GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselõ úr nagyívû, nagy idõterjedelmû felszólalásában két fõ gondolatot vitt. Az egyik, amely a legvégén került megfogalmazásra a szájából: õk gondolnak a következõ kormányra, szemben a korábbi ellenzéki szónokokkal és zusammen együtt az egész ellenzékkel, tehát õt - nyilván mint minden pártból - a jelenleg kisebbik kormányzópártnak is az a véleményem szerint túlzott önbizalma vezérelte, hogy mivel õk a következõ kormányban is ott lesznek, ez a gazdaságpolitika folytatódik. Õk a következõ kormány gazdaságpolitikájára is gondolnak, és nyilván ezért nem engedik elszaladni a kiadásokat az egyes részterületeken, hiszen itt a parlament 380-valahány képviselõjébõl is legtöbben bizonyos bizottságokban vannak, bizonyos részérdekeket igyekeznek majd a költségvetés részletes vitája során elõtérbe helyezni.
Igen, azt is elfogadom, hogyha megnézzük: az elõzõ évek, az elõzõ három év költségvetésével szemben - ahogy õ elmondta - reálértékben most ez az elsõ év, amikor gyakorlatilag a kiadások reálértékben nõni fognak. Csak felteszem a kérdést, tisztelt képviselõ úr, hogy gyakorlatilag az a több mint százmilliárd forinttal több hiány - amely gyakorlatilag éppen ebbõl adódik, hogy most reálértékben növekedni fognak a kiadások - használ-e a magyar társadalomnak. Használ-e annak a négymillió szegény embernek, aki lecsúszott a középosztályból és sajnos, mind jobban lecsúszik, használ-e az ifjúságnak, amely a jövõnk egyedüli gazdagságát alapozza meg? Sajnos, én azt tapasztalom - és a két percben nem tudom tovább kifejteni, de majd szeretném a pulpituson a következõ hozzászólásomban elmondani -, hogy nagyon sok részterületen, elsõsorban a nagycsaládosoknál, a mezõgazdaságban, az ifjúságben - zusammen mondhatnám az egész ifjúságra - nincs meg az a jövõkép, éppen az önök gazdaságpolitikája következtében, amely gyakorlatilag elmozdulást jelenthetne a jelenlegi állapotból.
Köszönöm szépen.