DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A foglalkoztatási törvény módosításának alapvetõen két indoka van. Egyrészt a gazdaság és a társadalom mûködését alakító szabályok folyamatosan változnak, módosulnak, így új jogviszonyok jelennek meg - például az alkalmi munkavégzés, az õstermelõi tevékenység -, illetve a régiek tartalma változik. Ehhez folyamatosan hozzá kell igazítani a munkaerõ-piaci támogatások szabályrendszerét is. Másrészt a gazdasági folyamatok új követelményeket támasztanak. Napjainkban ilyen gazdasági- társadalmi követelmény a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatási rehabilitációs rendszerének kiépítése. Hasonló követelmény az új, jelentõs számú korszerû munkahelyet biztosító beruházások támogatása is. Ezek a változások azok, amelyek alapvetõen megkívánják a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló '91. évi IV. törvény módosítását.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat benyújtását megelõzõen széles körû szakmai és társadalmi egyeztetést, érdekegyeztetést folytattunk. A módosítás koncepcióját, majd a normaszöveget többször megtárgyalta a Munkaerõ-piaci Alap irányító testülete és az Érdekegyeztetõ Tanács. Ezeknek a konzultációknak a során számos kérdés sorsa eldõlt, és a benyújtott törvényjavaslat szövege a szociális partnerek javaslatait, észrevételeit is tartalmazza.
Az egyeztetések a törvényjavaslat benyújtását követõen is folytatódtak, elsõsorban a munkaadók és a munkavállalók jövedelempozícióit erõsen befolyásoló kérdésekben. Ismeretes a tisztelt Ház elõtt, hogy október 10-én és 15-én ülést tartott az Érdekegyeztetõ Tanács, és az Érdekegyeztetõ Tanács egy igen jelentõs csomagban állapodott meg, amely megállapodás kiterjed a jövõ évi béralakulásra, a minimálbérre, a költségvetés egyes kérdéseire, adótörvények egyes kérdéseire, járulékokra.
Ez a megállapodás érinti a benyújtott törvényjavaslatot is, mégpedig több ponton. Így a megállapodásnak megfelelõen a csõdtörvényben meghatározott gazdálkodó szervezetek munkaadóijárulék- fizetésének összege '98. április 1-je helyett már február 1-jétõl mérséklõdik 0,3 százalékkal. Ez a 0,3 százalék köznyelven és közérthetõen a bérgarancia-hozzájárulás. Továbbá valamennyi munkaadó esetében a munkaadóijárulék-fizetés összege további 0,2 százalékkal csökken 1998. július 1-jétõl. Ez azt jelenti, hogy minden, a foglalkoztatási törvény hatálya alá tartozó munkaadó egységesen 4 százalék munkaadói járulékot fizet majd a jövõ év közepétõl kezdõdõen.
Mi úgy gondoljuk, hogy ez a megállapodás a munkaadók régi jogos igényét elégíti ki, hiszen egy kezdeti lépés abban az irányban, hogy a béreket terhelõ költségek, járulékok csökkenjenek. Ez egyébként a Munkaerõ-piaci Alapot a szufficit csökkentésének vonatkozásában érinti.
Ugyancsak ebben a megállapodásban jutottunk egyetértésre abban, hogy a munkaadók rehabilitációs hozzájárulásának összege 1998-ban 11 ezer forint lesz.
Az Érdekegyeztetõ Tanácsban született megállapodásokat, amelyeket a benyújtott törvényjavaslat nyilvánvalóan még nem tartalmazhat, módosító indítványokkal kívánjuk érvényesíteni.
(17.20)
Tisztelt Országgyûlés! Minden fejlett társadalomban alapvetõ jelentõsége van annak, hogy milyen lehetõséget és segítséget tud adni a megváltozott munkaképességûek társadalmi beilleszkedéséhez, munkaerõpiacon tartásához. Az esélyegyenlõség biztosítása európai csatlakozásunk kulcskérdése is.
A foglalkoztatási rehabilitáció sikere az általános gazdaságpolitikai és munkaerõ-piaci feltételeken túl nagymértékben a munkáltatói érdekeltség erõsségén, hatásosságán múlik. A támogatások csak megfelelõ munkahelykínálat esetén vezethetnek eredményre. A látható és várható gazdasági folyamatok biztatóak. E törvénynek pedig az a feladata, hogy járuljon hozzá az érdekeltség javításához, a szervezeti feltételek kiépítéséhez.
Abból indulunk ki, hogy a megváltozott munkaképességûek számára meg kell adni a segítséget ahhoz, hogy a megmaradt munkaképességüket fejlesszék, és hogy azt jó eséllyel tudják hasznosítani a munkaerõpiacon. Ezért pozitív diszkriminációval - ne féljünk kimondani ezt a szót - kell segíteni elhelyezkedésüket, álláskeresésüket, képzésüket, átképzésüket.
A törvénymódosítás ennek megfelelõen tartalmazza az aktív eszközök speciális szabályainak kialakítására, a rehabilitációs alaprész forrásainak bõvítésére, valamint a szervezeti munkamegosztás kérdéseire vonatkozó szabályokat.
A megváltozott munkaképességûek elõnyben részesítését a jelenlegi jogszabályok is kifejezik, hiszen minden munkáltatónak - amelynél a foglalkoztatottak létszáma a 20 fõt meghaladja - az állások öt százalékában megváltozott munkaképességûeket kell alkalmaznia mind a vállalkozási szférában, mind a költségvetési szférában.
Ha ezt elmulasztja, akkor rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, amelynek mértéke meg sem közelíti a megváltozott munkaképességû foglalkoztatásával járó esetleges többletköltségeket. Ezért úgy gondoljuk, feltétlenül indokolt a terhek közelítése, mégpedig azért, hogy a munkáltatónak inkább legyen érdeke a foglalkoztatás, mint a hozzájárulás kifizetése.
Ennek az elvnek megfelelõen a rehabilitációs hozzájárulás összege a mai 8 ezer forintról 11 ezerre emelkedik. Ennek alapján 1998-ban a foglalkoztatási kötelezettséget nem teljesítõ munkáltató éves szinten annyiszor 11 ezer forintot fizet, amennyi megváltozott munkaképességû munkavállaló a kötelezõ foglalkoztatási létszámából hiányzik.
A foglalkoztatási kötelezettség eddig is kiterjedt az egész gazdaságra, de rehabilitációs hozzájárulást csak a vállalkozási szféra munkaadói fizettek. Ez a megkülönböztetés - úgy gondoltuk - nem indokolt, hiszen a költségvetési szervezetek, intézmények számos munkakörét a megváltozott munkaképességûek ugyanolyan jól elláthatják, mint akármelyik társuk. Ezért az eltérõ kezelés megszüntetésére teszünk javaslatot.
A foglalkoztatási rehabilitáció jogi, orvosi, pénzügyi feltételeinek megteremtése több tárca koordinált együttmûködését igényli. Ezért szükséges a Munkaügyi Minisztérium jogkörének kiszélesítése a foglalkoztatási rehabilitáció irányításával és a kérdéskörrel kapcsolatos tárcaközi koordinációval járó feladatokkal.
Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a rehabilitációs hozzájárulás mértékének felemelésére nem pénzügyi megfontolásokból tettünk javaslatot. Ezt alátámasztja az is, hogy a hozzájárulás megemelésével együtt - a korábban felsorolt intézkedések összhatásaként - a gazdálkodó szervezetek terhei csökkennek. A rehabilitációs hozzájárulás fizetése a költségvetési szervek esetében sem okoz jelentõs többletkiadást, különösen azért, mert feltételezzük, hogy teljesítik a foglalkoztatási kötelezettségüket.
Tisztelt Ház! A foglalkoztatáspolitikának új kihívásokkal kell szembenéznie. Támogatnia kell a megindult gazdasági növekedést, amelynek foglalkoztatási hatása akkor lesz érzékelhetõ, ha meghaladja az évi három százalékot. Ehhez kívánunk hozzájárulni a korszerû termékek elõállítását szolgáló jelentõsebb létszámú, új munkahelyet létrehozó beruházások munkaerõ-piaci támogatásával, amire a foglalkoztatási törvény jelenlegi módosítása teremtene intézményes lehetõséget. E támogatás hatása persze akkor lesz igazán jelentõs, ha az több tárca pénzügyi lehetõségeire épül, többféle szakmai szempontot elégít ki.
A támogatás feltételeit, odaítélésének és visszakövetelésének részletes szabályait - a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokra vonatkozó törvényi rendelkezésekkel összhangban - munkaügyi miniszteri rendelet határozza meg.
(17.30)
Szándékunk az, hogy elsõsorban azokat a beruházásokat támogassuk, amelyek a hátrányos munkaerõ-piaci helyzetben lévõ térségekben valósulnak meg, vagy amelyekben a hazai kis- és középvállalkozói beszállítói kör a legnagyobb.
Tisztelt Ház! A gazdasági növekedés támogatása mellett továbbra is alapvetõ feladatunk a munkanélküliség mérséklése. A munkaerõ-piaci szervezet, szolgáltatások az elmúlt években sokat fejlõdtek, de elvileg sem képesek térben és kulturálisan valamennyi hátrányos helyzetû réteghez elérni. Tehát nem elegendõ csupán az eszközrendszerünket bõvíteni, hanem szélesíteni kell azoknak a nem állami szereplõknek a körét, akikkel ebben a feladatban együttmûködhetünk, megteremtve az együttmûködés jogi kereteit és formáját - itt a civil szervezõdésekre gondolok.
Ennek a munkaügy területén már hagyományai vannak. A munkaügyi központok civil kapcsolatai széles körûek. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány számos pályázatot írt ki a munkanélkülieknek szolgáltatásokat, képzést, foglalkoztatást biztosító civil szervezetek számára. Ezeket a kapcsolatokat most rendezetté, intézményessé akarjuk tenni, kialakítani - a közhasznú szervezetekrõl készülõ törvénnyel összhangban - a kapcsolat szabályrendszerét. Ezt alapozza meg az, hogy a törvényjavaslat szerint a jövõben a Munkaerõ-piaci Alap decentralizált keretétõl hasonló célokra a munkaügyi központok is támogatást nyújthatnak olyan egyesületek, alapítványok számára, amelyek a munkanélküliség enyhítését tûzték ki feladatul, alaptevékenységük a hátrányos helyzetû munkanélküliek foglalkoztatásának az elõsegítésére, munkanélküliségük megelõzésére irányul.
Tisztelt Országgyûlés! Több olyan módosítást tartalmaz a törvényjavaslat, amelyekre a megváltozott jogi környezet, az új jogszabályok megjelenése miatt van szükség. Ide sorolható például a jövedelempótlósokat alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatóknak a támogatása. Kedvezõ változás, hogy a végkielégítésben részesülõk is már a munkanélküliség elsõ napjától jogosultak lesznek az ellátásra. Jelenleg, mint ismeretes, meg kell várniuk, amíg letelik az a gyakran több hónapos idõtartam, amelynek figyelembevételével végkielégítésüket megállapították.
Külön feladatot jelent annak a szabályozása - tekintettel a tevékenység speciális jellegére -, hogy a munkanélküli-járadékban részesülõ milyen módon folytathat õstermelõi tevékenységet, és hogy az õstermelõi tevékenység mikor minõsül keresõ tevékenységnek. A törvényjavaslat a személyi jövedelemadózásról szóló törvénynek a rendelkezéseit veszi alapul. Ennek megfelelõen a mezõgazdasági õstermelõ jövedelme a bevétel egy meghatározott hányada, amely éves szinten állapítható meg; így éves szinten határozható meg annak a munkanélküli-járadékkal való kapcsolata is.
(A jegyzõi széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Az õstermelõi igazolvánnyal folytatott tevékenység akkor minõsül keresõ tevékenységnek, ha az abból származó bevétel a naptári évben a 250 ezer forintot meghaladja. Régóta jelentkezõ igényt elégít ki a magán-munkaközvetítõi tevékenység folytatására irányuló részletesebb szabályozás. Jelenleg magán-munkaközvetítést a Munkaügyi Minisztériumnál történt bejelentkezés és nyilvántartásba-vétel után bárki végezhet. A tevékenység feltételrendszerének szigorításával, hatósági ellenõrzésével a jövõ évtõl egyaránt védelmet kívánunk biztosítani azoknak a munkavállalóknak, álláskeresõknek és munkanélkülieknek, akik a magánközvetítõk segítségével szeretnének munkát találni a bel- vagy a külföldi munkaerõpiacon.
Tisztelt Országgyûlés! A Bérgarancia Alapról szóló '94. évi LXVI. törvény módosítása olyan változtatásokat kezdeményez, amelyeket a törvény gyakorlati alkalmazása során jelentkezõ igények indokolnak. Így a most javasolt módosítás megteremti annak lehetõségét, hogy a kifejezetten bért helyettesítõ, betegszabadság idejére járó térítést bértartozásként kezelje a törvény, és a kifizetések elmaradása esetén erre is igényelhetõ legyen a támogatás. Jelenleg nincs mód arra, hogy a felmondási tilalom alatt álló munkavállalóknak, gyesen lévõknek, sorkatonáknak a felszámolást követõen jelentkezõ bérigénye kielégítésére támogatással kerüljön sor. A mostani módosítás alapján erre is lesz lehetõség.
A Bérgarancia Alap-részbõl nyújtható támogatás iránti kérelmek idõbeli rangsorolását a hatályos törvényben a források bizonytalansága indokolta. Ennek fenntartására a továbbiakban nincs szükség, mivel finanszírozási problémák az igények kielégítésével kapcsolatban nem merültek fel.
A beterjesztett törvényjavaslat szerint módosításra kerül a munka törvénykönyvének néhány rendelkezése is. Ezek közül én egyet szeretnék kiemelni: az Érdekegyeztetõ Tanácsban korábban létrejött megállapodás alapján egy olyan módosító szabály került a törvényjavaslatba, amely a munkáltatónak a kollektív szerzõdés megkötésével kapcsolatos tárgyalási kötelezettségét - a kollektívszerzõdés-kötési jogosultsággal rendelkezõ szakszervezetek mellett - minden olyan szakszervezetre kiterjeszti, amelyek a munka törvénykönyve szerint reprezentatívnak minõsülnek.
Mi ennek az új szabálynak a lényege és jelentõsége? Mint ismeretes, a munkáltatóknak korábban csak azzal a szakszervezettel, illetve szakszervezetekkel kellett kollektív tárgyalást lefolytatniuk, amelyek szerzõdéskötési jogosultsággal rendelkeznek. A szerzõdéskötési jogosultsághoz az volt szükséges, hogy az üzemi tanácsi választásokon 50 százaléknál magasabb támogatottságot tudjanak felmutatni.
A mostani szabályozás szerint a munkáltatónak ez a kötelezettsége a reprezentatív szakszervezetek esetében is fennáll, tehát olyan szakszervezet, illetve szakszervezetek esetében, amelyek az üzemi tanácsi választásokon 10 százalékos támogatottságot szereztek. Úgy gondoljuk, hogy a szakszervezetek a munkavállalók számára egyebek közt azzal tudják bizonyítani a hasznosságukat, hogy kollektív tárgyalásokat folytatnak, kollektív tárgyalásokon eredményeket érnek el, ily módon ez a módosítás - ahogy mi látjuk - segíti azt, hogy a szakszervezetek gyökeret tudjanak ereszteni az új létesítményeknél, és általában javítja a szakszervezetek vállalati pozícióit.
Tisztelt Országgyûlés! A foglalkoztatási törvény, a Bérgarancia Alapról szóló törvény és a munka törvénykönyve módosítását tartalmazó törvényjavaslatot a szociális partnerek támogatásával terjesztjük a tisztelt Ház elé. Kérem, hogy a törvényjavaslat vitájában való aktív részvételükkel a törvénymódosítás elfogadását segítsék elõ! Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)