DR. PÁLFI DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Eltérõ élményanyaggal lépünk e pulpitusra, amely meghatározza vagy legalábbis befolyásolja a mondanivalónkat. Itt ma délelõtt körülbelül ezt mondta Kádár Béla képviselõtársunk. Én is így léptem erre a pulpitusra a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójából és a Kereszténydemokrata Szövetség nevében, egyéni körzetben megválasztott képviselõként, 102 önkormányzattal rendelkezõ választókörzetbõl. Engedjék meg képviselõtársaim, hogy az 1998. évi költségvetési tervezetet az önkormányzatok oldaláról boncolgassam, nézzem.
Elsõként azt kell bevallanom, kedves államtitkár úr, hogy nekem személy szerint csalódást okozott ez a költségvetés. Csalódást, mert 1996-tól azzal vigasztaltam az önkormányzatokat, hogy majd '97-tõl fog javulni a pénzügyi pozíciójuk, de '98-ra, a választások évére biztosan. Ezért csalódtam, mert ez nem lett egy választási költségvetés az önkormányzatok számára (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), pedig igazán szerettem volna, ha az lett volna, hogy legalább már egyszer részesüljenek az önkormányzatok valami több támogatásban a feladataik ellátásához.
Az önkormányzatokon keresztül természetesen a vidék helyzetérõl, illetve fejlesztésérõl is szeretnék szólni, illetve ezt érinteni. Azt hiszem, e helyrõl is az elmúlt hét évben nagyon sokszor hangzott el, hogy az önkormányzatok munkája, tevékenysége sikerágazat. Azonban azt hiszem, reálisan megállapíthatjuk, hogy ez a siker már nem az a siker, ami az elõzõ négy évben vagy akár e ciklus elején volt. Természetesen ennek nemcsak pénzügyi okai vannak, hála istennek, az is oka, hogy sok mindent megtettek már a területükön az önkormányzatok, tehát ebben már nem lehetett újat tenni, és abban is, hogy bizonyos értelemben a kezdeti lendület is alábbhagyott. De természetesen abban az értelemben sem sikerágazat, hogy ma már a megvalósítandó feladataikhoz - nem elsõsorban a törvényi kötelezettségekre gondolok most, az alapellátásra, az alaptevékenységekre, hanem a fejlesztésekre - sokkal több pénz kellene. Ennek egyrészt nincs meg az állami forrása; aminek megvan, ott pedig nagyon sok önkormányzatnak nincs meg az önrésze.
Mint említettem, 102 önkormányzat van a választókörzetemben. Itt ma több képviselõtársam értékelte vagy legalábbis érintette az ország kettészakadását, egy keletire és egy nyugatira. Én most a nyugati részbõl vagyok, ahol a helyzet - úgymond - jobb. De ha közelebbrõl megnézzük, egy megyén belül, egy térségen belül és természetes településtípusokon belül is rendkívül eltérõ a helyzet. Szeretném Kertész Istvánnak megköszönni a távollétében is azt a részletes analízist, amellyel bemutatta ezeket a különbségeket. Így ezt nekem nem kell most bemutatnom, legfeljebb csak ismételten figyelmébe ajánlanom képviselõtársaimnak. A makacs számok, tények: ettõl nem tudunk elvonatkoztatni ahhoz, hogy a helyi önkormányzati költségvetés egésze a tervezet szerint 12 százalékkal nõ, az önkormányzati szabályozott források 18 százalékkal, de kisebb ütemben, mint a költségvetési szervek kiadásai, ami 23 százalékkal, illetve az elkülönített alapok kiadásai 21 százalékkal. Számok, átlagok. De hogy településtípusonként, önkormányzatonként ezek hogyan vetülnek, és milyen helyzetbe hozzák az önkormányzatokat a gazdálkodás szempontjából, ez rendkívül színes térségen, megyén belül, de országon belül még inkább: választókörzetemben a 36 lélekszámú településtõl a 8 ezres településig - e között minden.
Ha õszintén beszélgetünk a polgármester urakkal és hölgyekkel, akkor azok a települési önkormányzati vezetõk, akiknek nincs vagy alig van intézményük, legfeljebb egy szociális napköziotthon, tehát idõsek napköziotthona, õk vannak a "legkényelmesebb" helyzetben, hiszen a kétmillió forint és a normatív támogatás intézményhálózati fenntartási kötelezettség nélkül egy kényelmes gazdálkodást tesz lehetõvé. Ha azonban ezen települések jelenét, de még inkább a jövõjét nézzük: ahhoz, hogy ez a 2 millió forint az újraélesztéshez kellene, ahhoz, hogy legyen olyan infrastruktúra, hogy legyen valami olyan vonzó környezet, közeg, amely részben a lakosságmegtartást vagy bõvülést, tehát betelepülést tesz lehetõvé, akkor bizony ezeknek az önkormányzatoknak sem olyan kényelmes a helyzet, mint ahogy ezt a gazdálkodásukból adódóan el lehetne várni.
Sokkal nehezebb azonban azon önkormányzatok sorsa, helyzete, amelyek az úgynevezett kis- vagy középvárosi kategóriába tartoznak, 20- 30 ezres létszámmal, lélekszámmal, sok intézménnyel és olyan vonzáskörzettel, hogy most ne nyugatról, hanem keletrõl vagy középrõl hozzak egy példát: Kiskunhalas a 31 ezer lélekszámával és 150 ezres vonzáskörzetével; ebbõl a vonzáskörzetbõl adódó ellátási feladatokkal, oktatás, egészségügy, több esetben szociális dolgok kezelésében is.
(15.10)
Tisztelt Képviselõtársaim! A '98. évi költségvetésnek komoly elõrelépései vannak. Többen szóltak elõttem képviselõk a prioritásokról. Nem hagyhatom ezt én sem megemlítés nélkül akár a nyugdíjak emelését, akár a közrendet, közbiztonságot, akár a mezõgazdasági támogatás növelését. Abban viszont nincs elõrelépés sajnos, hogy az önkormányzatok eltérõ típusaira finomított költségvetési normatíva lenne, amivel azokon az önkormányzatokon tudnánk segíteni, melyeknek térségi ellátási kötelezettségei is vannak - gondolok a megyei önkormányzatra is természetesen, a városi egyéb önkormányzatok mellett.
Mert ha ebben nem lesz elõrelépés, akkor kelet-nyugat leszakadása vagy szétválása mellett egyre inkább marginalizálódik a települési önkormányzatok eltérõ lehetõségeibõl, adottságaiból adódó különbség, leszakadás is egy olyan idõszakban, képviselõtársaim, amirõl részben Dávid Ibolya képviselõtársnõnk szólt, hogy évente 35-40 ezer fõvel csökken ennek az országnak a lélekszáma. Nem ennek a kormánynak a nyakába akarom én varrni természetesen ezt a tendenciát. Azt viszont már meg kell említeni kritikaként, hogy a megállításában sem tudtunk, sajnos, vagy tudott elõrelépni a kormány, a csökkentésében még kevésbé.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Szöllõsiné képviselõtársnõnk kimondottan az õ szakterületén belül, de önkormányzatokat közvetlenül érintõ kérdésekkel foglalkozott. Most sem tudtunk érdemben elõrelépni a költségvetési tervezetben a törvényileg adott, kapott feladatok finanszírozásában. Tipikus példa a béremelések vagy bérek ügye, amit odatettünk az önkormányzat asztalára, mert egy része központi forrásból fedezett, finanszírozott, de az a hiány - legyen az csak 1 százalék is - már ott csapódik le az önkormányzat asztalánál és az eltérõ adottságú önkormányzatoknál természetesen eltérõ gondot okoz, és a szembenállást közalkalmazottal, köztisztviselõvel olyan idõben, amikor ez a szembenállás nemcsak hogy nemkívánatos, hanem valóban, az euro-atlanti csatlakozáshoz egy minél jobban felkészült (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) közalkalmazotti, köztisztviselõi gárda kellene, akik természetesen tisztességesen meg is vannak fizetve.
Tisztelt Ház! Kedves képviselõtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt módosító javaslataival tudja támogatni ezt a költségvetési tervezetet.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)