DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (független): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy költségvetés nemcsak az adott évrõl szól. A most elénk tárt anyag szoros következménye az elmúlt idõk gazdaságpolitikájának, és egyben alapja lesz az elkövetkezendõ évek közgazdasági folyamatainak is. Helytelen tehát, ha csak arra korlátozzuk figyelmünket, hogy a kormányzat 1998-ban mire kívánja fordítani a bevételeket és mekkora mértékben növeli államunk eladósodottságát.
A költségvetés összeállítói az általános indoklásban fõleg az 1996. év folyamataira utalnak vissza. Szabadjon idéznem a 213. oldalon leírt részeit az anyagnak. Azt írja: "a távközlési ágazat megháromszorozta nyereségét." Aztán arról szól: "a nyereség növekedése jelentõsebb mértékben az energiatermelõ ágazatokban következett be." Ha ez így van - és miért ne hinnénk el, ha a kormány mondja -, akkor egyben értékelhetjük is azt a privatizációs munkát, amely mélyen áron alul eladta a Matáv részvényeinek többségi tulajdonát, és a bevételt alacsony kamatozású külföldi állami adósság kiváltására fordította pedig az 1997. évi 425 milliárdos költségvetési hiány mellett milyen jól jönne nekünk a nagyon magas nyereséggel kamatozó Matáv, hogy legalább csökkentse a költségvetési hiány szintjét.
Ugyancsak árulkodó az energiaágazat magas nyeresége is, és sajnálattal vesszük tudomásul, hogy ez a magas nyereség nem a magyar államot gazdagítja, hanem az ügyes felvásárló külföldi cégek nyereségét növeli. Nagyon érthetõ, hogy ezek után évi többszörös áremeléssel kell a magyar fogyasztónak számolni, hiszen a külföldi befektetõ - érthetõ módon - magas nyereséget kíván, az állam pedig, hogy ezt valamiképpen kompenzálja, a lakosság adójából nyújt támogatást a fogyasztók egy részének.
Hölgyeim és Uraim! Nemcsak az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikájának következményeit tárja elénk a költségvetés, hanem 1998-ban is olyan irracionális folyamatokat támogat, amelyek érthetetlenül emésztik fel az ország erõforrásait, és mint a pókhálóban vergõdõ légy, egyre jobban belebonyolódik a kormány a számára megoldhatatlan problémák tömegébe.
Ebbõl csak egyet emeljünk ki, a Magyar Államvasutak támogatásának kérdését. A következõ évben a költségvetés 41 milliárd forint támogatást kíván nyújtani a MÁV-nak. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az összes kiadás 1,5 százalékát a MÁV kapja meg, és ez elviselhetetlen egy ilyen költségvetési hiánnyal küszködõ ország számára másodsorban értelmetlen, mert a MÁV az elmúlt évek kiemelt támogatásait sem tudta megfelelõen kamatoztatni, hiszen gazdasági mutatói folyamatosan romlanak, a mûszaki megújulás elmarad az általános elhasználódás ütemétõl, a megkezdett programjai befejezetlenül állnak - mint például a Budapest-Bécs gyorsvonati összeköttetés kiépítése. A vasúttársaság egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül, amihez persze nagyban hozzájárul a nemrég leváltott vezetõk tevékenysége, akik eladhatatlan ócskavas vagonokat szereztek be drága pénzen, és még folytathatnánk a sort a MÁV-ban történt visszaélésekkel.
Ezzel szemben az ország autópálya-hálózatának további bõvítésére a költségvetés csupán 3,5 milliárd forintot irányoz elõ, ami csupán 8 százaléka a vasút megsegítésére fordított elõirányzatnak. Ez annál furcsább, mert köztudomású, hogy Magyarországon az áruforgalom 80 százaléka közúton bonyolódik le, tehát ha valamit, úgy a gyors, biztonságos és viszonylag környezetkímélõ szállítást kellene elsõsorban segíteni. Emellett egyetlen szó sincs arról, hogy miként kívánja a kormány autópálya-építésekkel a jelenlegi, nagyon elmaradott közlekedési infrastrukturális szintet gyorsítva modernizálni, és valamiképpen az európai csatlakozásunkat ezzel elõmozdítani.
(11.30)
Hiszen ha már a MÁV nem tudja megoldani például Kelet- Magyarországon a személy- és teherszállítás megfelelõ szintû biztosítását, akkor meg kellene teremteni a lehetõséget, hogy legalább közúton gyorsan el tudjanak jutni az ország másik részébe a polgárok, az áruk.
Nincs egy szó sem a költségvetésben arról, hogy a jelenlegi magas autópályadíjakat mivel kívánja a kormány mérsékelni, van-e koncepciója, van-e elképzelése például az autópálya-társaságok államosítására. Vagy milyen módon próbálja mentesíteni a polgárokat egy ilyen, számunkra, a mi fizetési kategóriánk mellett is elviselhetetlenül magas kiadástól? Nincs szó arról sem, hogy a kormány valamiképpen megpróbálná fenntartani a díjmentességet a már meglévõ autópályákon, sõt, a költségvetésben meg fog jelenni az M3-as autópályának a bevételi tétele is.
Tisztelt Országgyûlés! A jelenlegi költségvetés 425 milliárd forint hiánnyal számol. Ez azt jelenti, hogy a kiadások közel 20 százaléka nincs bevételekkel fedezve, tehát minden ötödik forint, amelyet a kormány kifizet, a jövõ évek, esetleg a jövõ generációk adósságát növeli. Véleményem szerint ez az elviselhetetlenül magas és teljes mértékben indokolatlan hiány is meghatározza Magyarország következõ 10 évének költségvetési folyamatait. Persze ehhez hozzá kell még vegyük, hogy a külföldi és belföldi adósságok jövõ évi kamatfizetése és törlesztése további 420 milliárd forint terhet ró a kormányzatra, és nincs még elõttünk az államháztartás más veszteségforrásait bemutató Országos Egészségbiztosítási Pénztár és Nyugdíjbiztosítási Pénztár költségvetése sem, márpedig ezek is jelentõs hiányt fognak nekünk produkálni. (Keller László: Ott van, be van nyújtva!)
Ha ezeket szépen egymás mellé tesszük, kibontakozik elõttünk az a felelõtlenség, amellyel a kormányzat az ország pénzügyeit kezeli. Mindezekbõl egy választási költségvetés képe tárul elénk, ahol a kormányzat az ország erõforrásait messze meghaladó mértékben költekezik, és a választási évben mindent egy lapra tesz fel, hogy meg tudja hosszabbítani kormányzati tevékenységét. (Gaál Gyula: Most nem a '94-es évrõl van szó!) Ha ez sikerülne neki, akkor a következõ évben egy újabb Bokros-csomaghoz hasonló kiadás-visszafogást kell végrehajtani, mert ilyen mértékû, rohamos eladósodást nem bír el az ország! (Keller László: '94-ben!) Éppen ezért a szociálliberális kormány elõttünk fekvõ költségvetése olyan, mint a viccbeli szocialista szendvics: két ígéret között egy nagy semmi. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)
Tisztelt Ház! Az a meggyõzõdésem, hogy egy felelõs kormányzatnak még a választás évében sem szabad olyan költségvetést elõterjesztenie, amely egyfelõl az ország gazdaságának szûkös erõforrásait csekély hatékonysággal használja fel, másrészt olyan mértékben halmoz fel adóságokat, hogy még unokáink is nyögni fogják azt. Remélhetõleg ez a kormány nem fogja tudni végigcsinálni a következõ költségvetési évet. Bízunk a választópolgárok bölcsességében, hogy a májusi választásokon jobb kezekbe juttatják az ország irányítását, de már most rá kell mutatni arra, hogy bárkikbõl álljon a következõ kormány, rettenetes örökséget fog kapni.
Az elõttünk fekvõ 1998. évi költségvetés azt mutatja, hogy egy nagyon eladósodott költségvetést, egy tönkre privatizált országot és várakozásaiban csalódott népet hagy örökül a Horn-Kuncze-kormányzat. De ha jó kezekbe kerül az ország, akkor mint annyi más csapást, ezt is túléljük (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Mire gondolsz?), kiheverjük, és egy év múlva remélhetõleg egy racionálisabb, takarékosabb, a nemzet érdekének jobban megfelelõ költségvetést tárgyalhat a parlament. (Keller László: Nem te fogod csinálni!)
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)