GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminisztériumi Államtitkár Úr! Külön köszöntöm Akar László államtitkár urat, mert valóban nagy türelemmel viseli évek óta megszokottan, enyhe mosollyal a költségvetési vitanapok hetekig tartó vitáját. És valóban minden évben a költségvetés általános vitája során a felszólalások jellemzik az egyes pártok ideológiáját. Tudniillik a legjobban a költségvetési vita tárgyalása során jelennek meg markánsan a pártok ideológiai elképzelései, hisz a jövõ év nemcsak egy egyszerû év. Jelen esetben a jövõ évre, 1998-ra a kormány által elõterjesztett törvényjavaslatban nem egyszerûen csak 2800 milliárd forintról döntünk, mintha otthon egy háztartásban eldöntenénk, hogy a rendelkezésre álló pénzbõl mit veszünk, hanem a nemzet jövõjét hosszú évekre meghatározó gazdaságpolitikai elképzelésekrõl és a jövõt meghatározó kérdésekrõl döntünk.
A Független Kisgazdapárt, amely keresztény elkötelezettségû, nemzeti érdekeket, értékeket különösen hangsúlyozottan fölvállaló, történelmi múltú párt, a jelszónkban is, az "Isten, haza, család" jeligével mi valóban erre a hármas egységre gondolunk. És amikor fontos kérdésekben döntünk, jelen esetben a jövõ évi költségvetésrõl, ami mindig az egyik legfontosabb törvény a parlamentben, akkor is ezeket az elképzeléseket próbálnánk megkeresni, és mint kis létszámú, jelenleg kis létszámú ellenzéki párt, természetesen a magunk elképzelései odáig jutnak, hogy a kormány által elõterjesztett, jelen esetben a T/4832. számú törvényjavaslathoz elmondjuk a mi kritikai észrevételeinket.
Egyetértek azzal, hogy nyilván csak azt lehet elosztani, ami megterem. Hisz mindig tudjuk, hogy mielõtt a birkát megnyírnánk, elõtte meg kell etetni és természetesen ahhoz, hogy eloszthassunk, a termelés megfelelõ javait le kell tenni az asztalra, és csak abból lehet részfeladatokra az elosztórendszerbe adni. Viszont azt nem tudjuk elfogadni, hogy amikor a 2800 milliárd forint elosztásáról, felhasználásáról döntünk, a kormánypárti képviselõk - elsõsorban Bauer képviselõ úr, aki nagyon erõs kritikai észrevételekkel illette a korábbi ellenzéki vezérszónokokat - úgy fogják fel, hogy csak a makrogazdasági szempontok, szûk közgazdasági szempontok figyelembevételével azt mondják, erre van pénz, próbáljunk még húzni egy kicsit, és a következõ kormány, amelynek optimizmusuk szerint õk újra részesei lesznek... Gyakorlatilag õk azért nem próbálnak most többet adni az egyes részfeladatokra, mert õk a jövõ érdekét, a magyar nemzet jövõjét nézik.
(13.20)
Igen ám, de ha azt mondjuk, hogy Magyarországon a 10 millió lakosból valóban 4 millió él szegény sorsban, és a többiek is inkább szerény életvitellel, és közben van egy szûk, kedvezményezett kör, akkor viszont ki kell mondani: kinek volt lehetõsége, hogy ebbe a szûk kedvezményezetti körbe kerüljön? A mi ideológiánk természetesen - mint ahogy az elõbb már említettem -, arra terjed ki, hogy a társadalom minél szélesebb körét próbáljuk beemelni a "kedvezményezett" körbe, tehát akik többek között ebbõl a 2800 milliárd forintból is részesednek.
A prioritásokat valóban ki kell emelni. A miniszterelnök úr és a kormány több tagja hónapok óta mondja, hogy a jövõ évi költségvetési törvényben prioritásokat a közbiztonság - az ország és az egyes állampolgárok biztonsága - és az agrárágazat, a mezõgazdaság kap.
A rendelkezésemre álló idõ nagy részében természetesen majd az agrárgazdaságról szeretnék beszélni, de mint keresztény ember, az elõbb említett "Isten, haza, család" jeligét hangoztató párt képviselõjeként azt tudom mondani, hogy bennünket, ellenzéki képviselõket, keresztény-keresztyén embereket nagy megdöbbenéssel töltött el, hogy a kormány most például azokat a közel 1 milliárd forint hitoktatói jövedelmeket, javadalmakat, bérezéseket, amelyekért azok az egyszerû emberek, lelkészek, plébánosok vagy világi hitoktatók megdolgoztak, és érdekes módon az elõzõ években még a szociál- liberális kormány is eltûrte, ki akarja venni. Most a jövõ évi költségvetésbõl ez ki van véve, és az egyes történelmi egyházak hitéleti fejezetébe van téve.
Barátaim, természetesen, amikor egy adott egyháznak választani kell például, mert az egyházak nagyon sok közvetett állami szerepet, állami feladatot is átvállalnak azzal, hogy egészségügyi otthonokat, gyermekotthonokat, egészségügyi, oktatási intézményeket - hisz ma már nagyon sok egyetem, fõiskola, középiskola, általános iskola van az egyházak tulajdonában, kezelésében -, akkor most majd nem lehet az egyes állampolgárokat akár csak arra a szerintünk eléggé elítélhetõ módra kényszeríteni, hogy akkor válasszanak: egészségügyi, oktatási intézményre adom vagy magára az adott egyházi gyülekezeti célra.
Kérem, mivel itt az állam Szent István óta a keresztény Európához kötötte az ország sorsát - és érdekes módon maguk az ateista pártemberek és pártemberekbõl lett mostani vezetõk is, a kormány tagjai is, amikor pápalátogatás vagy bármilyen egyházi esemény van, nagyon szívesen tolonganak a damaszkuszi úton. Bizony, a Saulból lett Pállá változást ma nagyon gyakran megéljük, tisztelt képviselõtársak és tényleg azt kell látni, hogy ma Magyarországon majdnem jobb dolog Saulból Pállá lenni azoknak az embereknek - és ezt már a költségvetés tárgyalása során is megkaptuk - , mint azoknak az embereknek, akik õk maguk vagy szüleik megszenvedték akár a keresztényi tanok hirdetését vagy a hûséget egy adott dologhoz. Sajnos, ez nemcsak az egyházra vonatkozik, ez a politikai hûségre is vonatkozik, tisztelt képviselõtársak.
(A jegyzõi széket Boros László foglalja el.)
Amikor tehát agrármérnök létemre szóba hoztam az egyházi élet szándékos sorvasztását - mert a kormány széttárja a kezét, a pluralizmus kimondja, hogy az egyházak, a történelmi egyházak is élhetnek, virulhatnak, virágozzék száz virág, minden lehet, de közben a vért kiszívják, a 3-4 liter vért apránként elszívják az emberbõl, és akkor elõbb-utóbb meghal természetesen a test. Az egyházra természetesen nem vonatkozik, mert az nemcsak világi szervezet, hanem Istentõl elrendelt olyan szervezet, amelynek nagyon sokan vagyunk a tagjai. De ezt csak példaként hoztam fel, hogy az adott költségvetési törvényben ilyen problémákat is látunk, hogy amikor a tisztelt kormányzat megjelölte a feladatokat a költségvetési törvény elkészítése során, bizony nagyon kemény mellbevágásokat is bizonyos szervezeteknek, társadalmi rétegeknek idézett. Természetesen itt minden politikai párt nemcsak a párttagságot képviseli, hanem azt a szavazóbázist, amely bejuttatta õt ide, a parlamentbe, és szerintem markánsan meg is kell fogalmazni azokat az érdekeket.
Természetesen mi azt mondjuk, hogy prioritást elsõsorban a jövõ nemzedéke kell hogy kapjon, és ha nem tudunk az ifjúságunkon segíteni, akkor nem várható, hogy a fogyó nemzetbõl legalább szinten tartó nemzet legyen, tehát a lakosság fogyása tovább ne nõjön. Sajnos, azt kell mondani, hogy amikor a gyermekgondozási díjat megszüntették, amikor a családi pótléknál az egy-két gyermekeseknél a gyermeknevelés számára ezt a valóban kissé lealacsonyító, méltatlan módot vezették be, hogy igazolásokat hurcolásszon, és a feketegazdaság elleni küzdelembe tették, akárcsak a családi pótlék jogosulatlan igénybevételének a lehetõségét, és itt, a kisembereknél próbál az adott hatalom nagyon kemény eszközökkel föllépni, közben a feketegazdaságban részt vevõ nagy halak virágozhatnak és futhatnak. Tehát ezt az ellentmondást nem tudja a Független Kisgazdapárt elviselni, hogy most, a költségvetési törvényben is mindig a kisemberekben, a szegény sorsba süllyedt milliókon akar a kormány, a tisztelt kormányzat spórolni.
És bizony, tegyük hozzá: érdekes módon, amikor a Miniszterelnöki Hivatal jelentõs összeggel felemelt plusz kiadásai összegét vagy bármelyik mást, az államháztartási reformot, még végre nem hajtott reformnál lévõ intézmények támogatását nézzük: bizony ordító az az ellentét, ahogy egyfelõl spórolni akar; Bauer képviselõ úr és más kormánypárti képviselõk további tisztességes helytállásra biztatják az embereket "tartsatok ki" jeligével, és közben a mérhetetlen pazarlást látjuk. Sajnos, a mérhetetlen pazarlást például ott is látjuk, hogy a privatizációs plusz bevételek, amelyek '95-ben és '96-ban is még az ország, a kormány asztalára kerültek, ezek a privatizációs bevételek hova kerültek.
A Független Kisgazdapárt elnöke, frakcióvezetõje a frakció nevében több országgyûlési határozati javaslatot terjesztett be, amelyben véleményünk szerint valóban prioritást élvezett volna a lakásépítés. Ma, Magyarországon épp azért van a fogyó nemzet, mert nem tudnak a fiatalok lakáshoz jutni. Sajnos, nem tudnak lakáshoz jutni, és most, e költségvetési törvénytervezetben is pont a lakástámogatások csökkennek reálértékben, nincsenek meg azok a lehetõségek, amelyek akár 15-20 éve megvoltak, és sajnos azt kell mondani, hogy önöknek, kormányzatnak a lakástámogatásnál vissza kéne vonni a 25 százalékos áfakötelezettséget, mert addig nem lesz lehetõségük azoknak a kis keresetbõl élõ fiatal családoknak, hogy egyáltalán saját fedél kerüljön a fejük fölé - és nem lesz. Másik lehetõség persze lenne, hogy a kihasználatlan lakásállományból olyan programokat, koncepciókat készítsenek, amelyek szintén nincsen benne a költségvetés tervezetében, hisz nagyon sok üres lakás is van, és nagyon sok fiatal család kényszerül albérletekbe. Ezeken kellene segíteni.
Rátérve - mert fogy az idõ - az agrárágazatra: a kormány dicsekszik, a sikerpropaganda egyik része, hogy a jövõ évben közel plusz 20 milliárd forinttal szeretné növelni az agrárágazat támogatását. Tegnap már többen elmondtuk, hogy Magyarországon az agrárágazat még mindig nettó befizetõ, hisz a legtöbb országban valóban úgy támogatják az agrárágazatot, hogy kevesebb az elvonás az agrárágazatból, mint amit kap. Magyarország - egy-két országgal a világban - azok közé tartozik, ahol a különbözõ adóelvonások még mindig többek, mint a közvetlen agrártámogatás.
Igen, és még azon belül is az elosztással vannak a problémáink. Továbbra sem értjük, hogy az idén is ez az 50 milliárd forint, amelyre most, szeptember hónapban voltak a pályázatok elbírálásai, és nemsokára megkezdõdnek a folyósítások, ez az 50 milliárd forint tõkepótló hitel, amelyet a tisztelt kormányzat a jövõ évben is szeretne elõszeretettel folytatni és alkalmazni, ezek nem szektorsemlegesen folytak eddig. Felelõsségem tudatában merem állítani: pár százalékot kaptak a családi magángazdaságok, amelyeknek 90-95 százalékát kellene hogy kapják, és sajnos 90 százalék fölött kapták az integrátorok és a jogi személyek.
Ez azzal a veszéllyel jár, tisztelt képviselõtársak, hogy a magyar mezõgazdaság épp nem tud eurokonformmá válni, hisz mindenki az európai unióba ácsingózik, ott pedig a termelés döntõ többsége - ezt mindenki tudja - családi magángazdaságban van. Nálunk még mindig egy korszerûtlen, rossz formát próbálnak önök támogatni, az adófizetõk pénzét arra használni - és itt jön a mi problémánk, hogy ez sajnos, megint rossz beruházás lesz. Hisz, mondjuk a beruházásokat az ideihez képest a jövõ évben 35 százalékkal szeretné növelni a tisztelt kormányzat, de attól félünk, hogy az a közel 30 milliárd forint tervezett mezõgazdasági beruházás sem azt az célt szolgálja, mint amit az elõbb említettem, hogy Európai Unió-konformmá váljunk, hanem sajnos, a mostani meglévõ struktúrát.
(13.30)
Ezért mondjuk mi, hogy választási költségvetésnek is lehetne nevezni az önök által letett költségvetési törvényjavaslatot, mert sajnos, egy szûk, kedvezményezett körnek szeretnék önök a korábban, '94-ben tett választási ígéreteiket betartani.
Sajnos, az a 432 milliárdos hiány, amely a GDP közel 5 százalékát, pontosan 4,9 százalékát határozza meg, elmondhatjuk errõl a '98. éves költségvetésrõl, errõl a tervezett 432 milliárdos hiányról, hogy ez nemhogy közeledne, hanem jelentõs mértékben távolodik az európai komformitástól. A Bokros Lajos nevével fémjelzett, kissé terrorisztikus költségvetési program, ami társadalmi feszültséget okozott, és megrázta a magyar társadalmat - '95. március 12-én itt jelentette be Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter -, ennek következtében, tehát a megszorító költségvetési program következtében a GDP 3,2 százalékára szorult vissza a költségvetési hiány.
Gyakorlatilag most, amikor - mint ahogy itt elhangzott - a jövõ évi költségvetési tervben a kiadások reálértéke nõ az egyes adott ágazatok lobbyzása folytán, ami a mi megítélésünk szerint természetes igény, hiszen három év alatt jelentõsen csökkentek az egyes ágazatok reálértékei a kiadási oldalon, a költségvetési kiadások, ezért szükséges ahhoz, hogy valahogy helyrehozza.
De feltesszük, tisztelt képviselõtársaink, a kérdést, hogy az energiaipar és a más, alapvetõ ágazatok privatizációjából, amely Magyarországon az elmúlt három évben valósult meg, származó plusz bevételt a kormány most sikerpropagandaként éli meg, hogy kérem, csökkent a külföldi adósságállományunk, tehát ezt õk tudták elérni - de mibõl, tisztelt képviselõtársak? Elsõsorban nem a gazdaság szerves fejlõdésébõl, hanem az eladott, nagyon-nagyon sokszor áron alul eladott magyar állami javakból és gyakorlatilag ebbõl csökkent ez a külsõ államadósság.
Hagyok idõt a kétperces reagálásokra, hiszen nekem most már csak húsz perc jutott, ezért mindenképpen szeretnék hagyni a kétperces reagálásra idõt, ha lesz rá lehetõségem.
Összefoglalva: a Független Kisgazdapárt azt mondhatja, hogy ez a '98. évi, a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslat folytatja az elõzõ három év gyakorlatát. Semmi újat nem mond természetesen az, hogy a legtöbb helyen a kiadások reálértéke nõ az egyes ágazatoknál, jelenthet egy bizonyos hangulatjavulást a korábbi társadalmi feszültségeknél, de annyit mondhatunk, hogy sajnos, a társadalmi feszültségek egyáltalán nem fognak csökkenni, hiszen nemcsak a katonák, a rendõrség, az agrárágazatban dolgozó rétegek, az oktatók, az egészségügyben dolgozók, hanem az egész társadalom hatalmas feszültségben van. Önök valóban tudnak látszatra hangulatjavító intézkedéseket tenni, de pontosan az, hogy a feladatokat, a magyar nemzet jövõje szempontjából nagyon fontos feladatokat megjelölték volna és ahhoz rendelték volna az egyes költségvetési fõösszegeket, ez nem történt meg, ezért a Független Kisgazdapárt nem tudja elfogadni ezt a költségvetési törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)