TIRTS TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Akkor mindenképpen úgy kell gazdálkodjunk az idõvel, hogy még az utánam jövõ Kovács Kálmán képviselõ- és frakciótársam is szóhoz jusson. Igyekszem rövid lenni.
Elsõ körben az Önkormányzati Szövetségek Tanácsának az állásfoglalásából idéznék, amit minden parlamenti képviselõhöz eljuttattak - de lehet, hogy érdemes idézni. Ebbõl több pontot is szerettem volna említeni, de talán egyet mindenféleképpen fontos a 13 kritikus pontból, amit a hét önkormányzati szövetség vezetõje írt alá.
Ez a 11-es: nehezményezik, hogy a településüzemeltetésre szánt források radikálisan csökkennek. Szükségesnek ítélik, hogy a községek általános támogatása, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe juttatott önkormányzatok támogatása és az elmaradott térségek támogatása mellett a nagyvárosi normatíva is szerepeljen az önkormányzati támogatások és hozzájárulások között.
Ennek fényében kérdezném az itt lévõ pénzügyminisztériumi államtitkártól a költségvetési vitában, hogy miképpen és miért redukálódott a dél-buda-rákospalotai metróra korábban a kormány által szánt kétmilliárd forintos jövõ évi támogatás 200 millió forintra.
Én azt gondolom, hogy a budapestiek életében - budapesti képviselõként és polgárként is - egy nagyon fontos, nagyon régóta várt beruházás indulna el jövõre, amihez egy hosszú, nyögvenyelõs vita után a kormány - legalábbis az eddigi hírek szerint - sokkal komolyabb támogatást célzott meg. Végül is úgy néz ki, hogy ez a korábban egyeztetett kétmilliárd forint 200 millióra csökken, és ez az én megítélésem szerint az érdemi tervezõ szakaszon túl a dél-buda- rákospalotai metró építését nagyban veszélyezteti.
Ehhez kapcsolódik, és a Budapesti tömegközlekedési vállalat helyzetéhez, ami, azt gondolom, nagyságrendben hasonlítható a MÁV és a Volán országos helyzetéhez: miért és milyen meggondolásból hiányzik most már második évben a BKV kormányzati támogatása?
Budapest tömegközlekedése egy olyan fontos terület, ami, azt hiszem, az egész ország életében nagyon döntõ szerepet játszik. Önmagában csak a fõvárosi önkormányzatra utalni ezt a kérdést nagyon nagy hibának tartom, és azt gondolom, hogy méltányos lett volna, ha a korábbi, szintén kétmilliárdos támogatás - ami még ennek a ciklusnak az elsõ két évében a BKV szorult helyzetében is nagyon komoly és jelentõs támogatás volt -, az idei költségvetésbe visszakerül.
Miután szorít az idõ, szeretnék mondani egypár gondolatot az egyházak finanszírozásával kapcsolatban is. A héten szerdán egy elég komoly csomag kerül a parlament elé, ugyanakkor a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Református Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetõi október 13-án a Pénzügyminisztériummal egy egyeztetést folytattak, ami alapján elmondták azokat a nagyon súlyos problémáikat, amik tulajdonképpen itt az ez évi, '98-as költségvetésben megjelennek. Én csak jelezni tudom a problémákat az idõ rövidsége miatt, de összességében az egyházi vezetõk is jelezték a kormánynak, hogy az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére biztosított négymilliárd forint nagyon kevés, nem biztosítja sem a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást, sem pedig az egyház-finanszírozási törvénycsomagban szereplõ, tíz év alatti, évenkénti egyenletes, értékarányos ingatlan-visszaadás lehetõségét.
A költségvetési törvényjavaslat több pontban is nagyon súlyos helyzetbe hozza az egyházi intézményeket, így a Belügyminisztérium fejezetben az egyházi közoktatási intézmények külön közoktatási támogatásban immár nem részesülhetnek. Az egyházi szociális intézmények támogatásának a feltételei megint csak romlanak. Az egyházi közgyûjtemények támogatása - a Mûvelõdési Minisztérium fejezetében biztosított 300 millió forint - a '97. évhez viszonyítva semmit sem emelkedik, miközben egyre több és új közintézmény, közgyûjtemény nyílik meg.
Végezetül a Miniszterelnöki Hivatal, X. fejezet, 9. cím, 18. mellékletében meghatározott, az egyházi intézmények mûködéséhez biztosított hozzájárulás mértéke, és annak az egyes egyházak közötti elosztása több súlyos problémát takar. A költségvetés diszkriminatív módon a történelmi egyházak közül a katolikus egyháznál egyáltalán nem ad, a többi történelmi egyháznál pedig csak részben biztosít fedezetet a hitoktatás kiesõ normatív támogatására, annak fedezetét azonban az úgynevezett kisegyházaknál a '97. évinél nagyobb összegben biztosítja.
Még egy utolsó probléma, amit megint csak jelezni tudok az idõ rövidsége miatt: az egyházi mûemlékek rekonstrukciójára tervezett elõirányzat szintén nagyon visszaesett a korábbi, '97. évi beruházást illetõen. Akkor a katolikus egyház támogatása 1 milliárd 148 millió forint volt, jelen költségvetési tervezetben 622 millió, ez közel 50 százalékkal csökkent. A MAZSIHISZ támogatása 209-rõl 150-re, az evangélikusoké 251-rõl 140 millióra csökkent.
Ez a szabályozás már az elõirányzat megnevezésében is problémás, mert a megnevezés szerint az egyházi mûemlékek rekonstrukciójának támogatására szolgál, s nem használható fel a már megkezdett, több esetben eddig állami támogatással folyó beruházások befejezésére. Ezen túl azonban a korábbi céltámogatások ilyen irányú csökkentése még a jelentõs nemzeti kincsnek számító mûemlékek rekonstrukciójának megfelelõ ütemû folytatását is ellehetetleníti.
Köszönöm figyelmüket, és kérném, hogy - ott, ahol lehetséges az egyházi támogatás tekintetében - a költségvetésben lehetõség szerint módosító javaslatainkat fogadják el.
Köszönöm a figyelmüket.