DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elnök úr figyelmét elkerülte, hogy én még Béki Gabriella képviselõtársunk felszólalása alatt jelentkeztem, mégpedig azért, mert hivatkozott Andorka Rudolf professzor úrra. Úgy gondolom, hogy Andorka Rudolfra hivatkozni nagyon fontos és nagyon lényeges, de én egy õáltala elkészített adatsorra szeretnék hivatkozni, ha a múltba tekintünk.
1960-ban 8,8 százalékkal kevesebb gyerek született, mint amennyi az egyszerû reprodukcióhoz szükséges, és a kormányzati tevékenység során '95-ben már 39 százalékkal, '96-ban 45 százalékkal és '97-ben 50 százalékkal kevesebb gyermek születik meg, mint amennyi a népesség egyszerû reprodukciójához szükséges.
Ha ezek a számok nem elég drámaiak ahhoz, hogy végiggondoljuk azt, hogy mit tesz a kormány, mit tesz a civil társadalom a családok érdekében, akkor azt gondolom, valóban semmi értelme nincs ennek a politikai vitanapnak, mert csak akkor van értelme, ha észrevesszük, hogy itt tragikus folyamatok indultak meg, és a tragikus folyamatokkal szemben szükség van arra, hogy olyan intézkedések szülessenek, amelyek segítik a családokat; és én itt a családok alatt nemcsak a szülõket értem, hanem a nagyszülõket és az egész társadalmat, hogy elismerjék a gyermekvállalás és a gyermeknevelés társadalmi szükségességét.
Hasonló módon, ha már Andorka Rudolf professzor úrra hivatkoztunk, akkor hadd hivatkozzak Cseh-Szombathy László professzor úrra, aki szintén ugyanezen a Magyar Demokrata Fórum által rendezett konferencián azzal zárta nagyon értékes beszédét, hogy fel kell mérni a lehetõségeket és a tennivalókat, és a társadalomnak, de legfõképpen a hivatalos szerveknek végre már törõdnie kellene a gyerekekkel és valóban szeretni kellene õket. Azt gondolom, hogy ezek a mondatok mottói lehetnének ennek a mai tanácskozásnak, mert az a kérdés folyamatosan felmerül, hogy mit teszünk azért, hogy gyermekeket vállaljanak és hogy a családok megélhessenek.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)