SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mibe került a magyar népnek az elmúlt három év költségvetése, és mibe fog kerülni a '98. évi költségvetés, ha 1997. október 20-án 1 kiló kenyér 103,60; 1 kiló zsír 200 forint - de lehet, hogy több, mire kimondom -; 1 liter tej közel 100 forint!?
Képviselõtársaim! Hol vannak azok a szép idõk, amikor a taxisok az 50 forintos benzinre való hivatkozással sztrájkoltak! A benzin ára ma már meghaladja a 150 forintot - hát ez is egy perspektíva! Ezek az ígéretek, melyek minden horrorképzeletet felülmúlnak; hiszen a gáz, villany, víz, csatorna árát még meg sem említettem.
Vajon ez a költségvetés kinek készült? A '98. évi költségvetés azoknak készült, akik vállon veregetik a pénzügyi kormányzatot vagy valami külföldi lobbyk számára? Vagy talán a '98-as választásokra? Ahogy elhallgattam a pénzügyminiszter urat, igen furcsa érzésem támadt. Mert egy biztos: nem a MOM, a Danuvia vagy a szekszárdi, diósgyõri, salgótarjáni dolgozók számára készült a '98-as költségvetés, hiszen õket szabályszerûen kijátszották sok százezer sorstársukkal együtt; mondván: nincs elég hatáskörünk, nem tudunk az üggyel jogilag mit kezdeni. Pedig mi számtalanszor felhívtuk a figyelmet az elvtelen privatizáció következményeire.
A nyugdíjasok is kaptak ígéretet bõven: megemelik a nyugdíjukat. Vajon hogyan, mennyire? Eddig a nyugdíjak reálértéke 30-35 százalékot vesztett. Most a nyugdíjasok 20 százalékot kapnak, az infláció pedig valószínûleg meghaladja a 20 százalékot. Tehát jó, ha ismét csak 1-2 százalékot veszítenek a reálértékbõl. Tekintettel arra, hogy a nyugdíj keresetkövetõ, mindig az elõzõ évi kereset alapján állapítják meg a nyugdíjat; a nyugdíjasnak meg is kell élnie azt az évet, ha viszont meghal, az elõzõ évi differenciát a hozzátartozó nem kapja meg. Ha megnézzük a nyugdíjintézet megtakarítását, igen furcsa képet kapunk a megtakarításokról.
A köztisztviselõk is türelmük végére értek. Nem tudom, hogy valaha is tüntetett volna hivatásos magyar katona a megélhetésért. Szégyen! Nekik vajon milyen kilátásuk van a '98-as évre? Azt már ismerjük, hogy ennyi meg annyi százalékkal túlszárnyaljuk az elõzõ évit. Érdekes, ezt már tízegynéhány évvel ezelõtt is hallottam a miniszter úr és társai szájából.
A rendõrök is kaptak hasonló ígéreteket tavaly is - annyiban is maradtak. El kell mondanom, hogy még nem múlt el úgy költségvetési év sem, hogy az adót ne módosította volna a pénzügyi kormányzat. Pedig hányszor megígérték, hányszor kértük a kiszámíthatóságot! Nem arról van szó, hogy az elõbbi adótörvény rossz volt, hanem arról, hogy bizonyos átcsoportosítással több bevételre akarnak szert tenni. Az egészben az a félelmetes, hogy ha nincs rá komoly érv, akkor rögtön Európára hivatkoznak, nem a tehetségtelenségükre.
Érdeklõdéssel vártam a miniszter úr expozéját, és reméltem, hogy jövõre rábírja a Pénzügyminisztériumot, hogy az államháztartási törvényt, a számviteli törvényt, a pénzügyi törvényt megtartatja; mert ugye, így szól az eskünk, hogy megtartatjuk a törvényt.
(19.50)
Errõl egy szó sem hangzott el. Ellenben az államháztartási törvényt már megint nem tartották be, hiányzik a mérleg a költségvetés finanszírozásáról, létszámról s a többi, hiányzik a szöveges indoklás. Jó lett volna látni a Magyar Nemzeti Bank elszámolásának összefüggését, vajon a 62 milliárd és a 175 milliárd között milyen összefüggés van. Vajon mennyi az adófizetõk valós terhe ebbõl? Idõközben a reformfolyamat is leállt. A gazdaságban annyi a növekedés, ami a privatizációs bevételekbõl befolyt, se több, se kevesebb. Az a növekedés, ami meg esetleg szinten tartja bizonyos mértékig a gazdaságot, csak a nemzet élni akarásából származik, ahhoz a kormány semmit nem tett hozzá.
Szeretném ismét felhívni képviselõtársaim figyelmét a tb valószínûtlenül hatalmas hiányára. Vajon a kinevezett tb-önkormányzat hogy birkózik meg ezekkel a problémákkal 1998-ban? Kíváncsian várjuk egy újfajta értelmezését a demokráciának és annak eredményeit. A kormány elõterjesztett költségvetési javaslata alkalmas arra, hogy teljes káoszt okozzon a törvényrõl érdemi vitát folytatni szándékozók között. Továbbá a számviteli, az államháztartási törvény többszöri megsértésén keresztül alkalmas arra, hogy több tíz milliárd forint összegû rejtett tartalék elbújtatására lehetõséget teremtsen, mint ahogy azt a Kisgazdapárt képviselõi már több alkalommal kifejtették.
Az Állami Számvevõszék által elõterjesztett vélemény alkalmas annak megállapítására is, hogy a kormány a törvénysértéseit immár sorozatosan - hiszen az 1995-96-97. években is hasonló, szabálytalan elemekkel vegyített költségvetési törvényjavaslatok kerültek elõterjesztésre. Talán mindössze már csak abban bizakodhatunk, hogy a kormány a '98. évi költségvetési törvényjavaslatával az utolsó költségvetési elõterjesztését tette meg.
A hibák égbekiáltóak. A központi költségvetés mérlege nem tartalmazza a bevételi és kiadási elõirányzatok megfelelõ bontását. Emiatt nem állapítható meg, hogy a rendkívüli bevételek és kiadások milyen mértékben befolyásolják a költségvetés pozícióját. A költségvetés korántsem elhanyagolható mértékû hiányának finanszírozási módja sem derül ki a törvényjavaslatból. Hiszen az elõterjesztés normaszövegében nincs erre vonatkozó rendelkezés.
A törvényjavaslat nem teljesíti az államháztartás 24. §-a szerinti kötelmet, miszerint a központi költségvetési szerveknél be kell mutatni a költségvetési létszámkeretetet. Ugyancsak nem teljesül az államháztartás 36. § a) pontja sem, miszerint a kormánynak elõ kell terjeszteni azon törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt elõirányzatok megalapozásához szükségesek. A törvényjavaslatnak a rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 65. § (1) bekezdése és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 64. § (4) bekezdéssel való kiegészítése nem áll közvetlen összefüggésben az 1998. évi költségvetési elõirányzatokkal.
Az államháztartás 36. § b) és c) pontja szerint a kormánynak tájékoztatást kellene adni a többéves elkötelezettséggel járó kiadási tételek késõbbi évekre vonatkozó hatásairól, és be kellene mutatni a költségvetési évet követõ két év várható elõirányzatait. Ugyan némiképp a kormány ezen kötelezettségének eleget tesz, viszont továbbra is hiányzik a törvénytervezetbõl a többéves elkötelezettségek késõbbi évekre vonatkozó hatásának bemutatása, így az állami garanciák és finanszírozási döntések jövõbeni kihatásai.
Az államháztartási törvény 115. §-a szerinti kötelmének sem tesz eleget a kormány, a hivatkozott törvény szerint az államháztartás mérlegeinek a költségvetés elõterjesztésekor a vonatkozó év és az elõzõ év várható, valamint az azt megelõzõ év tényadatait kell tartalmazni. Az elõterjesztésben viszont csak az önkormányzati mérlegek felelnek meg ennek az elõírásnak.
Megdöbbentõ, hogy a központi költségvetés mérlegeiben az 1997. évi várható adatok helyett az 1997. évi költségvetési törvény elõirányzatai szerepelnek. Úgy látszik, a kormánynak 1997 év októberében még nincs tudomása arról, hogy az 1997. évi költségvetési irányszámok az év elején betervezetthez képest hogy alakulnak. Kérdésként felmerül ugyanakkor, hogy az 1998. évi költségvetési tervet mi alapján készítette el és terjesztette elõ a kormány.
Teljes káoszt okoz a költségvetési törvényjavaslat áttekintésében, hogy az államháztartás 116. §-a szerinti kötelmének sem tesz eleget a kormány, mert hiányzik az elõterjesztésbõl a költségvetési hiány finanszírozásának mérlege eszközök szerinti bontásban, továbbá a többéves kihatással járó döntések számszerûsítése évenkénti bontásban, valamint összesítve. Ember legyen a talpán, aki ezen hiányos adathalmazból érdemi vitát tud folytatni az 1998. évi költségvetésrõl.
Még a választási költségvetést készítõ kormányok esetében is rendhagyó dolog, hogy egy, a választások évére szóló költségvetésben a kormány az általános tartalék 40 százalékos növekedését irányozza elõ. Nos, esetünkben ez történt. Az általános tartalék 1995-tõl mind összegét, mind pedig kiadási elõirányzatokhoz viszonyított százalékát tekintve csökkent. Az 1998. évi elõterjesztésben azonban utalás sem történik arra, hogy a 40 százalékos elõirányzat-növekedést mivel indokolja a kormány. A tartalék felhasználásának lehetõsége irányában így semmi nem szab határt, így akár választási kampányra is lehet költeni 18 milliárd forintos általános tartalékösszeget.
(20.00)
A választási költségvetést készítõ kormány elmúlt három évi munkáját nagyon jól minõsíti, hogy az elõzetes ígérgetések ellenére sem sikerült a központi költségvetés hiányát lefaragni. Sõt, az 1997. évi 310 milliárd hiány-elõirányzatról az 1998. évre már 434 milliárd forintra emelkedik a deficit, ugyanakkor a privatizációs bevételek az 1996. évi 207 milliárd, majd az 1997. évi 60 milliárdos tervezett bevételrõl 1998-ra már csak 8 milliárd forintra csökkennek le - azaz a költségvetési hiány finanszírozásának pótlólagos privatizációs bevételekbõl történõ finanszírozása az 1998. évben megszûnik.
A kormány eladta a nemzet vagyonát, és teljes mértékû kiszolgáltatottságot hagyott az 1998. évi törvényt végrehajtó - vélhetõen új - kormányra. Így nem érhet bennünket már meglepetés, hogy a központi költségvetés bruttó adósságállománya az 1998. évben eléri a 6 000 milliárd forintot, ami 500 milliárd forinttal haladja meg az 1997. évi bruttó adósságállomány tömegét. A költségvetés 1998-ban várhatóan 388 milliárdot költ adósságtörlesztésre, ám a törvényjavaslat nem tesz említést arról, hogy az 1996. évi zárszámadási törvényjavaslatban átvállalásra javasolt MÁV-likviditási hitelek átvállalásával mi történik: visszafizetésre kerülnek-e vagy sem, merül fel a kérdés. Az 1. számú mellékletben nyomát sem találtam az erre utaló kormányzati intézkedés tervezetének. Az 1996. évi zárszámadási törvényjavaslat szerint ezek a hitelek kivétel nélkül 1998-ban járnak le, így összegük - 15,7 milliárd forint - jelentõsen módosíthatja a költségvetés törlesztési kiadásait.
Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a folyton növekvõ költségvetési hiány és a dobra vert állami vagyon hatására átalakult az adósságfinanszírozás szerkezete, vagyis a piaci úton, értékpapír formájában történõ finanszírozás túlsúlyba került, a hitelbõl történõ finanszírozás pedig háttérbe szorult. A kötvényállomány a becsült 1997- es 1 782 milliárd forintról 1998-ra 2 064 milliárd forintra növekszik, 2000-re pedig meghaladja a 2 470 milliárd forintot. A kötvényállományon túl a kincstárjegyállomány 1998-ra várhatóan 1 054 milliárd forint lesz, az ezredfordulón ennek közel másfélszerese, míg a hitelek 1998-ra 436 milliárd forintra, 2000-re pedig elõreláthatólag 291 milliárd forintra csökkennek - azaz, a fenti adatok rámutatnak, hogy a növekvõ költségvetési hiány mindig több és több kötvény- és kincstárjegy-finanszírozást igényel, növekedésük messze meghaladja a hitelállomány szerény csökkenését. Azaz, az ország költségvetésének a tartós és végleges eladósításának az útjára lépett, és ezt még az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat szövegében még sikerként is értékeli a kormány - ha ez, az ország tönkretétele volt a célja, azt valóban sikerült elérni.
A központi beruházások vizsgálata kapcsán az Állami Számvevõszék kritikusan állapítja meg, hogy a kiemelt jelentõségû állami beruházások területén sem történt kellõen alapos tervezési eljárás a kormány részérõl. A törvényjavaslat mellékletében szerepeltetni kell, kellene ugyanis a kiemelt jelentõségû beruházások fõbb adatainak és az elõirányzat pénzügyi forrásainak megnevezését, és szöveges indoklásában ki kellene térni a fejlesztés céljára, gazdaságosságára, a szükségesség indoklására. A fejezeti kötetek részletes indoklásaiban szerepelnek ugyan a beruházásokra vonatkozó információk, azok tartalma és formája azonban fejezetenként és beruházásonként változó, teljeskörûen nem felelnek meg a kormányrendelet elõírásainak.
Az ÁSZ jelentésének azon része, amely az 1997. január 2-i hatállyal végrehajtott devizaadósság-csere körülményeire utal, ugyancsak alátámasztja a Kisgazdapárt korábbi, kritikus álláspontját. A devizaadósság-csere költségvetési egyenlegre gyakorolt semleges hatása ugyanis nem teljesült, mese volt. A központi költségvetésnek a jegybanki befizetést meghaladó, 1998-ban mintegy 80 milliárd forint többletkiadása jelentkezik. Ennek szíves magyarázatára a pénzügyminiszter válaszát kérem.
Az ÁSZ vizsgálatáról összességében elmondható, hogy tárgyilagos, jól rámutat a kormány törvényszegéseire, ám a Független Kisgazdapárt véleménye a tekintetben már nem egyezik az ÁSZ véleményével, miszerint a költségvetés elõirányzatainak minden szempontból megalapozott kimunkálását a jelenlegi tervezési rendszer nem teszi lehetõvé, ezért az államháztartás reformjának új alapokra helyezésével kell biztosítani a rendszer tökéletes mûködését. A Független Kisgazdapárt véleménye az, hogy a mindenkori kormányoknak kell biztosítaniuk a költségvetés tervezési, végrehajtási rendszerének törvényes és szabályos mûködését. Ugyanis mint ahogy az elmúlt három évben is képtelen volt a kormány a költségvetés tervezésének tökéletesítésére, képtelen lesz rá az elkövetkezõ egy évben is. A következõ kormánynak a választások után nagy valószínûséggel majd pótköltségvetéssel kell a mûködését kezdenie. Ez a bizonytalansági tényezõ benne van az 1998-as költségvetésben.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.