KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Alelnök Úr! (Közbeszólások a jobb oldalról.) A frakció alelnöke... - úgy gondoltam: frakcióvezetõ-helyettes úr. Elnézését kérem. De nem megsérteni akartam - talán inkább följebb értékeltem. (Moraj a jobb oldalon. - Derültség és taps a bal oldalon.)
Néhány reflexiót szeretnék csupán tenni, mert a felszólalás egésze bizony nem igazán érdemes reagálásra (Derültség.), talán inkább néhány konkrét eleme.
Elõször: valóban, más csatlakozni kívánó országokban nincs népszavazás, mint ahogy más országokban nem született olyan parlamenti határozat, mint amilyen nálunk az Országgyûlés 120/95. számú határozata, amelyet emlékezetem szerint - de igazítson ki, ha nem jól tudom - az MDF is megszavazott. (Hangok a kormánypártok soraiból: Úgy van! - Taps a kormánypárti sorokban.)
(15.50)
Más országban nem született olyan parlamenti határozat, mint amilyen nálunk '97. július 15-én, amelyben szerepel a népszavazás, amelyet a parlamenti pártok tudomásul vettek, és amelyet - egészítsen ki vagy helyesbítsen, ha nem jól tudom - az MDF is megszavazott még tartózkodás sem volt, minden képviselõ, aki a teremben volt, az igen gombot nyomta meg. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból: Így van! Igaz!)
Említette frakcióvezetõ-helyettes úr, hogy más országban nincs ilyen botrány vagy botrányos helyzet. Valóban, más országban, azt kell mondjam, nincs ilyen felelõtlen ellenzék sem. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás: Így van!)
És végül felfedezni vélte és leleplezni vélte a nagy ellentmondást: azt, hogy az MSZP nem is igazán akarta az ország NATO-csatlakozását (Folyamatos zaj.), és erre kiemel egy idézetet a programból, hogy az ország biztonságának nem a NATO-tagság az egyetlen garanciája. Ha frakcióvezetõ-helyettes úr elolvasná azokat a biztonságpolitikai alapelveket, amelyek az önök kormánya idején születtek - és amelyet én is megszavaztam -, akkor, azt hiszem, ezt a kérdést föl sem vetette volna. Ha nemcsak bírálná, hanem el is olvasná a kormányprogramot, akkor sem vetette volna föl ezt a kérdést. S ha figyelemmel kísérné mindazt, amely a biztonságpolitikai gondolkodásban az elmúlt években történt, akkor sem vetette volna föl ezt a kérdést.
Ugyanis akkor tudná, hogy valóban, Magyarország és más térségbeli országok biztonságának garanciája a bõvülõ NATO mellett, a bõvülõ Európai Unió, a bõvülõ nyugat-európai unió és a bõvülõ Európa Tanács, amely normaalkotó tevékenységével és ezek megtartásának ellenõrzésével igenis hatást gyakorol a biztonságra, akkor tudná azt, hogy a regionális együttmûködési rendszerek, az össz-európai biztonsági architektúrának egy fontos pillérét képezik. Akkor tudná azt, hogy a kétoldalú megállapodások nemcsak Magyarország és szomszédai között, de más országok között - mint mondjuk a Német Szövetségi Köztársaság és a Cseh Köztársaság között - az új biztonsági architektúrának fontos pillérét képezik. És akkor azt is tudná, hogy az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet, az EBESZ is fontos eleme egy új össz-európai biztonsági architektúrának. Nos, tisztelt frakcióvezetõ-helyettes úr, ezek mind-mind Magyarország biztonságának garanciáit jelentik. Egyik sem ér fel azzal a garanciarendszerrel, amelyet a NATO adni tud, de mindegyik fontos elemet képez. Errõl van szó.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)