KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Három fontos kérdésrõl szeretnék mindenképpen szólni. Több képviselõtársam érintette mind a három kérdést.
Az egyik a demográfiai helyzet. Többen - Varga Mihály képviselõ úr, Kádár Béla, Dávid Ibolya és most legutóbb Pálfi képviselõtársam is - utaltak arra, hogy mennyire kedvezõtlen a születések számának alakulása Magyarországon. Való igaz, az alacsony születési és a magas halálozási arány miatt az ország lélekszáma csökkent. Ez igaz, és bár nem vigasztal bennünket, de az is igaz, hogy ez a csökkenés az európai átlaghoz hasonlóan alakul.
A lakosság korösszetételére a gyermekek számának fokozatos csökkenése, az idõsek számának növekedése a jellemzõ. Azonban a hazai demográfiai helyzet értékelésekor ma már számos kedvezõ jelenséggel is találkozhatunk, és errõl is kell beszélnünk. A halálozási viszonyok a negyedik egymás után következõ évben javulnak Magyarországon. 1997 elsõ hét hónapjában ezer lakosra 13,9 halálozás jutott, míg ez a szám 1993-ban 14,6 volt. A születéskor várható élettartam 1996-ban elõször haladta meg a kritikus 70 évet, pontosan 70,3 év volt. A férfiak várható élettartama az 1993. év 64,6 százalékáról 1996-ra 66,1 százalékra, a nõké 73,8-rõl 74,7-re emelkedett.
Elõször fordul elõ az is, hogy a csecsemõhalandóság 10 ezrelék alá süllyed. 1997 elsõ hét hónapjában 1000 élve születettre 9,8 csecsemõhalálozás jutott. Ennek a ténynek a jelentõségét nem lehet túlbecsülni. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a csecsemõknek kevesebb, mint 1 százalékát veszítjük el, és azok nagy része is kis súllyal született, koraszülött. A halandóság konstrukciójában bekövetkezett kedvezõ változások - nevezetesen: a középkorú férfiak életesélyeinek javulása - amellett szólnak, hogy a halandóság csökkenése, a várható élettartam növekedése minden bizonnyal nem átmeneti jelenség, hanem egy régóta várt, kedvezõ alapirányzat kezdete.
A legutóbbi évek javuló halálozási viszonyai természetesen nem jelentik azt, hogy jó a népesség egészségi állapota. A jelenre nézve is igaz, hogy Magyarországon népegészségügyi válság van, hogy néhány fontos vonatkozásban továbbra is megvan minden okunk az elégedetlenségre de az is igaz azonban, hogy Magyarország népességének halálozási viszonyai nemzetközi összehasonlításban az egész XX. század folyamán mindvégig kedvezõtlenek voltak. Éppen ezért van óriási jelentõsége annak, hogy a parlament tárgyalja az egészségügyrõl szóló törvényt, tárgyalja a nemdohányzók védelmérõl szóló törvényt, hiszen ezekben a törvényekben olyan fontos deklarációk történnek, amelyek, reményeink szerint azokat a kedvezõtlen folyamatokat meg fogják állítani, illetve azokat a kedvezõnek induló folyamatokat föl tudják majd erõsíteni az elkövetkezendõ idõszakban.
A második kérdés, amirõl szeretnék szólni, a lakáskérdés. Sajnos, akik a lakástámogatásról szóltak - különösen Gyimóthy képviselõtársam - nem teljesen a tényekbõl indultak ki. Magyarországon 3 millió 292 ezer lakás van, ami 1990-hez képest 138 ezres gyarapodást jelent. A lakásépítések száma az utóbbi években, összefüggésben az állami lakásépítések csökkenésével és a rendszerváltást követõ gazdasági visszaeséssel, a lakosság anyagi helyzetének romlásával, jelentõsen csökkent. Az állami támogatás eredményének értékelhetõ, hogy 1995-ben megállt a lakásépítés csökkenési tendenciája, 1996-ban már meghaladta az új építés a 28 ezret, és reményeink szerint '97-'98-ban meghaladja a 30 ezret.
Magyarországon a lakásprobléma természete alapjaiban megváltozott. A kormány 1996-ban elfogadott lakáspolitikai koncepciója tükrözi a lakáspolitika váltásának szükségességét.
(15.20)
Ennek következtében született meg a lakás-takarékpénztár, és indult el a kísérleti nonprofit lakásépítési program a hátrányos helyzetûek számára. További lépések szükségesek az önkormányzatok ösztönzésében az olcsó bérlakások kialakításához, illetve a lakásállomány szükséges felújításának támogatásában.
Az államháztartási reformhoz illeszkedõ átalakulásnak a hatása csak hosszabb távon bontakozhat ki, de az elsõ eredmények, én úgy gondolom, dokumentáltan jelentkeznek, így növekedik a lakáscélú elõtakarékosság, és 15 évi állandó csökkenést követõen a lakásépítés mennyisége is növekedésnek indult.
Míg az elõzõ években a kiadások nagyobbik része a múltból örökölt elkötelezettség, 1997-ben az elõirányzott kiadások közel 60 százaléka, az 1998-as évben ez az arány már csak 44 százalék, és a lakáscélú kiadások 56 százaléka már a jövõt szolgálja. Ez az egyik oka annak, hogy azonos kiadási összeg a teljesítmények növekedését hozza létre. Az önkormányzatok az úgynevezett szociális normatíva részeként 12,7 milliárd forint hozzájárulásban részesülnek 1997-ben a lakásépítés és -fenntartás támogatásának céljára, saját eszközeik kiegészítéseként. 1997-ben, csak szeretném emlékeztetni tisztelt képviselõtársaimat, hogy a költségvetés összes lakáscélú kiadása 76 milliárd forint, és ha Gyimóthy képviselõ úr megnézi a '98-as költségvetést, akkor ez a szám a '98-as költségvetésben összesen 83,2 milliárd forint. Tehát szó sincs arról a tendenciáról, amelyre képviselõtársam utalt.
A harmadik kérdéskör a családtámogatásoknak a kérdése. Dávid Ibolya képviselõ asszony utalt arra, hogy bizony milyen nagymértékû volt a GDP-hez viszonyítva a családtámogatásokra kifizetett összeg. Igen, de azt nem mondta el, hogy milyen mértékû volt akkor, amikor õ visszaidézte, a GDP csökkenése. Egy jelentõsen csökkenõ GDP-hez egy változatlan kiadás nyilván azt eredményezi, hogy az relatíve magasnak tûnik.
Ugyanakkor képviselõ asszony azt sem mondta el, hogy számos más kiadási elõirányzat szolgálja a családok támogatását, amirõl sajnos - vagy azért, mert nem volt ideje elolvasni a költségvetési törvényt, vagy más okok miatt, de - egyszerûen elhallgatta azt, hogy elfogadtuk és november 1-jétõl életbe lép a gyermekvédelmi törvény, amelynek a következményeként a jövõ évi költségvetésben több mint 18 milliárd forint kerül beállításra. Tehát ha szélesebb értelemben értelmezzük a családot, és nemcsak a gyermekes családokról beszélünk, hanem az inaktív családokról is, akkor teljesen értelemszerûen beszélnünk kell arról, hogy ebben az évben megállt, sõt növekedett a nyugdíjaknak az értéke, és jövõre, itt a Házban többször elhangzott a mai napi vitában is, hogy jelentõsen növekszik a nyugdíjaknak reálértékben is az értéke. És akkor még nem beszéltünk az idõskorúak járadékáról, ami szintén része a jövõ évi költségvetésnek. Én úgy gondolom, hogy célszerû és praktikus lenne ellenzéki képviselõk részérõl sokkal árnyaltabban, sokkal mélyrehatóbban kifejteni a családtámogatásoknak a rendszerét. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)
Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps a bal oldalon.)