SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy mielõtt elmondanám véleményemet a Magyar Köztársaság 1998-as költségvetési törvény tervezetérõl, reagáljak a Dávid Ibolya képviselõ asszony által az imént elmondottakra!
Nyilván elkerülte a képviselõ asszony figyelmét néhány, a finanszírozással kapcsolatos korábbi tapasztalat. 1990-ben, amikor az akkori kormány önkormányzati tulajdonba adta az intézményeket, vele együtt a hosszú távon látható gyermeklétszám-csökkenéshez kötötte - merthogy gyermekalapúvá tette - a finanszírozást. (Dr. Boross Péter: A parlament...) Igen, igaza van önnek, Boross Péter képviselõ úr, valóban a parlament, de egy másik többségû parlament. Úgy gondolom tehát, hogy ez az egyszerû tény hosszú idõre determinálta az ön által egyébként jogosan féltett, a családban alanyi jogon is jogokkal rendelkezõ gyermek helyét. Ehhez számítsuk hozzá azt, hogy ugyancsak az akkori parlament három évig - pedig ugyancsak inflációs idõszak volt az is - elfelejtette emelni ezt a gyermekalapúvá tett normatív támogatást, ezek az évek: 1994, '93 és '92 voltak.
Ezen túlmenõen, tisztelt képviselõ asszony, azt is szeretném elmondani - nem mintha magamnak nem lennének kifogásaim, s ezeket is el fogom mondani, csak a történeti hûség kedvéért -, hogy "természetesen" az akkori parlament idejében semmilyen étkezési támogatás nem volt a gyerekek számára, sem az óvodában, sem az iskolában, sem a középfokon, mindezt a családok megkülönböztetett támogatása értékén elég nehéz értelmezni. Magam is azt mondom: kevés ez a normatíva, de tavalytól legalább van napközis normatíva, van étkezési normatíva - tavalyig, illetve eddig az esztendõig ilyen sem volt.
Ezek után engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy egy, a Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr expozéjában elmondottakból vett idézettel kezdjem, folytassam a felszólalásomat! Ez az idézet a következõképpen szól: "Nem kívánok komolyan foglalkozni az utóbbi hetekben idõrõl idõre ismétlõdõ ellenvetéssel, amely választási költségvetésrõl beszél." Vagyis az 1998-as költségvetési törvény tervezete nem kampányköltségvetés és ezzel a megállapítással én a magam részérõl teljes mértékben egyetértek - sajnos, nem az. Nézzük ez után, hogy mivel lehet ezt tényszerûen igazolni, vagyis azt, hogy a tervezet nem a választási idõszaknak szól!
A költségvetési törvény tervezete és a pénzügyminiszter úr is az expozéjában prioritásokat sorolt, sorol, régi adósságok törlesztésérõl beszél. A mai vitában többször elhangzott már, én is elsõ helyre teszem a közrend, a közbiztonság elõirányzatainak a fejlesztését, mint ami egy nagyon fontos eszköze a feketegazdaság elleni küzdelemnek. Ennek következtében kerül megjelölésre és említésre például az a létszámfejlesztés, amely elõtt most a rendõrség áll - mintegy 1200 fõvel - vagy a mintegy 3,5 milliárd forintos, úgynevezett örsprogram folytatása. Ez kétségtelenül nagyon jó dolog. Ugyancsak mint rendkívül jó és megnyugtató eredményt említi ez a tervezet a szolgálati törvény hatálya alá tartozó hivatásos állomány átlagosan 20 százalék körüli személyijuttatás-növekedését is. Valószínû, hogy ezek a számok jók, ha nem is nagyon jók, mindenképpen jobbak, mint 1996-ban, pláne mint 1995- ben voltak.
A KSH 1997-es elsõ félévi adatai szerint azonban legfõbb ideje az ezen juttatások és létszám növekedésének, növelésének, hiszen a bûnözés is növekedett: a '97-es elsõ félévi adatok szerint a bûncselekmények száma 13,6 százalékkal, a bûnelkövetõké 7,8 százalékkal nõtt az egy évvel korábbi idõszakhoz képest. Tehát feladatnövekedés van, ha beszélünk errõl, ha nem - ez a szó ma még nem hangzott el -, feladatnövekedés van, és az ezzel a feladatnövekedéssel birkózó ember javadalmazása nincs összhangban a rábízott feladatok súlyával.
Az euro-atlanti integrációval összefüggõ elõkészületek támogatása a honvédségnél a '98-as tervben többszöröse az 1997-esnek. Ha azonban ezt a végrehajtó ember javadalmazásával állítjuk párba, akkor azt tapasztaljuk, hogy itt is messze elmarad az általa végzett tevékenység annak a jelentõségétõl. Mire vélnénk különben a hivatásos állomány demonstrációját?
De más összefüggésekben is folytatódik az integráció elõkészítése: a köztisztviselõk részére képzési program készült, hiszen a közvélemény felkészítését célzó kommunikációs stratégiát nekik kell végrehajtaniuk, ugyanakkor a köztisztviselõk illetményalapja mindössze 26 ezer forintra növekszik a terv szerint - vagyis a köztisztviselõktõl elvárt minõségi munkát itt sem kíséri megfelelõ anyagi elismerés.
Hasonló eredményre jutunk akkor is, ha a közalkalmazottak bérét elemezzük. A 16 százalékos átlagos közalkalmazotti tábla szerinti illetménynövekedés jogi garanciát jelent és jogi garanciát biztosít, de nem világos - számomra legalábbis egyáltalán nem, a mai napig sem - , hogy mi ennek a forrása, és különösen nem tiszta ez a helyi települési önkormányzatok összefüggésében. A nyugdíjazásokkal átlagosan kétszázalékos létszámcsökkenésbõl származó bér, amivel a Pénzügyminisztérium számol, ugyanis településenként és szakmánként vagylagos, tehát igazából nem is lehet vele számolni. A 16 százalékos átlagos bérnövekedés tehát forrásoldalról bizonytalan, legalábbis esetleges, kifizetése ugyanakkor a törvény szerint - és ez nagyon egyértelmû - kötelezõ. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?
Nézzük meg, cserébe milyen pluszteljesítményt vár el a kormány, a szaktárca a közalkalmazottak legnagyobb csoportjától, a pedagógusoktól! A nemzeti alaptanterv bevezetését, fegyelmezett végrehajtását várja tõlük, miközben õ maga - mármint a kormány, de leginkább a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium - az 1996-os módosított közoktatási törvényben foglaltaknak nem tett, nem tesz eleget. Nem tett eleget a közoktatási törvény vonatkozó paragrafusának, miszerint 1996 végéig - tehát ennek már majdnem egy éve - el kellett volna készíteni a minõségi tevékenységet és a pedagógusok továbbképzését is kezelni képes bérrendszert. Ezt a minõségi munkát elismerõ, keresetkiegészítést szolgáló elemet az elsõ tervekben összesen 1 százalékban láttuk megjelölve - illetve nem láttuk megjelölve, hiszen természetesen ennek az 1, azaz egy százaléknak a forrását sem tudta megmutatni az elõterjesztés elkészítõje.
(14.30)
Ez a néhány példa, gondolom, érzékletesen bizonyítja, hogy a társadalomban zajló átalakulási folyamat, az euro-atlanti csatlakozás jogosan vár minõségi munkát a közszolgálat munkavállalóitól. Úgy várja tõle a minõségi munkát, hogy azt sem minõségi alapbérrel, sem minõségi pótlékrendszerrel, sem minõségi differenciálásra alkalmas elkülönített forrással nem kívánja honorálni. Így van ez annak ellenére, hogy tudjuk: az európai uniós csatlakozáshoz többek között érzékelhetõen javítani szükséges a magyar munkavállalók bérhelyzetét, hiszen 4-4,5-5- szörös a bérelmaradásunk.
Ezért legalább azokon a területeken, ahol ezt szaktörvény írja elõ, mint például a ma hatályos közoktatási törvény, és amely területeken az európai uniós értékelés ugyancsak elmarasztalt bennünket, mint például a pedagógusok bérhelyzete, elvárható lenne, hogy az ágazati minisztérium, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium végre elkészítse és benyújtsa a költségvetési törvényhez módosító indítványként a minõségi munka elismerését tartalmazó új bérrendszert, de legalábbis annak egyes elemeit.
Elvárható, hogy ne keressen kibúvót azzal a hamis érvrendszerrel, miszerint a minõségi munka, a többletmunka elismerésének a közalkalmazotti bértábla, a közalkalmazottiság mint jogállás az akadálya. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ugyanis ma is lehetõvé teszi, hogy a kiemelkedõ munkát elismerje a munkáltató, mégpedig többféleképpen. Ezek a következõk: vagy határozott, esetleg határozatlan idejû béremeléssel; vagy a feljebb sorolási, várakozási idõ csökkentésével; vagy címek és velük együtt címpótlékok adományozásával; vagy jutalmazással. Természetesen ezeket a plusz juttatásokat plusz forrásból, központi költségvetési pénzügyi garanciákkal kell és lehet megoldani, és semmiképpen sem más közalkalmazottak rovására. Ilyen, a plusz munkáért plusz juttatás jár elvet azonban nem találunk ebben a költségvetési törvénytervezetben.
Tisztelt Ház! Külön vizsgálódást érdemel az önkormányzati támogatások helyzete, és ezen belül a közoktatási normatíváké, hiszen ha a normatív állami hozzájárulást 100 százaléknak vesszük, a közoktatási célokra fordítható állami támogatás, a 180,3 milliárd forint az össznormatívának mintegy 65,3 százalékát teszi ki. Ha mindannyian az átlag bûvöletében élnénk, akkor akár elégedettek is lehetünk vagy lehetnénk, hiszen 1997-hez képest az 1998-as évben az elõirányzatok 12,3 százalékkal, tehát közel az inflációval azonos mértékben növekszenek.
De ha a dolog mélyére nézünk, akkor azt látjuk, hogy ezen belül igen nagy a szóródás: a közoktatás jogcímeihez kapcsolódó növekedés 6,7 százalék és 27,5 százalék között mozog, a szakképzés és a különleges gondozás pedig még ennél is jóval nagyobb, magasabb arányú növekedést mutat. Ez rendkívül örömteli dolog. Csakhogy, tisztelt Ház, a települések zöme nem tart fenn szakképzõ intézményt, és nem folytat különleges gondozást. Viszont alapfokú nevelési-oktatási intézményt, óvodát, általános iskolát fenntart. Itt viszont a normatívák növekedése mélyen a 10 százalék alatt van. Ez a növekedés tehát - nyugodtan mondhatjuk - reálértékben romlik.
A kistelepülési kiegészítõ normatívák, amelyek korrigálhatnák a hiányt, csökkenthetnék a lemaradást a 3000, illetve a 3500 lélekszám alatti településeken, nominálisan, sajnos, nem változnak. Itt tehát a várható értékromlás 13-14 százalék. Vagyis éppen ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, nincs megfelelõ támogatási rendszer.
A társulások minden áron való erõltetése csupán számszaki eredményeket hoz, senki nem vizsgálta - miért is vizsgálta volna? -, hogy a pénzügyi alapon kreált struktúraváltás hogyan hatott és hat vissza az oktatás színvonalára, a tanulók személyiségének fejlõdésére. Ajánlom tisztelt képviselõtársaim figyelmébe Gazsó Ferenc tanár úr e tárgyban készült tanulmányát.
A pénzügyi kormányzat szerint a területi kiegyenlítést jól szolgálja többek között a személyijövedelemadó-kiegészítés jelentõs emelése. Úgy gondolom, mindenképpen célszerû lenne azonban errõl és a feladatellátási kötelezettségek teljesíthetõségérõl még a költségvetési vita általános szakaszában dûlõre jutni az intézményfenntartó önkormányzatokkal, mert az õ számításaik bizony - és errõl a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztetõ Tanácsának legutóbbi ülésén hosszan beszéltek - mást mutatnak. A számháború nem célszerû az államháztartás második legnagyobb alrendszere és a költségvetés között.
Tisztelt Ház! Az európai uniós tagsághoz való felkészülés során lényegesen át kell formálni - és ezzel magam is egyetértek - az állami költségvetési támogatási rendszert; a programokhoz igazodó tervezést, a regionalitást kell elõtérbe állítani. Örvendetes, hogy a közel 4 milliárd forintos közvetlen költségvetési támogatás mellé a privatizációs bevételekbõl 7 milliárd forint kerül területfejlesztési támogatásra. Ezen kívül az Európai Unió Phare-programja is támogat regionális feladatokat, mintegy 3 milliárd forintnyi összeggel.
Jó lenne azonban, ha Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyék mellé ismét felkerülhetne a felzárkóztatási program listájára Békés megye, hiszen a néhány évvel ezelõtti Alföld- program nem valósult meg minden elemében, és mintha ma elfeledkeztek volna errõl a tervezetkészítõk. E tekintetben példaértékûnek tartom, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium milyen erõfeszítéseket tesz. Prognosztizálható ugyanis a problémahalmaz, amely a Dél-Alföldön fog jelentkezni vizes problémák formájában, árvíz, belvíz, szennyvíz kérdéskörben. A beruházási célprogramok keretében gondolt a Vízügyi Minisztérium a Békés megyében nagyon is jelen levõ, sajnálatosan jelen levõ vízkárelhárításra, ezen belül az elsõrendû árvízvédelmi mûvek fejlesztésére és rekonstrukciójára.
Nyilván tovább fogja majd folytatni azon töltési szakaszok, védvonalak fejlesztését, megerõsítését, amelyek védelmi biztonsága sajnos mára már egyáltalán nem megfelelõ, például a Kettõs-Körös mentén. Az igen költséges mûtárgyak rekonstrukciója szintén tovább folytatódik '98-ban, akár a békésszentandrási nagy mûtárgyra gondolhatunk. A síkvidéki vízrendezési mûvek védképességének javítása érdekében a Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság szivattyútelepeinek munkálatait elengedhetetlenül szükségesnek tartom folytatni, és örülök, hogy erre utal a költségvetési törvény tervezete.
Eddigi szokásaimtól eltérõen meg kell köszönjem a parlament környezetvédelmi bizottságának, a kormány minden érintett tárcájának, ezen belül elsõsorban a Környezetvédelmi Minisztériumnak, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak, hogy nem kallódott el az a javaslatom, amelyért tavaly ilyenkor olyan keveset adtam volna: ez a magyarországi holtágak megmentésére vonatkozó elgondolás volt.
Az elmúlt évtizedekben - mint önök elõtt ismert - a Duna, a Tisza, de fõleg a Körös holtágainak kezelését elhanyagolták, a vízminõség romlott, és most örömmel látom, hogy a költségvetési törvény tervezetében javasolt százmillió forint elindíthatja végre ezen holtágak vízminõségének javítását, a mederkotrást, a vízszintszabályozást, a hal- és vadállomány megtartását, és nem utolsósorban a turizmus helyzetének javítását.
(14.40)
Egy másik, ugyancsak a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium feladatkörébe tartozó kérdésrõl is szeretnék szólni. Az Alföld és ezen belül Békés megye közlekedése, útjainak minõsége legendásan rossz; nemcsak Magyarországon, hanem a határon kívül is tudják ezt. Természetesen nemcsak azért kellene utakat építeni, mert különben nem jön a hõn áhított befektetõ, hanem azért is, mert az alföldi városok fõútvonalainak forgalma kétségbeejtõen zajos, igen nagy a rezgésártalom, és a gyalogátkelõhelyek életveszélyesek. Ezért véleményem szerint nemcsak Gyula, hanem valamennyi fõútvonal mentén érintett Békés megyei város és Szarvas közlekedésének helyzetét is érdemes lenne - ha nagy erõfeszítés árán is - megkezdeni javítani.
Nyilvánvaló, hogy a költségvetési pénz, az Útalap, a Phare-segély és az önkormányzati hozzájárulás együttese adhatja meg ebben a kívánt eredményt. Szívesen látnék akár most, akár a késõbbiek során ezzel kapcsolatos koncepcionális elképzelést, akár a mai, úgynevezett gördülõtervezésnek nevezett módszerrel is.
Tisztelt Képviselõtársaim! A költségvetési törvény tervezetének tanulmányozása során számos háttéranyagot, kiegészítõ anyagot is át kellett tanulmányozni. Így például, mint említettem, a KSH jelentéseit, melyet a képviselõk rendszeresen megkapnak. A kiadvány 1997. évi VII. számában, az idegenforgalommal foglalkozó fejezetben olvasható néhány, részben megnyugtató, de sok összefüggésben nyugtalanító adat is. Az idegenforgalmi fõszezon elsõ hónapjában, júliusban, a kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma a külföldi vendégforgalom csökkenése folytán nem érte el az egy évvel korábbi szintet. A csökkenés mögött a külföldi turisták számának nagyarányú visszaesése áll. A szállástípusok közül a folyamatosan visszaszoruló szervezett fizetõvendéglátás mellett jelentõsen csökken a turistaszállók és a kempingek forgalma is.
A turistaforgalom visszaesésében az volt a meghatározó, hogy Oroszországból és Ukrajnából mintegy 60 százalékkal, Romániából pedig legalább 20-25 százalékkal kevesebben érkeztek, mint az elõzõ esztendõben. Ugyanakkor - örvendetes módon - az Európai Unió országaiból már 4 százalékkal többen jöttek, mint egy évvel korábban. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az 1997. év elsõ hat hónapjában 1,1 milliárd dollár devizabevétel származott a nemzetközi idegenforgalomból, és ez 30 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ugyanebben az idõszakban a kiadások összege mintegy 558 millió dollárt tett ki, ez 24 százalékkal több a tavaly ilyenkorinál. E két összeg egyenlegeként 551 millió dollár bevételi többlet jelentkezik, ami júliusban 170 millió dollárral emelkedett. A január-júliusi idegenforgalmi aktívum így 728 millió dollárt ért el.
Miért mondom ezt el, kedves képviselõtársaim? Mert nyilvánvaló, hogy nem késlekedhet tovább egy olyan, az idegenforgalom egész kérdéskörét felölelni képes szabályozó törvény, amely a költségvetési tételek megtervezésekor az idegenforgalomra felkészülõ és felkészítõ oktatást, az idegenforgalom kiszolgálását biztosító szolgáltatást is szem elõtt tudná tartani. Kérem az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumot, tegyen meg a választásokig, azt követõen s folyamatában mindent azért, hogy a jövõ évben, amikor majd az 1999-es költségvetési törvény tárgyalását folytatja ez a Ház, addigra legyen meg, megszülessen ez a fontos, mint utaltam rá, az ország bevételeit jelentõsen javítani képes szaktörvény, mint amilyen a turizmusról szóló törvény.
Tisztelt Ház! A költségvetés 1998-as tervének propagandisztikus jellegét úgy gondolom, kár lenne állítani. Akik ezzel vádolják a kormányt s a Pénzügyminisztériumot, igaztalan módon vádaskodnak - ez nyilvánvaló. Jobb ugyan ez a terv, mint az 1997-es, az idei, és sokkal jobb, mint a '96-os, a tavalyi, és sokkal jobb lehetne, ha minden alkalommal az egyén, az ember állt volna olyan fontos helyen a szempontok között, mint a közgazdasági mutatók.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)