SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az érvényben lévõ foglalkoztatási törvény legutóbbi módosítása ez év január 1-jén lépett életbe. Még egy év sem telt el, és ismét a törvény módosítását tárgyaljuk, részben azért, mert szükségessé vált az év során megjelent jogszabályokkal való összhang megteremtése, részben pedig azért, mert a megváltozott munkaképességû személyek ellátórendszerének tervezett átalakítása tette szükségessé.
(18.10)
Természetesen a jogalkalmazás során felmerülõ problémák rendezésére, ezen túlmenõen új foglalkoztatáspolitikai eszköz bevezetésére is sor kerül a módosításban. Ez a jelenlegi törvényjavaslat összességében több ponton változtatja a hatályban lévõ törvényt, ez azonban nem jelenti azt, hogy a módosítás egyben koncepcióváltozást is jelentene, vagy hogy számottevõ változást eredményezne a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerében, bár összességében kedvezõ irányú a változtatás szándéka.
Az utóbbi idõszakban a nyilvántartott munkanélküliek számának mérséklõdése mellett a foglalkoztatottság színvonala ugyan igen kis mértékben emelkedett, ez azonban nem elégséges ahhoz, hogy érzékelhetõ legyen a változás a munkanélküliség terén. Nem elégséges ahhoz sem, hogy az EU-országoktól való elmaradásunkat számottevõen befolyásolja.
1995-ben ugyanis - mint ahogy arról már korábbi hozzászólásaimban is említést tettem -, a 15-64 éveseket figyelembe véve, Magyarországon 6 százalékkal maradt el a foglalkoztatottság színvonala az európai uniós országokétól; ezen belül a férfiaké 10 százalékkal volt alacsonyabb. A neves munkaügyi szakértõk véleménye szerint a jelenlegi, igen alacsony foglalkoztatottsági szint emelése érdekében hármas stratégia mentén szükséges mûködtetni a munkaerõ-piaci eszközöket. Elsõdleges a versenyszféra munkaerõ-piaci igényeinek gyors, rugalmas kielégítése, ennek feltétele a tényleges szükségletnek megfelelõ, költségtakarékos képzés és átképzés, a minõségi munkaerõ- közvetítés megvalósítása.
Másodszor: a munkaerõpiac bõvítését szolgálhatnák a nonprofit szervezetek, amelyek a munkaerõpiac hátrányos helyzetû csoportjait vonnák be a szervezett munka világába.
Harmadsorban: az illegális, feketemunkák minél nagyobb hányadának láthatóvá tétele érdekében ösztönzõ érdekeltségi viszonyok, foglalkoztatási formák, közvetítõ ügynökségek és szabályzók alkalmazása szükségeltetne. E téren voltak lépések; például: a munkaügyi ellenõrzés fokozása, alkalmi munkavállalói könyv bevezetése, hatásuk azonban még nem igazán mérhetõ.
Érdemes lenne a foglalkoztatási törvénynek a ciklus ideje alatti utolsó - feltételezhetõen utolsó - módosítása kapcsán kicsit részletesebben elemezni, hogy az eddigi aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hogyan szolgálták e hármas stratégiát, akarták-e egyáltalán ily módon szolgálni, és megvoltak-e hozzá a szükséges feltételek. Erre azonban most nincs mód és lehetõség, de miután éppen most van napirenden az 1996. évi költségvetés megvalósulásának értékelése, néhány adat tükrében érdemes jellemezni az eszközrendszer mûködésének tükrözõdését a Munkaerõ-piaci Alap felhasználásában. Sõt, érdemes lenne az 1998-as költségvetést is figyelembe venni, de erre még lesz lehetõség a költségvetés hátralévõ vitájában.
Visszatérve az elmúlt évre: az 1996. év folyamán a Munkaerõ-piaci Alap szufficitje 32 milliárdról 39 milliárdra bõvült, abból adódóan, hogy a kiadások 9 milliárddal maradtak el az eredeti elõirányzattól. Ugyanakkor az évek óta növekvõ szufficit ellenére állandó gond, hogy nincs elegendõ anyagi forrás aktív eszközökre és azok menedzselésére.
Az éves átlaglétszámot alapul véve az aktív programokban résztvevõk aránya az összes támogatottakon belül igen alacsony. Ehhez képest az 1996. évi zárszámadásból kiindulva a 19 milliárdos Foglalkoztatási Alap-részbõl 16,8 milliárd volt a teljesítés. A központi keret felhasználása és a megyei decentralizált keretek felhasználása is elmaradt az elõirányzattól. Ezen belül említhetném a pályakezdõk foglalkoztatását elõsegítõ programokat, a hagyományos és a jövedelempótlósok közhasznú foglalkoztatását, az átképzéseket, de ezen túlmenõen lehet említeni a Bérgarancia Alapból történõ kifizetéseket, a rehabilitációs célú kifizetéseket, a Szakképzési Alap-rész fejlesztési támogatásait is.
Az elmaradás fõbb okaiként kell megemlíteni magát az eljárási rendet, annak változását, a mûködés problémáit, az idõbeli eltolódásokat - a döntés és a végrehajtás, a szerzõdéskötés, a megvalósulás idõbeli eltolódásait - a szükséglethez, az igényekhez képest, és azt, hogy az egyes támogatási formák iránt igen mérsékelt volt az érdeklõdés.
Ebbõl természetesen nem következik, hogy a meglévõ eszközrendszerre nincs szükség, csupán azt jelenti, hogy ezek nem elegendõek a probléma kezeléséhez, vagy a jelenlegiek egy része módosításra szorul. Ezt felismerve a gyakorlatban, az irányításban és a törvénymódosításokban, kormányrendeletekben történtek intézkedések. Ezek hatása azonban még nem elég átütõ.
Gondolok itt a megvalósult Közmunka Tanácsra és ennek programjaira, a pályakezdõk elhelyezkedését segítõ programokra, az önfoglalkoztató munkahelyteremtésre. Nyilvánvaló, hogy ezek értékelésére külön-külön kellene kitérnünk, hisz nem egységes ezeknek az eszközöknek a megítélése; nagyon különbözõ volt a hatásuk a foglalkoztatásra.
Nézzük, mindezek tükrében mit kíván változtatni a hatályos törvényen a munkaügyi kormányzat! Az év folyamán elfogadott országgyûlési határozatnak megfelelõen a foglalkozási rehabilitációs rendszer kiépítésének érdekében törvénybe foglalja, hogy melyek a munkaügyi miniszter feladatai az irányításban, és elõírja a tárcaközi koordináció ellátásával kapcsolatos teendõit. Itt azért mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy a foglalkozási rehabilitációs rendszer speciális szakismerettel rendelkezõ szakembereket igényel a hálózatban, enélkül az egész elképzelés nem valósítható meg.
A megváltozott munkaképességûek foglalkoztatását elõsegítendõ, a törvényjavaslat kiterjeszti a cégek foglalkoztatási kötelezettségét húsz fõ fölötti létszámnál, mely vonatkozik a költségvetési szervekre és a nonprofit szférára is. Ha ezt nem teljesítik, rehabilitációs hozzájárulást fizetnek. Kérdés: a munkahelyek mikor és hogyan tehetõk majd alkalmassá a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatására. Természetesen ezt is föl kellett mérni, és ezzel is számolni kellett a törvénymódosítás során.
Az eddig elmondottak várhatóan számottevõ változást fognak elõidézni a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatása és a rokkantnyugdíjasok foglalkozási rehabilitációja terén a következõ években. Ez mindenképpen helyeslendõ a törvénymódosításban.
Képviselõtársaim már említették, hogy a törvényjavaslat 24. §-a új bekezdéssel egészül ki, és új megoldást kíván bevezetni; elsõsorban éppen a megváltozott munkaképességûek, de a tartósan munkanélküliek és a pályakezdõk részére is munkahelyet teremthetnek vagy a munkára való felkészítésben közremûködhetnek azok az alapítványok, egyesületek, melyek a Munkaerõ-piaci Alap Foglalkoztatási Alap-részébõl pályázat útján, a Munkaügyi Tanács javaslata alapján támogatásban részesülhetnek.
Ez is mindenképpen üdvözlendõ, de két javaslatunk van ehhez a ponthoz. A támogatotti kört nonprofit szervezetekre kellene változtatni. Másrészt a helyi önkormányzatok javaslata és a Munkaügyi Tanács egyetértése alapján köttessenek meg a megállapodások a munkaügyi központokkal. Az adott település lakosságának foglalkoztatását ugyanis - összehangolt térségfejlesztési program alapján - a helyi önkormányzat képes elõsegíteni, de ehhez eszközt is kell biztosítani.
Jelenleg a munkanélküliek ellátásának jó része már átkerült az önkormányzatokhoz, miközben a szükséges anyagi feltételekkel nem rendelkeznek. A megoldás módjára természetesen még vissza kell térnünk.
(18.20)
Más. A törvényjavaslat lehetõvé kívánja tenni olyan munkáltatók támogatását - hangzott el már a korábbiakban -, akik legkevesebb 300 korszerû munkahely megteremtésével járulnának hozzá a munkaerõ- piaci feszültségek enyhüléséhez. Érthetõ a szándék: a több száz munkahelyet létesítõ nagyobb cégek beruházását ösztönözné. A Munkaerõ- piaci Alapnak azonban szerintünk nem ez a feladata. Az úgynevezett multik támogatását nem ily módon kell megoldani. A támogatás mértékének és feltételeinek ismerete nélkül persze megítélni sem tudjuk a nagyságrendjét, de feltételezhetõen ezek nagy összeget igényelnének. E cégek kedvezményezésére az elmaradott térségekben eszközölt nagyobb beruházásaik esetén az adótörvény mostani módosítása ad lehetõséget egyébként is.
Új eszköz a csoportos létszámleépítés hátrányos következményeit enyhítõ intézkedések megtételéhez nyújtandó támogatás. A külön szóbeli információ szerint az amerikai segítségnyújtáshoz létszámcsökkentésenként egymillió forintot jelentene e támogatási forma. Természetesen ennek a mértéke és módja szintén nem derül ki a foglalkoztatási törvény módosításából.
Kiemelendõ a törvényjavaslatnak az a része, amely a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységet folytatók munkanélküli-járadékra való jogosultságát, illetve a mellette folytatott mezõgazdasági õstermelõi tevékenység lehetõségét szabályozza. Erre feltétlenül szükség van. A javaslat több helyen pontosít, illetve hiányzó szabályozást pótol, teszi ezt az összegyûjtött tapasztalatok alapján nagyon helyesen. Ezek részletezésére jelenleg nem térek ki.
Meg kell említeni viszont, hogy a külföldiek magyarországi munkavállalásának feltételeit módosítja a törvényjavaslat 2. §-a, de ez még további pontosítást igényel, melyre majd a módosító indítványok során visszatérünk.
Meg kell még említeni a nem állami szervek által végzett munkaközvetítõ tevékenység folytatásához szükséges feltételek majdani elõírását, melyre a visszaélések miatt kerül sor, és reméljük, megszünteti ezeket. Nem értünk egyet azonban azzal, hogy vagyonnal rendelkezõ, profitorientált cégek nyilvántartását a megyei munkaügyi központok végezzék, miután ellenérdekeltek e téren. A mûködésük részletes szabályait kormányrendelet fogja elõírni, tehát errõl véleményt nem tudunk mondani. Másfelõl, a vagyoni biztosíték elõírása lehetetlenné teszi a civil szervezetek ilyen irányú tevékenységét, miután nem rendelkeznek vagyonnal. Számukra fontosabb elõírás lehetne a szakértelem elõírása, mivel anyagi felelõsséget úgysem tudnak vállalni, de szakmai felkészültségük, elkötelezettségük révén alkalmasak lehetnek e feladatra. A parlament által jelenleg tárgyalt, közhasznú szervezetekrõl szóló törvényjavaslat pedig megteremtheti a mûködésük alapvetõ feltételeit.
Összefoglalva: szükség van a törvényjavaslat jelenlegi módosítására, abban néhány olyan új megoldás lelhetõ föl, amely kedvezõ irányba kívánja terelni a Munkaerõ-piaci Alap felhasználását, de olyan javaslatot is tartalmaz, amellyel nem lehet egyetérteni - vagy legalábbis nem ebben a formában. Vagy nem lehet felmérni és megítélni elfogadhatóságát, mivel külön kormányrendelet fogja meghatározni a mértékét és a módját. Számos pontosító változtatásra viszont feltétlenül szükség volt, és a felsoroltak alapján a benyújtott módosító indítványokkal, majdan benyújtandó módosító indítványokkal együtt a Szabad Demokraták Szövetsége elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps.)