GRÁF JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adott évi költségvetés szinte mindig az év legfontosabb törvénye, hisz életünk minden területét, a gazdaságtól kezdve a mûvészetig, a családok megélhetésétõl az egészségügyig alapvetõen befolyásolja. Vannak a gazdaságnak olyan területei, amelyeket egy rossz költségvetési koncepció, majd törvény évekre visszavethet vagy fellendíthet.
Ezenkívül a költségvetés a parlamenti demokráciákban az év legfontosabb politikai csatája is, a kormányzó pártok komoly vizsgája a választópolgárok szemében egy nagy többséggel támogatott, sorsukat várhatóan javító, sikeresnek tûnõ költségvetés elfogadása. Az ellenzék pedig teszi a dolgát, igyekszik bizonyítani, hogy õ jobb, eredményesebb, használhatóbb költségvetést tudna készíteni.
Visszanézve az elmúlt évek költségvetési vitáit, szembetûnõ, hogy a vita - legalábbis eddig - lényegesen szakmaibb, kevésbé szélsõséges, nem uralja a mindenáron való szavazatszerzés kényszere. Ez jó fél évvel a választások elõtt rendkívül megnyugtató. Azt hiszem, hogy ebben az igazi meghatározó tény, hogy ez a költségvetés már nem az a költségvetés, amelyet oly nehéz szívvel, sok tipródással szavaztak meg kormánypárti képviselõtársaim is. Ez a költségvetés igazolja, hogy a lakosság széles körét érintõ, igen súlyos megszorító intézkedések nem voltak hiábavalóak az ország helyzete, megítélése széles e világban vagy a gazdaság fejlõdése is jó irányban haladt.
Jó érzés tudomásul venni, hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul lezárult a magyar gazdaság átalakításának egy kritikus, nagy társadalmi áldozatokkal járó szakasza; hogy a gazdaság átállt egy fenntartható fejlõdésre és egy finanszírozható pályára; hogy az ország külsõ adóssága olyan szintre süllyedt, ami már nem jelentheti korlátját a további gazdasági fejlõdésnek; hogy ez a költségvetés már nem a minden területre jellemzõ megszorítások költségvetése. Úgy gondolom, szintén megnyugtató, hogy a radikális megszorító intézkedések meghozták az eredményüket, így a fizetési mérleg hiánya a korábbiak 40 százalékára esett vissza, és az éves exportteljesítményhez viszonyított adósságállomány 180 százalékról 75 százalékra süllyedt az elmúlt két év alatt.
Tisztelt Ház! 1998-ra a költségvetésbõl az olvasható ki, hogy a költségvetés célja nem a megszorítás, az elvonás, a kereslet és a fogyasztás szûkítése, a reálbér-, reáljövedelem-csökkentés, hanem a teljesítmények, jövedelmek ösztönzése, javítása. A költségvetés egyik igen fontos kulcseleme az infláció elleni harc, mégpedig a néhány év alatti egy számjegyûre zsugorítása. Azt hiszem, a jövõ évre így reálisnak tûnõ 13-14 százalék ebben a küzdelemben mérföldkõ lehet.
(19.20)
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a következõ három esztendõ gazdaságpolitikáját is jól orientálja, mindenekelõtt alkalmazkodóképességünket erõsíti az európai csatlakozás területén.
A költségvetés természetesen tartalmaz prioritásokat is, ami, mint várható volt, nagy vita tárgya lett és lesz a késõbbiek során. Ez természetes, hisz ki ne gondolná, hogy kiemelten kell kezelni akár az egészségügy, az oktatás, a munkaerõpiac dolgait - hogy csak néhány területet említsek. De a lehetõségek természetesen most is korlátozottak, és a magam részérõl egyetértek azzal, hogy a közrend, a közbiztonság és az agrárium támogatása került a prioritások és ezzel együtt a költségvetés élére az 1998-as költségvetésben.
Egyetértek, mert a magyar közvéleményt rendkívül meglepte és felháborította a szervezett bûnözés kialakulása, az olaj- és borhamisítások, az utcán folyó nyílt leszámolások, maffiaháborúk ügye. Bizony, a nyugati, gazdagabb polgári világból nem ezt a jelenséget irigyelte a magyar állampolgár.
Az agrárium pedig nemcsak a vidék, hanem az ország, a nemzet egészének ügye, amely hazánk adottságaiból, hagyományaiból, az itt élõk szaktudásából, vidék- és földszeretetébõl adódik. Ez az az ágazat, amelyben az elmúlt évek leépülése ellenére még mindig komoly lehetõségeink vannak és jelentõs a versenyelõnyünk szomszédainkkal szemben. Ez az a terület, amely elõállított termékein - és ezt ténylegesen minden demagógia vagy nacionalista felhang nélkül mondom -
jól cseng a magyar szó. Minden értékesítési, szervezési gondunk, felelõtlen hamisítások ellenére is az igazi agrártermékeknél jól cseng a magyar bor, a magyar sertéshús, a magyar szalámi, a magyar csirke -
és még szerencsére sorolhatnám termékeink hosszú sorát. Persze, mi agrárosok büszkék vagyunk a magyar munkaerõvel, szorgalommal elõállított magyar Suzukira, magyar Opelre és magyar Philipsre is, amelyeket azért a világ sohasem fog rólunk megnevezni és megemlíteni.
Örülve a külföldi tõke ilyen nagymérvû beáramlásának, megfelelõen kell bánnunk azzal, ami a miénk, ami itt van, ami egyedülálló és jelentõs helyzeti elõnyt biztosít számunkra vetélytársainkkal szemben.
A kormány beterjesztett költségvetése, ha nem is tud minden kérdést megoldani az agrárium területén, úgy gondolom, ebben a szellemben készült.
Figyelembe kell vennünk, hogy ezen ország kiváló természeti adottságokkal rendelkezik, területének mintegy 66-67 százaléka alkalmas mezõgazdasági mûvelésre. Ennek a területnek mintegy 77-78 százaléka szántó, és az egy lakosra jutó megmûvelt földterület is meghaladja a fél hektárt. Ezek jelentõs komparatív elõnyöket jelentenek számunkra.
Tehát a mezõgazdaságunknak mással nem helyettesíthetõ, meghatározó nemzetgazdasági szerepe van, így a nemzetgazdasági export több mint 20 százaléka az élelmiszer-gazdaságból származik. A mezõgazdaság a nemzeti össztermék több mint 7 százalékát adja, ez a szám az EU-ban csak 2,8, és élelmiszeriparral együtt ez az arány 11-12 százalékos. Ezenkívül a mezõgazdaság a központi költségvetés nettó befizetõje, bár ezt néhányan vitatják, ezzel a teljesítménnyel viszont Európában egyedülálló.
Az elmúlt évek néha meggondolatlan vagy kellõen át nem gondolt agrárpolitikája - amelyben túlzottan átpolitizálódott az agrárgazdaság, akár a néha féktelen szövetkezetellenességre vagy a kárpótlás szabadosságára, vagy a földhasználat és a tulajdon túlzott elválasztására gondolok - sokat ártott ennek az ágazatnak. Ezért kezelnünk kell ezt a helyzetet, és kezelni kell azt a helyzetet, ami mindezek és más kedvezõtlen hatások következtében vidéken kialakult, elsõsorban azokon a kistelepüléseken, ahol elõször vesztették el bejáró munkahelyeiket a városban dolgozó, kistelepülésen lakó honfitársaink, polgártársaink.
A külsõ és a belsõ körülmények miatt felszámolt vidéki üzemek, mezõgazdasági szövetkezetek munka és megélhetés nélkül maradt tagjai és a falvakban legtöbbször öregen vagy betegen maradt idõs, nyugdíjas emberek jelentik ma a falvak nehéz sorsú lakóit. Õk az elmúlt évek igazi vesztesei, akiket helyhez kötöttségüknél, szakmai, iskolai végzettségüknél fogva nagyon nehéz visszavezetni a munka világába vagy az emberi élet reményt adó kapuján átsegíteni.
Minden felelõsséggel bíró képviselõtársam küzd és küszködik e súlyos kettõsséggel, amelynek az a lényege, hogy örülünk az ország helyzete ilyen mértékû javulásának, a nemzetközi megítélés, elismerés pozitív változásainak, az ország ipari övezetei jelentõs fejlõdésének, Gyõr, Szombathely, Székesfehérvár új üzemeinek, az ott már idõnként fellépõ munkaerõhiánynak, és csak reméljük, hogy ezek a hatások elérik Baranya, Somogy, Zala aprófalvainak lakóit is, akik ezen változtatásokat még igazán csak a hírekbõl, tudósításokból ismerik. Úgy gondolom, az elsõ igazán pozitív élményük e költségvetés alapján, a jövõ évi nyugdíjemelések kapcsán már remélhetõleg õket is megérinti.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1998. évi költségvetés agrárfejezetét vizsgálva nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezzel párhuzamosan több, már elfogadott vagy folyamatban lévõ agrártörvény készül, születik meg a közeljövõben, és ezek alapvetõen fogják befolyásolni az ágazat helyzetét. Elég, ha ebbõl csak kettõt, a nemzeti agrárprogramot vagy az európai uniós csatlakozás elõkészítõ tárgyalásait említem.
Mindezek tükrében a költségvetésben megjelenõ 110 milliárd forintos támogatási összeg, ami a különbözõ alapok áthúzódó bevételeivel, valamint a privatizációs bevételek ötmilliárdos átcsoportosításával gyakorlatilag megközelíti a 120 milliárd forintot, egy igen jelentõs elõrelépés az elmúlt évekhez viszonyítva; hiszen ez folyó áron 18 százalékos, reálértéken is 3,5 százalékos növekedést jelent.
Ugyan egzakt módon ez a költségvetés nem tartalmazza a nemzeti agrárprogram egyik fontos pontját - vagy követelésének is fogalmazhatnám -, ami a GDP 2,5 százalékos agrár- és vidéktámogatását a mindenkori költségvetésben megjeleníteni szeretné, de a különbözõ fejezetekben visszakereshetõen nagyjából megtalálható ez az összeg. Úgy gondolom, hogy ez a nagyságrend a ma elfogadható és szükséges mennyisége a támogatásoknak.
Tisztelt Ház! Igen fontos dolog az agrártámogatások tekintetében azok belsõ tartalma, a fejezetek egymáshoz való viszonya is, hiszen mindez jól tükrözi, hogy a beterjesztõ mely területeket tart kiemelten fontosnak, mely agrárcélokat preferál vagy akár visszafejleszteni kíván. Úgy gondolom, hogy a beruházásokra és fejlesztésekre szánt támogatási összeg mintegy 35 százalékos növekedése az 1997. évihez képest - ami így mindösszesen már 30 milliárdos nagyságrendet tesz ki - megnyugtatja az ezen a területen dolgozókat.
Aki belülrõl is jól ismeri az ágazat helyzetét, az tudhatja, hogy az elhasznált, elavult technika és technológia folyamatos cseréje ma már elkerülhetetlen. Ugyanakkor igen fontos a megfelelõ szakértelemmel Bs az egyéb feltételekkel rendelkezõ új vállalkozások eszközellátásának a megoldása is. A növekvõ anyagi lehetõség ugyanakkor nagyobb felelõsséget is jelent mind a támogatást igénybe vevõk, mind az azt odaítélõk szempontjából. Annyira sosem lesz sok ez a pénz, hogy egész más célokra használhassák fel, mint amire megcéloztuk.
Tisztelt Ház! Jelentõsen növekedik - 21 milliárdról 32 milliárd forintra - az agrártermelés támogatására fordítható összeg is. Erre az agrárolló hatásainak kiküszöbölése miatt még hosszú ideig és tartósan szükség lesz. A gazdálkodók költségcsökkentésének olyan elemei, mint az idén indult és - úgy gondolom - sikeres tõkepótló hitel, a kamattámogatás, a kezességvállalási díj vagy a közvetlen termelõi támogatások, még hosszú ideig jelen lesznek a rendszer egészében.
Tisztelt Képviselõtársaim! Minden ország agrárköltségvetése igen fontos szerepet szán mezõgazdasági és élelmiszer-ipari termékei piacra jutási támogatására. Ez egyben az agrárexportot bonyolító országok közti legnagyobb vita alapja is. Mindannyian tudjuk, hogy egy valószínûleg elhibázott 1994-es nemzetközi szerzõdés minket is elég nehéz helyzetbe hozott ezen a téren.
(19.30)
Így nem meglepõ, hogy a támogatási összeg ebben az évben nem nõ, azaz az elmúlt évi 40-41 milliárdos nagyságrend körül marad, és reálértékben természetesen csökken. A jelentõsége azonban így is igen nagy, mert agrárgazdaságunk exportorientált, de túl ezen, a belsõ piac szabályozása is igen fontos feladat lásd az idõrõl idõre fellépõ súlyos feszültségek, az alma-, bor-, búza-, kukorica-, burgonya-, baromfi-, sertésértékesítés harcai. Ezért nagyon fontos, hogy a termelõk megfelelõ adatszolgáltatással segítsék a belsõ és külsõ piaci szabályozás kialakítását, kellõ önmérsékletet tanúsítsanak, és a piacszabályozás irányítói pedig sokkal hatékonyabb eszközöket használjanak a feszültségek levezetésére. Azt hiszem, ez az a terület, ahol a szabályozórendszer elemeinek jelentõs átalakítása szükséges. Olyan elemekre gondolok, mint a pályázatos exporttámogatás, a költségcsökkentõ támogatási formák súlyának növelése, irányárhoz kötõdõ minõségi felárak bevezetése.
Tisztelt Ház! Az éves költségvetés vitájában többször is részt véve úgy gondolom, hogy az 1990 óta mûködõ mindkét kormány és parlament óriási munkát végzett. Történelmileg igazán nem is értékelhetõ rövid idõ alatt túljuttatta az országot a piacgazdaság alapvetõ tulajdoni, jogi, intézményi feltételeinek kialakítási idõszakán. Ugyanakkor lezárult az ezzel kapcsolatos alapvetõ jogrend, a tulajdonosi szerkezetváltás, a magánosítás folyamatának döntõ része is. Végül, de nem utolsó sorban lezárult a gazdasági konszolidáció, remélem, legnehezebb szakasza is. Ezt ilyen rövid idõ alatt és alapvetõen eredményesen nagyon kevés ország hajtotta végre, ezért én úgy gondolom, hogy erre a két parlament és mindkét kormány tagjai, pártállástól, politikai nézetektõl függetlenül is, büszkék lehetnek.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)