HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A közhasznú szervezeteknek többféle nevük van, és ebben a vitában felváltva használjuk õket: hívjuk õket nonprofit szervezeteknek, civil szervezeteknek is. A törvény közhasznú szervezetekrõl beszél természetesen remélem, hogy a civil szervezetnek nem minõsülõ kormányzati szervek is közhasznú feladatot töltenek be - ebben az esetben azonban mégis a civil szervezetekrõl van szó. Mégis, ha a nonprofit szervezetek kifejezést használjuk, akkor talán ezzel is utalunk arra, hogy egyes tévmagyarázatokkal vagy vádakkal szemben társadalmunkat nemcsak a piac vak erõi irányítják. Igenis van igény a társadalmi szervezõdésre, van igény a közösségi élet kultúrájára, a szolidaritásra, ugyanúgy a hagyományos kisközösségi, helyi kezdeményezésekre, mint a modern, Nyugat-Európából, Amerikából megismert akcióközpontú iniciatíva jellegû civil mozgalmakra. És ha körülnézünk térségünkben, akkor azt látjuk, hogy minden gazdasági baj, társadalmi rossz érzés ellenére Magyarországon a civil szervezetek igen aktívak, körülbelül 50 ezer civil szervezet mûködik, és ha ezek közül néhánynak a mûködése formális is, alapvetõen, egészében fontos és hasznos célt töltenek be.
Hét év után születik meg vagy születõben van ez a törvény - azt, hogy születik meg, akkor mondjuk, ha meg is született, hiszen ismerjük a történetet, tudjuk, hogy nehezen, hosszú vajúdás után került elénk ez a törvény, mégis remélhetõleg egy-két hónapon belül sikerül elfogadni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A patkó minden oldalán ülõ pártok üdvözlik ezt a törvényt, különbözõ módosító indítványokat természetesen tesznek hozzá. A magunk, a szocialisták részérõl mindenképpen el kell mondani, hogy messze sok évtizeddel az államszocializmus keserû évei elõtt a baloldali pártok valóban a társadalom mélyérõl származtak, keletkeztek az érdekvédelmi szervezetekbõl, a helyi kezdeményezésekbõl, a civil társadalomból nõttek ki és õszintén remélem, hogy ez a törvény és maga a rendszerváltozás visszavezet minket a társadalom mélyáramaihoz, a társadalmi gyökerekhez, és elfeledteti mindannyiunkkal azokat az évtizedeket, amikor mindent, még a civil szervezeteket is felülrõl igyekeztek megszervezni.
Néhány héttel ezelõtt Debrecenben volt egy fontos tanácskozás "Bázisunk a civil társadalom" címen, amelyen körülbelül 150 civil szervezet képviselõi vettek részt, megtárgyalták többek között ezt a nonprofittörvényt, a közhasznú szervezetekrõl szóló törvényt is, és nagyon fontos megállapításokat tettek. Képviselõtársaim türelmével élve, remélhetõleg nem visszaélve, néhány gondolatot szeretnék idézni e tanácskozás alapján is.
Alapmondatként hangzott el, hogy civil öntudat nélkül nincs civil társadalom. Magyarán, a civil társadalom megszervezõdéséhez szükség van ilyen törvényre, szükség van arra, hogy a politikai pártok támogassák a civil szervezeteket, szükség van arra, hogy errõl szóban, írásban, minden módon állást foglaljunk. De másfelõl természetesen arra is szükség van, hogy a civilek ne a mi biztatásunkra várjanak, hanem nélkülünk is megszervezõdjenek, nélkülünk is megalakuljanak, és végezzék a munkájukat. És minden ilyen tanácskozáson, minden fórumon, amelyen nyilván mások részt vesznek, nekik is vannak hasonló élményeik, hogy még azért vannak, akik valamilyen módon egy gyámkodó politikára várnak a civil szervezetek házatáján is. Õszintén remélem, hogy ez a törvény, ha elfogadásra kerül, még inkább megerõsíti õket abban, hogy csak maguktól, elsõsorban maguktól várják a szervezõdést, önszervezõdés legyen és ne központi szervezõdés.
Kritikaként hangzott el ezen a tanácskozáson - szó szerint idézem, mert így egyszerûbb, mint ha körülírom -: "A nagy közalapítványokra és közhasznú társaságokra vonatkozó rendelkezések negatívan hatnak a kisebb szakmai, helyi baráti közösségekbõl létrejött civil szervezõdésekre.
(18.30)
A túlszabályozás elsorvaszthatja a civil kezdeményezéseket. Hátráltatja a civil társadalom mûködését, hogy nem alakult ki az együttmûködés - mármint a civil szervezetek közti együttmûködés - gyakorlata." Azt gondolom, hogy ez az idézet, ez a gondolat mindenképpen fontos számunkra, és remélhetõleg a civil szervezetek szerepe valóban ebbe az irányba is fog még módosulni, átalakulni.
A másik téma, ami kapcsolódik ahhoz a közmûvelõdési törvényhez, amely szintén kering a Ház különbözõ bizottságaiban: úgy gondolták - Bn magam is helyeslem ezt az álláspontot, és nagyon fontosnak tartom megemlíteni -, hogy a mûvelõdési házak, az a közel 2500 mûvelõdési ház, amely országszerte még nyitva van, és várja a helyi szervezeteket, amely fórumot kínál a helyi közösségi életnek, mindenképpen fontos szerepet tölt be a civil szervezetek életében. Kívánatos, hogy az önkormányzatok és a mûvelõdési házak teremtsenek és nyújtsanak szolgáltatói hátteret, adatbázist és információs bázist a civil szervezeteknek.
A mûvelõdési házak - mint azt a közmûvelõdési törvény vitájából is tudjuk - bizonyos értelemben új funkciójukat keresik, vita van velük kapcsolatban arról, hogy mennyire tekinthetõk önkormányzati fenntartásúnak, mennyiben helyes piaci erõket bevonni a mûvelõdési házak üzemeltetésébe. Ha a mûvelõdési házak megtalálják a helyi civil szervezeteket - sok helyen nagyon jó példa van erre -, a civil szervezetek természetes otthonaivá válnak, és a civil szervezeteken keresztül is kapcsolatba lépnek a helyi társadalommal, akkor a mûvelõdési házak szerepe, fontossága is megerõsödik az adott társadalomban. Ehhez természetesen szükség van arra, hogy ezt támogassuk, ebben a törvényben is, és szükség van arra is, hogy a közmûvelõdési törvény ne húzza ki a talajt a mûvelõdési házak alól.
A másik, ami szóba került a debreceni tanácskozáson, hogy az ifjúsági intézményrendszert tovább kell fejleszteni, az ifjúsági civil szférát minden módon támogatni kell. Azt gondolom, ezzel is egyetértünk.
Érdekes kezdeményezésként hangzott el - erre csak röviden szeretném felhívni a figyelmet -, hogy a bûnmegelõzés, a bûnüldözés terén igen nagy szerepük van a polgárõrségeknek. A polgárõrségek megérdemlik a fokozott figyelmet, hiszen a közbiztonság romlása, magyarán: a mindennapi életben burjánzó félelem, a rettegés az, amely sokak szemében a leginkább megkérdõjelezi a demokráciát.
Nagyon fontos szerepet töltenek be, noha különbözõ okok miatt - a civil szervezetek között ebben a pillanatban nem említjük õket - a különbözõ egyházközségek, presbitériumok, egyházi és vallási szervezõdések, és kívánatos is, hogy ezek a helyi társadalomnak aktív részesei legyenek, és mind õk kezdeményezzék az együttmûködést a világi, a laikus társadalmi egyesületekkel, mind a helyi társadalom egyéb egyesületei is vegyék fel a kapcsolatot a vallási, egyházi szervezetekkel.
Most hétvégén volt egy másik konferencia itt, Budapesten, amelyen szintén nagyon sok civil szervezet képviselõi szólaltak fel. Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke tartott egy elõadást, és õ is hivatkozott arra, hogy a volt szocialista országok közül nálunk mûködnek a legjobban a civil szervezetek. Persze, ezt nehéz összehasonlítani, ez nem egy olyan dolog, amely egy bajnokságként lemérhetõ, mégis azt gondolom, hogy ha egy szakszervezeti vezetõ is úgy látja, hogy a civil szervezetek mûködése Magyarországon minden hibával, minden nehézséggel együtt is elõremutató, akkor ennek örülnünk kell. És azt gondolom, azzal is egyetértünk, ami elhangzott a tanácskozáson: a civil szervezetek azt várják a parlamenti pártoktól, hogy ne egymással marakodjanak, hanem éppenséggel együtt szolgálják a nemzet érdekeit, és ne negatív példát nyújtsanak a civil szervezeteknek, hanem ellenkezõleg, pozitív példát mutassanak arra, hogy ugyanazért a célért hogyan mûködhetnek együtt különbözõ módon gondolkodó emberek.
Ha már a pártokat említettem, végezetül itt szeretnék kitérni a közhasznú szervezetekrõl szóló törvény egyik vitatott kérdésére, arra a kérdésre tudniillik, hogy a civil szervezetek, azok a szervezetek, amelyek igénybe veszik a törvényben biztosított kedvezményeket, milyen viszonyban állnak, milyen viszonyban állhassanak a politikai pártokkal. Azt gondolom, létezhet egy tértõl, idõtõl, a magyar valóságtól elvont szabályozás, amely azt mondja: a civil szervezetek semmilyen kapcsolatban sem lehetnek a politikai szférával, a pártokkal. Ettõl függetlenül azonban létezik egy másik megközelítés, a reális megközelítés, az a valóság, amelyben Magyarországon élünk.
Tudjuk - többek között -, hogy számos kistelepülésen egyáltalán nem mûködnek politikai pártok, és az önkormányzatok kizárólag a civil szervezetek, helyi kezdeményezések, hagyományõrzõ egyesületek, különbözõ helyi társaságok képviselõibõl állnak össze. Ilyen értelemben tehát az önkormányzati szférában a civil szervezetek - tetszik ez nekünk vagy nem tetszik - politikaformáló erõként jelennek meg. Másrészt azt is tudjuk, hogy az emberek aktivitását nem lehet kettéválasztani: a civil szervezetek élén jórészt olyan emberek állnak, akiknek van közéleti mondanivalójuk, van politikai elkötelezettségük, ha szabad ezt a szót használni: nyüzsgõ emberek, akik nyüzsögnek a közéletben, és a nyüzsgésüket aligha lehet mesterségesen távol tartani a pártoktól. Nyilvánvaló, hogy a civil szervezetek egy része különbözõ gondolkodású, különbözõ világnézetû embereket egyesít valamilyen civil cél elérése érdekben, de nagy számban vannak olyan civil szervezetek is, amelyek azért hasonló gondolkodású, hasonló értékrendet osztó embereket tömörítenek.
A törvény eredeti megfogalmazásában szereplõ "pártoktól független", "pártoktól támogatást nem fogad el" kifejezés, azt hiszem, elég nehezen értelmezhetõ, mert mi az, hogy "független", mi az, hogy "támogatás" egy olyan társadalomban, amelyben a civil szervezeteket és a pártokat részben ugyanazok az emberek alkotják, ugyanazokban a városokban mûködnek, hasonló cél vezeti a tagjaikat. Ezek a kifejezések így, önmagukban elég nehezen értelmezhetõk. Ezért a debreceni tanácskozás is szó szerint megfogalmazza ezért ezt a módosító, finomító észrevételt. Magam is beterjesztettem egyébként módosító indítványban: mi úgy szeretnénk definiálni a civil szervezet távolságát a politikától, hogy országgyûlési választásokon önálló jelöltet nem állít, pártoktól szervezetileg független, azoktól anyagi támogatást nem fogad el. Azt gondolom, ez a megfogalmazás pontosan rögzíti a függetlenségnek és az anyagi támogatástól való tartózkodásnak a megfogható kifejezését, mert érzelmi kötõdéseket, alkalmi találkozásokat, alkalmi közös rendezvényeket aligha lehetne betiltani, hiszen a pártok végül is nem üldözendõ szervezetek, bár sok tevékenységük nyilván nem túl rokonszenves mostanában a társadalom számára.
Végül pedig - ahogy elõttem már többen említették, ahogy különbözõ törvények, költségvetési és más vitákban szóba került már - mindenképpen támogatandó, hogy a munkahelyteremtés, az átképzés is bekerüljön olyan közhasznú célként, amelyre a közhasznú szervezetek szervezõdhetnek, amilyen tevékenységeket végezhetnek. És nyilvánvaló, a lista még bõvülni fog, tisztelt képviselõtársaim. Arra kell inkább vigyáznunk, hogy ebben a vitában ne menjünk bele parttalan bõvítésekbe, és ne csak a törvény tökéletesítése, hanem a törvény meghozatala is szerepeljen a céljaink között.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)