SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl a költségvetési törvényben egyetlenegy témakörre szeretném az önök figyelmét felhívni, ez pedig a lakáspolitika. A Fidesz-Magyar Polgári Párt már többször itt, a parlamentben is és minden rendelkezésére álló fórumon elmondta, hogy egy egységes, összehangolt és családbarát politikára van szükség, amely nem szociális, hanem társadalompolitikai problémaként kezeli a lakásügyet. Egy törvénycsomagra van szükség, átgondolt koncepcióval és szigorú végrehajtással azért, hogy az emberek polgári otthonban élhessenek.
Ezért tettünk javaslatot szóban és írásban is olyanokra, amelyek az adótörvénnyel összefüggnek, és ezért javasoljuk most, hogy a Pénzügyminisztérium kezébõl ki kell venni a lakásterület irányítását. Ez több olyan fórumon is elhangzott - például az Otthon 2000 konferencián -, ahol nemcsak politikusok fejtették ki álláspontjukat, hanem az ügyben érdekelt különbözõ társadalmi szervezetek is, a kisiparosoktól kezdve az építésügyben mûködõ egyéb szervezetekig.
Mi azt gondoljuk tehát, hogy a lakásszektorba való beruházás - ami jelenti egyfelõl új lakások építését, másfelõl a felújítást is - megsokszorozva továbbgyûrûzik a gazdaság többi szektorába is. Közgazdasági számítások szerint a kétszeresére emelt lakás- és házépítõ tevékenység - ami évi 40 ezer lakást jelentene - évente legalább 0,5, illetve 1 százalék közötti pótlólagos növekedést jelent. Tehát az e területen való beruházás hozzájárul a gazdasági növekedéshez, ami ennek az országnak érdeke.
Fontos ez azért is, mert Magyarországon a lakásállomány értéke 7-8 ezer milliárd forint körül mozog, és ha évente nem jön létre legalább 40 ezer lakás akár felújítással, teljes felújítással, akár új lakások építésével, akkor nem pótoljuk ennek a lakásvagyonnak az értékét. Azt gondolom, hogy itt három lehetséges magatartás között lehet választani. Az egyik az, ha ezt a lakásvagyont hagyjuk elpusztulni a másik az, hogy megpróbáljuk legalább értéken tartani a harmadik lehetõség az, hogy növelni kívánjuk ezt a lakásvagyont. Mi a harmadik mellett vagyunk, és a másodikra is vannak javaslataink.
A költségvetési törvény nem veszi figyelembe azt a lehetõséget, amit a lakásépítések jelentenének a gazdasági növekedés szempontjából, hiszen talán elkerüli az elõterjesztõk figyelmét az, hogy ha a lakásépítések, -felújítások beindulnak, akkor megrendeléshez jutnak a magyar vállalkozók. Ez jelent nagyberuházót, és jelenti azokat a mindennapok mesterségét ûzõ szakmákat - mint a villanyszerelõk, gázszerelõk, fûtésszerelõk, festõk, ácsok, asztalosok és más ilyen szakmák -, amelyek, azt gondolom, olyan önálló szakmák, amelyek polgári életmódot biztosíthatnak az adott szakmát ûzõ embereknek, és amely polgári életmód biztosítja számukra a független egzisztenciát is. Nem is beszélve arról, hogy munkájuk révén a lakások teljes mértékben felújulnak, energiatakarékos rendszerek alakulnak ki, vagy egyszerûen "csak" szépek lesznek otthonaik.
Van még egy vonatkozása is ennek a fajta megrendelésnek, ez pedig az, hogy az a fajta társadalmi csoport is foglalkoztatási lehetõséghez jut egy ilyen fajta megnövekedett igény kapcsán, amelyik leginkább jelen van a munkanélküli rendszerben. Azoknak a szakképzetleneknek a helyzetérõl van szó, akiknek a mostani egyedüli bevételük vagy a szociális támogatás, vagy pedig a munkanélküli segély.
Külön kiemelendõnek, megemlítendõnek tartom ennél a pontnál is, hogy azoknak a roma családoknak is megélhetést jelentenek, akik annak idején Szabolcsból a feketevonattal, de bárhonnan máshonnan az országból olyan munkát tudtak vállalni, amely kapcsán haza tudtak vinni pénzt. Márpedig mindannyian jól tudjuk, hogy ezekben a roma családokban a foglalkoztatottsági arány hihetetlen mértékben összezsugorodott. Ha jól emlékszem a számokra, most már talán 20 százalék körül van a roma kisebbségen belül azoknak az aránya, akiknek egyáltalán munkájuk van. Tehát ez a második olyan szempont, amely hozzátartozik ahhoz, hogy ebben az ügyben valamit tehessünk.
Végül ezt a részt összefoglalóan hadd utaljak a költségvetésben szereplõ egymilliárd forintra, amely a rendõrök lakáshoz jutásával foglalkozik. Itt csak üdvözölni tudom a kormány ebbéli szándékát, hiszen itt ül a teremben Tirts Tamás, aki a fõvárosi frakcióban a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl javasolta azt, hogy - ha jól emlékszem - 250 vagy 300 millió forintot különítsenek el a budapesti rendõrök támogatására. Azt gondolom, hogy ha ez a fajta támogatás országos szinten megjelenik, akkor végre azok az emberek, akik a biztonságunkra vigyáznak, egyfajta anyagi biztonságban élhetnek, ami fontos számukra ilyen fizetések mellett.
Egy másik vonatkozása ugyanennek a témának, ami az építkezéssel, illetve a magyar lakásállomány összetételével összefügg, az, hogy van- e Magyarországon szociális bérlakás vagy nincs. Ma Magyarországon nincs igazán szociálisbérlakás-szektor. Azt gondolom, hogy ezen változtatni kell. Hogy milyen formális lehetõségei vannak, arra többféle ötlet jelent már meg, és amelyek közül, azt gondolom, azt a szempontot vagy lehetõséget kell megragadnunk elsõsorban, amelyik a fiatal családokra vonatkoztatja a támogatási rendszernek az önkormányzatokban megjelenõ részét.
Itt kell egy kritikai megjegyzést tennem az önkormányzatok mûködésére, hiszen az Állami Számvevõszék kimutatta azt, hogy az önkormányzatok kezelésében lévõ lakásalapokat nem az adott területre használják fel. Tehát nagyrészt - és ennek alapvetõen az önkormányzatok forráshiánya az oka - alapvetõen a mûködésbe fordítják vissza ezt a pénzt, és felélik ezt a fajta, mondhatnám vagyont vagy tõkét, hiszen tulajdonképpen ezt az alapot abból a forrásból képezik, amelyek az önkormányzati lakások eladásából jelennek meg. Azt gondolom, hogy ezen a téren részben a szigorúságot kell hangsúlyozni, részben pedig támogatási és érdekeltségi rendszert kell kidolgozni arra nézve is, hogy az önkormányzatok ezt a lakásalapot valóban lakáscélú felhasználásra különítsék el, alapvetõen azt mondom, hogy fiatal családokra - ami nemcsak lakásépítést, hanem lakásvásárlást is jelent. Mégpedig oly módon, hogy lehetõvé váljon az, hogy ha a fiatal családok gyerekeket vállalnak, akkor ne ragadjon bent a szociális bérszektorban megjelenõ garzonban vagy a másfél szobás lakásban, hanem ez mindig bõvülhessen, és adjanak ehhez is támogatást, hiszen egy család dinamikusan nõ. Egy gyerek igénye 6 vagy 10 négyzetméter, de kettõé már több. Persze, ennek vannak határai, de azért van egyfajta ilyen megoldási lehetõség is.
Ugyanilyenek - ezt kicsit óvatosan mondom, hiszen még nem készítettük el a szakmai koncepcióját ennek a vonatkozású dolognak - azok a nyugdíjbiztosításban érintett pénzintézetek, amelyek az új nyugdíjkoncepció során jönnek létre, és január 1-jétõl lépnek hatályba. Örülnék annak, ha ezek a cégek megjelennének a lakáspiacon. Ezeknek egy olyan volumenû tõke áll a rendelkezésükre, amely a hosszú megtérülésben egyébként sem feltétlenül érdekelt, de ebben utazik - hogy kicsit pestiesen mondjam. Ez azt jelenti, hogy a hozzájuk belépõ nyugdíjasnak vagy jövendõ nyugdíjasnak már most, a belépés kezdetekor meg tudja mutatni azt a pontot, amely lehetõségként fennáll, egy nyugdíjasház, abban levõ jól mûködõ közösségi kultúra, ahhoz kapcsolódó egészségügyi ellátási rendszer. Tehát vannak ilyen lehetõségek, amelyekbe megint be lehet kapcsolni az önkormányzatokat, és vannak érdekeltségek is az ügyben, hogy most a rendszerbe belépõk olyan lehetõséget válasszanak, amely számukra egy ilyen pótlólagos garancia. Nem biztos, hogy élnek vele, de legalább van ez a lehetõség, és élhetnek vele.
Ezért is mondom egy kicsit szomorúan azt, hogy a népjóléti tárca költségvetésébõl kimaradt a jóléti lakásépítési program, amely az elõzõ idõszakban 50 millió forint volt. Nem néztem meg most a zárszámadás ezen részét, de már nincs benne. Nem néztem meg, hogy mire költötték, de a program folytatására már nincs pénz. Ebbõl pedig az következik, hogy az az 50 millió, amely ebbe a rendszerbe be volt forgatva, és annak az áfáját valószínûsíthetõen befizették, az már nem kerül vissza, az abban képzõdött profit nem kerül vissza a lakásszektorba, megmarad a központi költségvetésben.
Örülnék annak, ha olyan, nonprofit jellegû építési, építkezési formákat támogatna a kormányzat, amely így mûködik, illetve hozzáteszem, hogy amelyik részben mûködött a Házat, Hazát Alapítványnál, részben pedig a mostani nyár eseményei kapcsán: a Habitat for Humanity is megcsinálta, vállalta azt a tíz házat, amely építkezésére Jimmy Carter is eljött. Tehát vannak olyan típusú szervezeti egységek, amelyek ha megkapják az áfa-visszaigénylés lehetõségét, biztosan a lakásszektorba forgatják vissza ezt a pénzt.
Tisztelt Ház! Külön kívántam volna beszélni a társasházakat érintõ felújításokról, amely azonban egy másik törvény része, és amelyhez megtettük azt a javaslatunkat, hogy ha az esetleges bevételbõl származó személyi jövedelemadó-köteles részt felújításra teszik, akkor ez jövedelemadó-mentes legyen.
(20.50)
Ugyanígy külön kívántam volna beszélni a panellakások felújításáról, erre azonban most már nincs idõm, de azt mindenképp jelezni kívánom, az a fajta program, amely most meg, az a panellakások mindössze egy százalékát érinti. Márpedig, aki ismeri a panellakások várható élettartamát, annak látnia kell, hogy azok, amelyek a '60-70- es években megépültek, azoknak élettartama bizony lejár a '90-es évek végén, és ezzel a '90-es évek végi kormányzatnak szembesülnie kell.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, hogy eddig figyelemmel követték hozzászólásomat. Összegezve, amit el kívántam mondani, az arra vonatkozik, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt egy családbarát politikában érdekelt, és azért beszélt kiemelten a lakásszektorról, hogy a polgárok olyan otthonban élhessenek, ahol jól érzik magukat, és az ehhez való lehetõséget törvényi, kormányzati eszközökkel meg is valósíthassák.
Köszönöm szépen figyelmüket.