PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm, alelnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt történelmi alapokon mûködve merít a történelembõl a jelen kérdésben is. A családpolitikai vitanapon is úgy érezzük, hogy vissza kell tekintetnünk ahhoz, hogy folyamatában tudjuk látni ezt a kérdést.
A magyarság történelmének messze látszó mérföldköve Szent István mûve, a számunkra csupa nagybetûvel írandó "ÁLLAMALAPÍTÁS", amely 1100 éve csakúgy, mint ma is, nemzeti létünknek azt az iránymutató, de egyben kérdõ üzenetét is hordozza, amelyet "Quo vadis, Hungaria?", azaz "Merre tartasz, Magyarország?"-képpen fogalmazhatunk meg.
Nem célom a magyarság keresztstációit a trianoni golgotáig végigkeseregni, annál inkább szeretném, hogy a Független Kisgazdapárt "Isten, haza, család" jelszavának fényében néhány szót szenteljek nemzetünk legnagyobb sorskérdésének, a megmaradásnak, amelynek legfontosabb alapja a család. Bizakodva hangsúlyozom, hogy a magyar vidék, amelynek érdekeit igazán fennen a mai politikai tapasztalatok alapján a kisgazda program képviseli, mint annyiszor a történelem folyamán, ráérez józan eszével tennivalóira.
Hit nélkül minden tettünk áldatlan. Haza nélkül kóborlók vagyunk. Család nélkül gyökértelenek. Gyökér nélkül, mint a vágott virág a vázában, biztosan elfonnyadunk, bár a díszes szobában - értsd ez alatt: Európa - még harsányan virítunk.
Nemzetünk jövõje tehát soha ilyen mértékben nem függött a családsors alakulásától, mint napjainkban. Az a nemzet, amelyik csak szeretkezik, de nem szeret, amelyik csak temet, de nem keresztel, az elveszett - zúgnak füleimbe egykoron meghurcolt kolozsvári magyartanárom intõ szavai; mondja e sorok írója, dr. Kolcsár Sándor neurológus, aggodalmait papírra fektetve Magyarbánhegyesrõl, aki segítséget nyújtott nekem a mai felkészülésben.
Politizálni csak élõ nemzettel lehet. Mintha elfelejtettük volna a népi bölcsességet: állíts õrt a vártán, azaz hagyj elegendõ utódot, amikor érted jön a kaszás.
(12.30)
A magyar nép demográfiai viszonyai lesújtóak. Ezer emberre számítva évente tizenötször arat a halál, és csak tízszer sír fel életre a magyar csecsemõ. Így évente negyvenezer lakosú városkával leszünk kevesebben, és ez nagyon lesújtó.
Ugyanilyen nagy baj, hogy halálozásaink majd fele az úgynevezett elkerülhetõ halálozásból adódik, ami rendíthetetlenül rossz élet- és táplálkozásmódunkból, saját egészségünkkel szembeni felelõtlenségünkbõl és utoljára, de nem utolsósorban a nemzet és a vidék ijesztõ méretû elszegényedésébõl származik.
Bár hív a NATO, mégis meg kell mondani, hogy fiaink 30 százaléka nyeszlett testileg vagy lelkileg, más országbéli kortársaikhoz mérten alig terhelhetõk. Gyorsan felzárkóztunk, és kábítószerfogyasztó ország lettünk. Népességünk 10 százaléka alkoholistának minõsül. Kislányaink meggondolatlanul és túl korán túl vannak már mindenen, és a meggondolatlanul fogant, és elpusztított élet gyakoribb, mint a szeretetben várt bár utólag, sajnos, nem kevés az áldatlan sorsú. Ifjúsági morál nincs, vagy csak ritka madár. Nyilván a példaképek ritkák, vagy eleve kitetszõek az eldurvult világképbõl. (Sic!)
Ami családi, az maradi, és nemzetközivé lesz holnapra már az egész magyar világ. Így nem is kell a nemzeti lét kultúrköre, hanem a nemzetietlen nemzeti alaptanterv. Voltunk majdnem 11 millióan, most alig túl a tízen. Leszünk húsz év múlva 8 millióan, mint a Valutaalap ajánlása. A politikai luxusvilág Trianon nevû hazárdjátéka húszmilliónyi polgárunkból szûk hetet hagyott itthon, Isten segedelmével mindjárt újra elérjük ezt a számot. A keresõ-eltartott arány egynegyed, a nyugdíjast is ide értve, pedig az réges rég megkereste a kenyerét. Átjárható ház az ország, mindenki jöhet, de ha magyar, és fiatal hát, még gyermekei lesznek, így hát nagy megtakarítás érhetõ el, ha nincs népszaporulat, akkor nem kell haszontalanul nagy egészségügy, meg a felesleges oskola.
Tisztelt Képviselõtársaim! Bízunk a magyar nemzet lassan-lassan ébredõ öntudatában, és abban, hogy a modern értelemben vett magyar család- és nemzetgondolat, amelynek elengedhetetlen követelménye az elégséges gyermekáldás, leendõ gyermekeink tehetségükhöz méltó nevelése, neveltetése a közeljövõben visszanyeri méltó helyét népünk lelkében, és majdan nem szánalomra méltó nemzeti korfát viszünk az oly boldognak remélt Európába.
A háromgyermekes család a leghatékonyabb és legsikeresebb modell a jelenlegi 1,7 átlaggal szemben. Az az alakzat, amely meg tudja állítani a nemzet pusztulását. A Független Kisgazdapárt, a nemzet és a vidék kipróbált szószólója, zászlaján hordja a családok sorsalakulását. Van bõséges szellemi tõkénk a valóságos polgárosodás és polgáriasodás beindításához. Programjaink kidolgozottak, melyekben nemzeti és családi értékek közös nevezõn vannak mint a családi adózás, iskoláztatási program, új szellemû betegbiztosítás, fõállású anyaság, mint fõbb vonulatai és vetületei egy országot nem kiárusító politikának.
A ma megszületõ gyermek várható átlagéletkora 64 év, ha fiú, és 72, ha lány. Sajnos, statisztikai sereghajtók vagyunk. Mind kevesebb és kevesebb a házasságban született gyermek, és nem lehet csodálkozni, hogy majdan felnõtt korukban nem is kívánják a stabil kapcsolatrendszert, lévén szegények nem is szoktak bele. Ennek természetes, de inkább természetellenes követelménye, hogy idõs emberek támasz nélkül maradnak, nincs sok foganatja a régi igazságnak, amely szerint minden társadalom tükre, ahogyan öregjeivel bánik.
Szólni kívánok arról a sajátos, semmiképpen sem kívánt tényrõl, hogy hazánk szomorú statisztikával tündököl a családállandóság terén. A válások és a szülõk, magatartászavarok miatt szétzüllött családok, a lelkileg sérült gyermekek viszonyában - sportnyelven szólva - Európában döntõsök lettünk. Az újjászületni kívánó magyar család csak akkor fog nyerni e családközpontú politikából, ha a szülõk mint az élet forrásai úgynevezett egybevágó személyiségek, nem piszkolják el öntörvényû szabadossággal érzelmi értékeiket, tiszteletben, melegségben nevelik fel életre hívott gyermekeiket, akik a maguk során majdan ezt szintén továbbadják. Így a gyerekek alapot kapnak a nagybetûs Életre.
Az európai zsidó-keresztény kultúrkör a családot szentséggé emelte. Ez azt jelenti, hogy csak egyféle viselkedés lehet nemzetünk számára fontos, amely a család, az élet és a nemzet fõbb érdekeivel, értékeivel azonos. Elöljáróink jó példája pedig nélkülözhetetlen. Ha ezt az értékítéletet vesszük alapul, mi föltétlenül konzervatív párt vagyunk. Igen, a magyar föld minden családját meg kívánjuk tartani a jövõ számára, bármilyen nyelven is kötõdik sorsához. Térségünk népmozgalmi mutatói hûen tükrözik az országos helyzetet. Nagy igyekezetû orvos- és nõvérgárdánk - szerény technikai felszereltség birtokában - kilátástalan harcot vív oly méretû szegénységgel szemben, mint ami betegeinket sújtja.
Kérdõen kell panaszkodnunk és reménykednünk, hogy egy magyar vidékkel többet törõdõ kormány fordítsa már fejét a vidék felé is. Vegye számba elsõdleges fontosságképpen azokat a vidékeket is, ahol nagyon nagy az elmaradottság! A nemzetközi kapcsolatlehetõség, a mezõgazdasági feldolgozóipar lehetõsége felkelthetné a tõke figyelmét. Az elmaradott vidék polgárosodni, elõzõ gyümölcseitõl önerõbõl megszabadulni nem tud.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Szózatunk is himnusz. Megérdemli, hisz tartalma éppen olyan drámai erõvel fejezi ki és figyelmeztet a magyar sors buktatóira, mint a nagy "H" betûs Himnuszunk: "Itt élned, halnod kell." Fõt hajtunk a halál elõtt, de nagy üzenete Kölcseynek az "élned kell." Aki már nézett szorongva távozó koporsó után, érezhette, hogy gyors számvetést végez saját sorsával is, miközben önkéntelenül szavaz az életre. A Független Kisgazdapárt "az élet él, és élni akar" üzenettel az érdmindszenti zseni, Ady Endre õsi vértõl duzzadó gondolatával hívja a magyarokat és a nem magyarokat, hogy álljt kiáltsunk a nemzet további pusztulásának.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kívánjunk bort egymásnak, mivel az vidámítást teremt! Kívánjunk búzát egymásnak és mindenkinek, aki vetni akar a "Hass, alkoss, gyarapíts" szellemében kívánjunk békességet egymásnak és minden honfitársunknak, jó célért, nemes ellenfelekként és nem ellenségekként! Higgyük, hogy céljaink a legjobbak, az Istenbe vetett hittel, a haza szeretetével, a család éltetõ melegével, amely a jövõ záloga, lesznek a legeredményesebbek céljaink! Mindaddig, amíg a családot nem helyezzük az õt megilletõ helyére, és tudatosan nem biztosítjuk a megélhetést, addig felesleges és értelmetlen minden másról beszélni. Kérem, vegyük ezt fontolóra!
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)