DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési vitában egy olyan, általában nagy indulatokat nem kiváltó résszel szeretnék foglalkozni, amely a XVIII. fejezethez, a Külügyminisztérium által átfogott területet tápláló költségvetési részhez kapcsolódik.
Elsõ gondolatmenetem pedig pontosan a költségvetés és a külügyek kapcsolatáról kell hogy szóljon. Nevezetesen pedig abból az okból, mert érdekes számomra mint a külügyi bizottság tagja számára, hogy talán jó is, hogy árnyékban marad a külügyek költségvetési része, ugyanakkor az elmúlt évben elmondott hasonló felszólalásom kapcsán újabb tapasztalattal volt alkalmam gazdagodni. Most kihasználom ezt az alkalmat, hogy vitatkozzam azokkal, akik a Házon kívül megkerestek véleményükkel, és azt állították, hogy az örvendetesen már az elmúlt évben is korrekcióra méltatott külügyi költségvetés, nevezetesen az akkor már elkezdõdött emelkedés talán nem volna szükséges.
Azt hiszem, ez az éles kritika sajátos módon abból fakad, hogy a külügy - miután a tevékenysége a minisztérium Magyarországon élõ apparátusán túl külföldhöz kötõdik - kevésbé látható az emberek által. Ugyanakkor azt hiszem: egyértelmûvé tehetjük azt, hogy a külügy szerteágazó tevékenysége nagyon fontos eleme az ország irányítása egész rendszerének. A külügy - mondták valamikor a turizmusra vonatkoztatva, én most ezt a hasonlatot alkalmaznám a külügyre - valamiféle füstmentes, füst nélküli iparként is kezelhetõ. Hiszen ki utasítaná vissza azt, hogy a külügyi síkon végzett munka nagyon fontos kapcsolatokat hozhat Magyarország egészének, hogy ezeken a kapcsolatokon keresztül épülhet a gazdaság, a kultúra, a társadalmi kapcsolatok egész sora egészen a népi diplomáciáig. Természetesen ki merné elvitatni annak a szerteágazó hasznát, ha mindennek a tevékenységnek köszönhetõen végül is az ország úgynevezett arculata, image-e - idegen szóval, fogalommal élve - jó.
Az, hogy egy országot külföldi partnerei vagy a világ miként ítél meg, nemcsak valamiféle lélektani emelkedettséggel mérhetõ, hanem teljes egyértelmûséggel pozitív gazdasági haszonnal, ha úgy tetszik, pengõ forintokra váltható dolog.
Nem tartom véletlennek azt, hogy a jó országkép, amely itthon persze nem tartozik a legfontosabb, választási eredményt pozitívan növelõ tényezõk közé, mégis akkor, amikor a költségvetés és a külügyi munka összefonódásáról, kapcsolatairól beszélünk, erõsen hangsúlyozandó. Azt hiszem, hogy természetesen amikor tudjuk azt, hogy egy országról alkotott kép sok-sok tényezõ együttes hatásaként formálódik, mégis hozzátehetjük, hogy mindazok az emberek, akik szaktudásukkal, kemény munkájukkal hazánkon kívül dolgoznak azon, hogy elfogadottságunk mind magasabb szinten, mind nagyobb aprópénzre váltható eredménnyel valósuljon meg, köszönetet érdemelnek.
(13.50)
E pulpitusról tehát hadd mondjak köszönetet minden, a diplomáciában dolgozó magyar állampolgárnak azért, hogy az a kép, amely 1997-ben egyértelmûen jónak minõsíthetõ, olyan, amilyennek mondottam.
A következõ gondolatmenetem, pontosan ezt folytatva most már nagyon konkrét. Az 1998-as költségvetés idevonatkozó részének teljes összege 22,853 milliárd forint. Nagy összeg? - nagy összeg. Ebbõl a bevételi oldalon 4,5 milliárd, az állami támogatás összege 18,4 milliárd forint. Abból sem szabad titkot csinálni, hogy az 1997. évi költségvetésben megkezdõdött emelkedés tovább folytatódik, és a Pénzügyminisztériummal közös megállapodás értelmében ez az 5,7 milliárdos emelkedés 45 százalékkal fejezhetõ ki. Én azt hiszem, az elõbb általános gondolatmenetben kifejezettek mellett számos más oka is van annak, hogy az idén ismét emelkedett az az összeg, amelybõl a külügyi munka forrásai biztosíthatók.
Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a külügyi munka az a sajátos politikaszelet is, amelyben a fõbb kérdések tekintetében a mai napig is, merem remélni, létezik a parlamenti pártok egyetértése, konszenzusa. A három pillér, amelyen az elmúlt három évben és jövõre is a magyar külpolitika áll, azt hiszem, örvendetesen gyarapodott tevékenységi feladatait tekintve. Így az elsõ pillér, az euro-atlanti integráció, azt hiszem, egyértelmûen, könnyen belátható módon szaporította ezeket a feladatokat. Ilyen az, hogy meghívást kaptunk a NATO-ba, hogy hamarosan az Európai Unió részérõl is hasonló meghívást várunk, hogy ezzel kapcsolatban komoly plusz tevékenység, feladat keletkezik a külügyi vonalon. Nem véletlen, az elmúlt napokban hallhatták, hogy nagyköveti szintre emelkedett a NATO-nál Magyarország képviselete. Meg kell erõsíteni mindazokat a csapatokat, amelyek részt vesznek a NATO-val folytatott csatlakozási tárgyalásokban. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy létrejött az Euro-atlanti Partnerségi Tanács, amelyben szintén biztosítani kell jelenlétünket. De a Partnerség a Békéért címû együttmûködésben is további feladataink vannak.
Az európai uniós integrációs folyamatban a csatlakozási tárgyalások elkezdésére számíthatunk a következõ év elsõ felében. És azt hiszem, akkor, amikor elmondhatjuk azt, hogy az elmúlt évben létrejött integrációs államtitkárság és a mellette mûködõ kabinet jó, hogy van, nyilván könnyen beláthatjuk, hogy a következõ évben szintén nagyon meg fognak nõni feladati terhei.
Hadd mondjam csak el azt, hogy képzési programokkal is próbáljuk segíteni, hogy megfelelõ felkészültséggel rendelkezõ és számos szakember segítse a nemzetközi politika színterein a Magyar Köztársaság érdekérvényesítésének mind magasabb szintû megvalósítását.
Megjegyzem itt azt is ugyanakkor, hogy természetesen az úgynevezett 35. fejezetben, az integrációs fejezetben is van olyan plusz forrás, amely mindezekhez a feladatokhoz rendelhetõ. Végül hasonlóan említeném azt, hogy az OECD-be való felvételünkkel is járnak plusz feladatok.
A második pillér a szomszédságpolitika. Szomszédságpolitikánkban is természetesen éppen a szerzõdéses rendszer által nyújtott lehetõségek jobb kihasználása az, amely elsõdlegesen plusz feladatokat ró ránk. Azt hiszem, külön említésre méltó az a tény, hogy e politika keretében milyen módon készülünk föl arra, hogy például a NATO-bõvítés elsõ körébõl kimaradottak megfelelõ módon legyenek részünkrõl kezelve. De ugyanezen a szomszédságpolitikán egy kicsit túllépve, a régiós, a közép-európai régiós politika is fontos feladatokat ró ránk a jövõben. Gondoljunk csak a CEFTA bõvítésére, amelynek lehetõvé tevõ paragrafusát éppen a tegnapi napon hirdette ki a tisztelt Ház. De hasonlóan említhetném ugyane politikai cselekvéssor egyik jelentõs fórumát, a Közép-európai Kezdeményezést.
A következõ természetesen az, hogy a '98. évben is fordít forrásokat a határainkon túl élõ magyarokkal való kapcsolat tartására ez a költségvetési forráshely, természetesen a Határon Túli Magyarok Hivatalával együttmûködve.
Hadd mondjam el azt, hogy mindezek mellett a '98. évben egyre szebben rajzolódik ki - a sok lábon állás lehetõségének elvét érvényesítve a visszaesés után - ázsiai jelenlétünk megerõsödése. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy kik honnan érkeznek beruházva, munkahelyet teremtve Magyarországra, akkor azt kell mondjam, az ázsiai tõkeerõs államokra való figyelemfordítás mindenféleképpen megint csak a jó befektetések kategóriájába tartozhat. Így mondhatom el, hogy hamarosan - merem remélni, hogy igaz lesz -, mind Hongkongban, mind Sanghajban képviseletünk fog nyílni.
A külügyi munka belsõ integrációja, szerkezeti átalakítása is folyamatban van. Ennek egyik elemét, az integrációt szervezõ csapat létrehozását az elmúlt évben megfigyelhettük, de megfigyelhettünk egy másik jelentõs ilyen átalakulást is. Nevezetesen: a volt külkereskedelmi kirendeltségek két tárca közös fellépésével történõ átalakítását, amely az ITT Hungary létrehozását eredményezte, a másik oldalon pedig az úgynevezett külgazdasági attasék rendszerének megteremtését. Ebben a pillanatban e rendszerbõl 95 új munkatársa keletkezett a külügynek, a világban szerte pedig, a szeptemberi adatok szerint 51 külgazdasági attasé látja el a gazdasági kapcsolatok szervezését külképviseleteinken, nagykövetségeinken.
Azt hiszem, ezekbõl a megnövekedett feladatokból egyértelmûen következik: örvendetes, hogy hosszú idõ után elõször növekedik a külügyben dolgozók száma is. 1998-ban ez a szám valahol 1700-on fog megállni, a jelenlegi 1559-cel szemben. Ugyanakkor a munka anyagi feltételeinek, körülményeinek javítására is gondolnunk kell. Így nagykövetségeinket ott, ahol kell és lehet, megpróbáljuk rendbe hozni, hiszen nagyon fontos, hogy ezek a darab Magyarországok valahol kint, külföldön minden odalátogatót a kapcsolatok tartása idején megfelelõ, rendes környezettel tudjanak fogadni. Így azt hiszem, egyértelmûen üdvözölhetjük, hogy mind Tel-Avivban, Varsóban, Washingtonban, Delhiben, Párizsban sor kerül ilyen rekonstrukcióra, hogy reményeink szerint több tárca összefogásával a Magyar Párizsi Intézet sorsa '98- ban rendezõdni tud. De hasonlóképpen örömmel üdvözölhetjük a fõkonzulátusok sorában azt, hogy '98-ban - reményeink szerint forrásoldalról legalábbis ez a lehetõség megvan - a kolozsvári fõkonzulátus is elnyerheti végleges elhelyezését, amely minden szempontból kielégítheti az ott ügyeiket intézni kívánó polgárok igényeit.
Mindenesetre szeretném elmondani, hogy új nagykövetségeket is nyitottunk, így Rijadban és Szarajevóban. Ezek mellett hat volt kereskedelmi kirendeltséget tudtunk úgynevezett nagykövetségi szintre emelni munkavégzése során. A 72 nagykövetség, a 18 fõkonzulátus és 9, úgynevezett egyéb képviselet - ENSZ-, EU- vagy EBESZ-képviseletre tessék ilyenkor gondolni -, összesen 99 intézmény az, amelyet el kell látni, és természetesen 99 intézmény az, ahol az ott dolgozó - bizony, azt kell mondjam - szociális helyzetén is illik javítani.
(14.00)
Hiszen sokféle igény hangzik el e Ház falai között, és azt kell mondjam, hogy bizony a magyar diplomácia munkásai is kemény áldozatokat vállaltak akkor, amikor mindenki megtette - vagy legalábbis azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a nemzet tagjainak túlnyomó többsége megtette - ezt az elmúlt években. Éppen ezért a külügyi munkában dolgozók számíthatnak arra, hogy iskoláztatási költségeikben nagyobb támogatással rendelkezhetnek jövõre, mint eddig. Vagy például a helyettesítési elismerés is magasabb szintre kerül, mint eddig volt. A múlt évben is, most is megemlítem, hogy a gépkocsipark is meglehetõsen elavult, és ennek cseréjét is tovább lehet folytatni.
Én azt hiszem, befejezésül meg kell említenünk, hogy ez a munka, ami csak ritkán kerül reflektorfénybe, mindenféleképpen érdemes arra, hogy a Magyar Köztársaság forrásoldalról is a helyén kezelje. Ennek ideje elérkezett, és ha vannak itt is még takarékosságra késztetõ hiányok, én azt hiszem, hogy igazából ma a külügy elsõ évben mondhatja el azt, hogy egyértelmûen a lehetõségeken belül elismertetik a kormányzat egésze részérõl az, hogy mily fontos munkát jelent az ország arculatának a külföldön dolgozók által is történõ formálása.
Én azt hiszem, hogy végezetül egyértelmûen azt is meg kell említenem, hogy a Külügyminisztérium gazdasági vezetése is fontos szerepet játszik az összhang megteremtõdésében, és éppen ezért e helyen engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Havasi Béla helyettes államtitkár és csapata áldozatos gazdasági vezetõi munkájáért.
Én merem remélni, hogy a külügyi költségvetés különösebb vitákat nem fog kiváltani e Ház falai között, és remélem, hogy egyre nagyobb lesz azoknak a tábora is, akik értik, igenlik azt, hogy ez a fontos munka forrásoldalról mindenkor biztosítva kell hogy legyen.
Megköszönve megtisztelõ figyelmüket, kérem önöket, hogy e részét mindenképpen támogassák a költségvetésnek. Köszönöm még egyszer. (Szórványos taps a bal oldalon.)