenhetett az elmúlt két évben. Jóllehet itt képviselõtársaim között vita alakult ki abban, hogy vajon mennyiben tartotta, vagy mennyiben nem tartotta meg a kormány ígéreteit az infláció alakulásának mértékét illetõen.
Szemben Torgyán képviselõtársammal, én úgy gondolom, hogy az 1996- 97. évre a kormány által vállalt inflációs mértékek teljesültek. Ez kifejezésre jut nemcsak abban, hogy a statisztika kimutatja a százalékos mértékeket, hanem abban is, hogy a külföldi hitelminõsítõk és más gazdasági folyamatokat figyelõ szervezetek megfelelõen, pozitív módon ítélik meg Magyarországot e tekintetben is, mind a jövõre, mind pedig a jelenlegi idõszakra vonatkozóan.
Ez a fajta adósságcsökkentés, ez a fajta adósságszolgálati tehercsökkenés hozzájárult ahhoz is, hogy a magyar gazdálkodó szervezeteknek a szabadsága forrásaik felhasználásában növekedhessen. Ez a fajta szabadságnövekedés egyértelmûen segítette azt, hogy - nem úgy, ahogyan korábban már elhangzott, az 1994. év elõtt elindított zöldmezõs beruházások eredményeképpen, hanem az 1995-96-ban meghozott beruházási döntések eredményeképpen - jelentõsen növekedhessen a gazdaság teljesítõképessége, a gazdaság exportteljesítõ képessége is.
Két dologról szeretnék a továbbiakban szólni. Az egyiket Burány képviselõtársam már említette, én még egyértelmûbbé szeretném tenni. A szocialista frakción belül, hasonlóan a szabaddemokrata frakcióhoz, kialakult egy olyanfajta nézet, amely néhány területen bizonyos lehetõségeket lát a költségvetés benyújtott tervezetéhez képest a forrásátcsoportosításra. E forrásátcsoportosítások elsõdleges helyeként mi jelen pillanatban azt jelöljük meg, hogy a családi pótlék területén elsõsorban a kétgyermekeseknél látszik lehetõség arra, hogy mint ahogy az elõzõ évben is, 1998-ban is megvalósulhasson a családi pótlék reálértékének a tartása, illetve valamelyest a reálértéket meghaladó növelése is. Én úgy gondolom, hogy erre a költségvetésben a forrásokat meg fogjuk tudni találni, és megítélésem szerint a következõ hetekben ennek a számszerûsített értéke is meghatározhatóvá válik.
A másik téma, amirõl szólni szeretnék: többen érintették az ország kettészakadását, ezen belül sokfajta jelzõ elhangzott itt. Szemben azzal, amit Torgyán képviselõtársam mondott, hogy az M3-as építésére a költségvetésben szereplõ forrás, összevetve a KSH fejlesztésére fordítható forrásokkal - nevetségesnek tartotta õ -, én azt gondolom, hogy ez a fajta megközelítés viszont arról tanúskodik, hogy az M3-as Bpítésének forrásösszetételérõl csekély ismerettel rendelkezik, aki ezt a jelzõt használta.
(10.50)
Hiszen azért szerepel annyi a költségvetésben, mert az M3-as építésének forrásai más módon vannak biztosítva a következõ évre. Én mint aki rendszeresen eljárok az M3-as építése mellett, örömmel konstatálom azt a tényt, hogy látványosan halad az építés. Nagyon remélem, hogy 1998-ban használni tudjuk ezt az autópályát immár sokkal tovább, mint ahogyan eddig tudtuk használni, és ezzel csökken az a fajta megközelíthetõségi hátrány, amely bennünket, Kelet- Magyarországon lakókat ér Budapesthez képest. Szükséges a megközelíthetõségi hátránynak ez a csökkenése azért is, mert nyilvánvalóan a tõke mozgásának, Magyarország kelet területei felé történõ mozgásának korlátozott volta abban is fellelhetõ, hogy ma már ez az elsõdlegesen legnagyobb korlát, hogy rossz a megközelíthetõsége Kelet-Magyarországnak. Remélhetõleg ez a beruházás is csökkenteni fogja ezt a hátrányt.
Ezzel együtt részben a területfejlesztési politikának - amelyet az elmúlt két évben a területfejlesztési törvény elfogadását követõen e kormány irányítása mellett láthattunk -, részben a kormány korábbi deklarációinak, most pedig adótörvényekben is megjelenõ prioritásainak eredményeképpen kifejezett érdeklõdés mutatkozik az ország keleti területei iránt. Miközben egy évvel ezelõtt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak egy olyan beruházásról lehetett beszámolni, amely 1 milliárd forintot meghaladó értékben valósul meg, addig most immáron ilyen beruházások átadásra is kerültek, alapkõletételek megtörténtek, illetve különbözõ gazdálkodó szervezetek nagy érdeklõdését tapasztalhatjuk ezen a területen.
Úgy gondolom, hogy ezt a kormány költségvetési politikájának is megfelelõképpen alá kell támasztania. Egyértelmûvé kell tenni, hogy aki ezt a versenyhátrányt - nevezetesen az ország jelenlegi gazdasági centrumaihoz képesti versenyhátrányt - vállalja, azok számára valamilyen mértékben mind a költségvetésbõl, mind egyéb kedvezmények tekintetében érdemes, szabad és kell támogatásokat, kompenzációkat nyújtani erre a célra. Ily módon valósulhat meg, hogy az országban ez a fajta keleti és nyugati részek közötti leszakadás csökkenhessen. Ily módon valósulhat meg, hogy míg nálunk 18-19 százalék közötti munkanélküliségi mutatók vannak, ami majdnem kétszerese az országos átlagnak, ez a fajta arány csökkenjen.
Azt gondolom, hogy ehhez a költségvetés lehetõséget nyújt, és tovább kell lépni ezekben a preferenciákban a kormánynak is, illetve a parlamentnek is a költségvetés elfogadása során.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)