MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási törvény jelen beterjesztett módosításához én alapvetõen három szerkezeti pontban mondanám el a véleményemet. Elõször is néhány alapvetést mondanék el, ami a törvénymódosítás kapcsán megfogalmazható másodszor elmondanám azt, hogy mi az, ami a törvénnyel egyetértésben megfogalmazható, tehát melyek azok a pontok, amelyekkel egyet tudunk érteni harmadrészben bizonyos tisztázatlanságokra vagy problémás pontokra szeretném felhívni a figyelmet és utána összefoglalóan szeretném megfogalmazni a véleményemet.
Elõször - mint ahogyan már néhány képviselõtársam utalt rá - mindenképpen meg kell említeni azt a jellegzetességet, ami, azt gondolom, messze nem normális még egy rendkívüli változásokkal terhelt országban a jogalkotás folyamán sem, amikor is itt olyan a tizenötödik, tizenhatodik törvénymódosítás idõszakát éljük egy 1991- ben hozott törvény kapcsán. Ez azt jelenti, hogy eltelt hét év, és évenként legalább kétszer módosításra került ez a törvény, és - azt gondolom, hogy ez a törvény egészének koncepcióját, a jogalkalmazás problémáit igen-igen megnehezíti, és semmiképpen sem szerencsés helyzetet eredményez. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a minisztérium is - a saját bevallása szerint - felismerte azt a helyzetet, hogy a munkaerõpiacon egy teljesen új típusú problémahalmazzal állunk szemben a korábbi, 3-4-5 évvel ezelõtti helyzethez képest.
Ez az új helyzet alapvetõen nem a munkanélküliek számában, hanem a munkanélküliség más jellegzetességeiben fogalmazható meg. Míg korábban, 3-4-5 éve drasztikusan növekvõ és a munkanélkülivé frissen váló tömegek voltak a jellemzõek, addig ma már egy igen-igen megállapodott, általában már a munkanélküli létben több hónapot, évet eltöltött és oda már nemegyszer visszatért emberek tömegei figyelhetõk meg, ahol is a tartós munkanélküliség óriási mértéket ölt, és egyre többen szorulnak ki a foglalkoztatáspolitikai ellátásokból. Eközben az ellátások színvonala, reálértéke drasztikusan romlik, egyre kevesebb az a pénzösszeg, amit reálértelemben a munkanélküliek támogatásként felvehetnek.
Erre a megváltozott helyzetre - a minisztérium is elismeri - egy újfajta típusú koncepció szükséges, teljesen máshogy kell kezelni ezeket a munkanélkülieket, mint akik a munkaerõpiacról frissen kiszorulva egy drasztikus recesszió idején válnak munkanélkülivé. Ám ez az átfogó koncepció mindmáig nem született meg. Sajnálatos módon, mint ahogyan a bizottság ülésén kiderült, ez a koncepció máig sincsen készen és nem tudom, hogy a ciklus vége felé járva lehetõsége és módja lesz-e még a parlamentnek arra, hogy átfogó revízió alá vegye a foglalkoztatási törvényt - ami indokolt lenne -, és ahelyett hogy lépésrõl lépésre, hónapról hónapra mindig éppen rögtönzött változtatásokat vezetnénk át a törvényen, tényleg átfogóan és hosszú távra próbálnánk meg végiggondolni a szükséges változtatásokat. Tehát nincsen a jövõ évi költségvetés mögé sem téve és e mögé a törvényjavaslat mögé sem téve egy olyan foglalkoztatáspolitikai koncepció, ahol látnánk azt, hogy stratégiailag miben gondolkodik a kormányzat, és miben a munkaügyi tárca.
Egyúttal azt is látni kell - mint ahogy az egyik legutóbbi szakértõi tanulmányból kiderült, és ahogyan ezt a minisztérium is elismerte a bizottságban -, igazából a minisztérium a jelenlegi foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerrel nincs is felkészülve arra, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb összegû pénzt hatékonyan el tudja költeni. Amikor 1998-ra beszéltünk ezen problémákról, az aktív foglalkoztatáspolitikai kiadásokról - egyúttal egyébként látni kell, hogy 1993 óta, az elõzõ ciklus utolsó teljes éve, tehát az Antall- Boross kormány ideje óta, az aktív foglalkoztatáspolitikai pénzek reálértékben kevesebb mint felére csökkentek -, azt kell látni, hogy jövõre 28,5 milliárdot tervez a kormány aktív foglalkoztatáspolitikára, és ezzel együtt, mint ahogy elmondták, 31,5 milliárdnál többet nem is nagyon tudnának hatékonyan elkölteni. Azt gondolom, hogy itt alapvetõ problémák vannak. De ha a helyzet így is állna, akkor pedig - azt gondolom - az elvonásokat kellene csökkenteni. Ha a kormányzat nem tud mit tenni az aktív foglalkoztatáspolitika érdekében, akkor a munkahelyek teremtését sokkal jobban a vállalkozói szférára kellene terhelni, és a pénzügyi feltételeket is inkább otthagyni ebben a szférában.
(18.00)
Itt jutok el a munkaadói járulék kérdéséhez. Évrõl évre kezdeményezem és hangsúlyozom, hogy csökkenteni kellene az élõmunkaterheket, és itt többek között a munkaadói és munkavállalói járulékra is gondolok - a szolidaritási járulékra. A kormányzat minden évben elmondta a benyújtott módosító javaslatomra, hogy nincsen meg rá a fedezet, a bevételek és a kiadások nem teszik lehetõvé a változtatást.
Bebizonyosodott, hogy a tárca tévedett, szakmailag melléfogott, és mintegy 40 milliárdos szufficit halmozódott fel az elmúlt idõszakban a most már összevont Munkaerõ-piaci Alap számláján. Ezen pénznek a sorsára már többször próbáltunk rákérdezni. Ezen pénz a foglalkoztatás javítására, a munkanélküliség csökkentésére lett beszedve, és ezen pénznek a sorsa máig nem tûnik megnyugtatóan rendezettnek.
A munkaadói járulékot, azt gondolom, drasztikusabban lehetne csökkenteni, és amennyiben a biztosítási rendszer - amirõl remélhetõleg holnap, a költségvetés vitájánál bõvebben tudok majd szólni - mûködne, akkor nemcsak fölfelé lehetne emelni a járulékokat, hanem amikor csökkennek a kiadások, akkor lefelé is lehetne csökkenteni. Azt gondolom, hogy nem ez történt az elmúlt idõszakban.
El kell mondani például egy mai, friss hír kapcsán, hogy nemcsak a Munkaerõ-piaci Alap egészében állapítható meg az, különösen az elmúlt két év távlatából, hogy többlettel rendelkezett, hanem például az is, hogy az idén szufficites a Szakképzési Alap is, ami megint csak egy nagyon komoly szakmai felülvizsgálatot igényelne, hiszen, azt hiszem, Magyarországon a képzés, szakképzés tekintetében messze nincs túlképezve a magyar munkaerõ. Ha az Európai Unióban gondolkodunk, és hosszú távon gondolkodunk a munkanélküliség csökkentésérõl, akkor a képzett munkaerõ mindenképp az egyik olyan stratégiai fegyver, ami a munkanélküliség csökkentését eredményezheti hosszú távon.
Most néhány olyan momentumot mondanék, amivel egyet tudunk érteni a törvény beterjesztése kapcsán, mindazzal együtt, hogy ezeknek egy része sajnálatos módon a korábbi hibák korrigálása - amit a kormányzat elkövetett, és a parlament sajnálatos módon, a kormányzati többség révén érvényesített.
Egy ilyen új intézmény, ami nem volt megfelelõen átvezetve a foglalkoztatási törvénybe, az alkalmi munkavállalói könyv problémája, amelynek kapcsán a beterjesztett elképzelésekkel egyet tudunk érteni.
A Rehabilitációs Alap létrehozása és a csökkent munkaképességû dolgozóknak, illetve embereknek a munkaerõpiacba való bevonása megint egy olyan kérdés, amivel a Fidesz-Magyar Polgári Párt koncepcionálisan egyetért.
Ám nagy kérdés a számunkra, hogy a jelenlegi szabályozás kellõen kiérlelt javaslatot jelent-e, hiszen azt gondolom, hogy egy viszonylag gyorsan elõkészített javaslatcsomagról van szó. Abban csak bízni tudunk, hogy szabályozási elemeiben, egészében egy tartós megoldást képes jelenteni.
(A jegyzõi széket Póda Jenõ foglalja el.)
A felszólalásom harmadik részében említeném azokat a számomra tisztázatlan, problémás, kérdéses jelenségeket, amelyeket a törvény módosítása tartalmaz, és amelyek kapcsán problémákat, tisztázatlanságokat látok.
Az egyik a létszámleépítés szabályozásának jogi technikája. Ez korábban a foglalkoztatási törvényben volt megfogalmazva, késõbb átkerült a munka törvénykönyvébe, majd az ezzel kapcsolatos szabályozási elemeket megint csak megfigyelhetjük az új foglalkoztatási törvény módosításánál. Azt gondolom, hogy semmiképpen nem szerencsések ezek a változtatások, egységesen és egy szerkezetben kellene itt megfogalmazni az ezzel kapcsolatos elképzeléseket.
A másik, amirõl a bizottságban is szó volt, a 300 fõs alkalmazás esetén járó támogatás, tehát 300 fõ fölötti munkanélküli alkalmazása esetén támogatást kaphatnak a munkáltatók. Azt gondolom, nem ez az egyetlen jel, ahol is egyértelmûen lobbyzásos, egyedi típusú támogatásokra és tisztázatlan összefonódásokra ad lehetõséget, ugyanis ez a munkaügyi miniszter hatáskörében fogalmazódik meg, és nagyon nehéz tisztán látni, hogy mennyire lesz ez normatív, és mennyire egyedi elbírálások alapján fog mûködni.
Bár tudom, hogy fontos és megoldásra váró probléma a behajthatatlan követelések problematikája általában, de azt gondolom, hogy a jelenleg benyújtott szabályozás nem megnyugtató ebben a tekintetben, és itt megint csak visszaélések lehetõsége teremtõdik meg, nem kellõen normatív ez a típusú szabályozás.
A 24. §-ban, amely a foglalkoztatási törvény 43. § (2) bekezdésének d) pontját módosítja, az a megfogalmazás van, hogy támogatás adható "korszerû munkahelyteremtésre." Tisztelt képviselõtársaim, azt gondolom, hogy egy olyan fogalommal állunk szemben, aminek az elbírálása - hogy mi korszerû és mi nem korszerû -, a munkaügyi miniszter véleménye alapján nem biztos, hogy minden esetben egzakt és normatív döntést eredményezhet.
Ugyanígy támogatható az európai uniós csatlakozásunkat szolgáló elõkészítõ programoknak a megírása, elkészítése, ami fontos cél, és nagyon komolyan támogatjuk. Azt gondoljuk, hogy mindmáig sajnálatos módon nem történt kellõ felkészülés az európai uniós csatlakozásra, szakértõi szinten sem. De a kérdés az, hogy miért kell ezt a munkanélküliségre szánt pénzekbõl támogatni, miért innen kell támogatni.
Könyörgök! - viszonylag tiszta profilokat kell létrehozni. Ilyen típusú szabályozás nem ide való, ilyen támogatás nem ide való. A Pénzügyminisztérium képviselõinek a figyelmét is hadd hívjam fel arra, hogy nem hiába vannak elkülönített állami pénzalapok, azok azt a célt szolgálják, aminek a megnevezésével azokat a pénzeket beszedték; különösen azok után, hogy ma már egy fillér nincsen kormányzati, költségvetési pénzként ezekben az alapokban, hanem pusztán a munkaadói és munkavállalói járulékok fedezik költségvetési támogatás nélkül az alap bevételeit.
Tehát ezek a problémák voltak, és ezek után összegzésképpen elmondanám a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleményét.
Az egyik ilyen összefoglaló vélemény az, hogy úgy látjuk, ez a módosítás - a korábban már megszokottnak megfelelõen - sajnálatos módon nincsen kellõen végiggondolva minden elemében, és nagyon kérdésesnek tartjuk a végrehajthatóságot a munkaügyi apparátus, a hivatal felkészülése szempontjából. Az egész új rehabilitációs munkajogi szabályozás nem tudom, mennyire illeszthetõ be ilyen rövid idõtávon a jelenlegi munkaügyi apparátus munkamegosztásába. Azt gondolom, hogy itt egy kicsit elõkészítetlen és végiggondolatlan ez a gyors törvényalkotás.
A másik dolog, amire már korábban felhívtuk a figyelmet, a központosító törekvés. Ugyanis korábban a szociális partnerek, a munkaadók és a munkavállalók sokkal komolyabb jogosítványokkal rendelkeztek a foglalkoztatási pénzek elköltésében. Ma ezek a jogosítványok a munkaügyi miniszternek a döntési kompetenciája javára tovább csökkennek, és a Munkaügyi Minisztérium, illetve a miniszter szerepe a központosítás irányába tereli a dolgokat.
Azt gondolom, hogy bár kétségtelenül tartalmaz pozitív elemeket ez a beterjesztés, de a munkanélküliség csökkentésének koncepcionális problematikáját a jelen helyzetben, az átfogó törvénymegújítás helyett ez a módosítás nem szolgálja kellõképpen, ezért mi ezzel a törvénymódosítással és a kormány beterjesztett javaslatával így, ebben a formájában, összességében nem tudunk egyetérteni, bár mondtam, hogy jó néhány pontját támogatni fogjuk
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.