DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Dávid Ibolya képviselõtársam azon megjegyzésével szeretnék csupán vitatkozni, miszerint 60 évre vetette vissza ez a szociálliberális kormány az úgynevezett szociális állapotot, ami a családokat illeti, és '38-at jelezte mint olyan idealisztikus állapotot, amelyet jó lenne elérni. Hadd vitatkozzam vele: számomra teljesen egyértelmû olvasmányélményeimbõl - és ebbõl számos ma is olvasható -, hogy nem volt Magyarországon a családok helyzete '38-ban ideáltipikus.
A helyzet sokkal inkább akkor érthetõ meg, ha közelebb jövünk a történelmi idõben, és azt vesszük górcsõ alá, hogy a '60-as években kialakult, a legfejlettebb nyugat-európai államokban jellemzõvé vált jóléti államnak nevezett képzõdményre az úgynevezett létezõ szocializmus vagy mások szerint kommunizmus milyen választ próbált adni a gondoskodó államként leírható modellel, amely bukását pontosan annak köszönhette - többek között, nyilván számos más ok is van -, hogy azt a gondoskodási hálót, amely a kicsi, de biztos elvén alapult, oly szélesre terítette, hogy képtelen volt azt fenntartani.
Természetesen csak ezzel a viszonylattal érthetõ az, hogy miért beszéltek oly komoly gazdasági nehézségek közepette az átalakulás során e koalíciós kormány tagjai, a vele szimpatizáns értelmiségiek az úgynevezett koraszülött jóléti államról. Azért, mert az alternatíva nem ott húzódott, hogy el lehet-e érni az általam el nem ismert '38-as ideális állapotot, hanem ott, hogy egyáltalán valamilyen háló ilyen átalakulás közepette fenntartható legyen-e, finanszírozható legyen-e gazdasági oldalról.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(14.20)