DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha Bauer képviselõ úr, professzor úr emlékezetére hivatkozhatom, akkor legyen szabad emlékeztetnem arra, hogy tegnap az egyik kritikai észrevételem az volt, hogy a költségvetés struktúrájával szemben is vannak kifogásaim. Azt nehezményezem, hogy egy ilyen helyzetben, amely valóban a külsõ feltételek oldaláról kivételes, nem volt mód nagyobb mértékû deficitlefaragásra, nem volt mód a versenyképesség, az európai uniós felkészülés - de ide tartoznak egyébként az oktatási ráfordítások is - növelésére, hiszen az európai uniós versenyképesség többek között a jelenlegi fejlesztéseken, beruházásokon, de nemcsak fizikai, hanem oktatási, szellemi beruházásokon álló tõkeképzésen is múlik. Eközött nincs semmiféle ellentmondás. Ez a struktúrában való kedvezõtlen elmozdulás, a nem egyenlõ mértékkel mérés, olyan területek támogatása, amelyek inkább rövid távú és fõleg politikai közérzetjavító hatásúak, szemben a hosszú távú idõ követelményeinek a szolgálatával.
Ez nagyon is egybevág, tisztelt képviselõtársam, mert semmi ellentmondás nincs. Tulajdonképpen azt sem szabadna zokon venni, ha bizottsági elõadók szólnak itt, a parlamentben, elsõsorban abból a szemszögbõl szólnak, hogy az õ területükrõl, az õ kompetenciájukból milyenfajta lemaradásokat, netántán hiányosságokat látnak. Itt minden egyes bizottságban lehetnek eltérõ súlypontok, mert mindenki másfajta tapasztalatokkal, élményekkel jõ. A kormányzat munkája elsõsorban a szintetizáló, összehangoló munka. Ha ezt nem sikerül elvégezni, az persze nem az egyes területekért felelõs és kompetens szakértõk bûne.
Köszönöm, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)