VEÉR MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Ígérem, hogy igyekszem tömören összehozni azokat a gondolatokat, amelyeket el szándékoztam mondani. Itt fõképpen az 1998. évi költségvetéshez kapcsolódóan a Munkaerõ-piaci Alap Foglalkoztatási Alap-részéhez kívánok hozzászólni nemcsak a választókörzetem, és nem is csak Zala megye, hanem az országos tendenciák figyelembevételével.
A teljesség igénye nélkül szeretném igazolni, hogy mennyire szükséges az az alaprész, amely kedvezõ hátteret biztosíthat arra, hogy a foglalkoztatáspolitika aktív eszközrendszere révén a gazdaságilag aktív korú, munkaképes embereket segély helyett munkához, aktív tevékenységhez juttassuk. Örvendetes tény, hogy a számítások szerint 1997-ben a végéhez közelednek azok a társadalmi, gazdasági átalakulást kísérõ folyamatok, amelyek a munkaerõpiac kedvezõtlen változásait elõidézték.
Ennek köszönhetõen az utóbbi években a gazdaság stabilizálódásával és élénkülésével összefüggésben a munkaaerõ-piaci folyamatok is megváltoztak. Ennek egyik legfõbb és legfontosabb jele, hogy 1996-97. években lelassult, majd megállt a foglalkoztatás csökkenésének immár közel évtizedes folyamata. A munkaerõpiac globális gondjainak enyhülésével egyidejûleg azonban a munkaerõ-piaci folyamatokat illetõen új szerkezeti, területi és minõségi kihívásokkal kell szembenéznünk. Míg a magyar foglalkoztatáspolitika fõ feladata a rendszerváltástól kezdõdõen elsõsorban az volt, hogy részint kezelje, részint pedig finanszírozza a foglalkoztatottság csökkenésébõl, a növekvõ munkanélküliségbõl adódó különféle társadalmi-gazdasági problémákat, addig a legutóbbi évektõl kezdõdõen a helyzet e tekintetben lényegesen megváltozott. Ezért a foglalkoztatáspolitika fókuszába a gazdasági élénkülést szolgáló foglalkoztatáspolitikai eszközök kerültek, amelyek alkalmasak arra, hogy kövessék a területi eltéréseket, segítsék a munkaerõ strukturális alkalmazkodását, és a munkaerõ-kínálat közelítését az élénkülõ piacgazdaság munkaerõigényeihez.
Egyes térségekben, új fejlesztések eredményeként - például Budapesten, Gyõr-Moson-Sopron, Fejér, Pest, Veszprém megyékben - már strukturális és minõségi munkaerõhiány is tapasztalható. Még a legmagasabb munkanélküliségi rátájú megyékben - Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád megyékben - gyakran a képzettebb munkanélküliek számára sem biztosítható a tartós foglalkoztatás. Ezért kedvezõbb adottságú megyékben a munkaerõ-piaci képzés és átképzés eszköze került elõtérbe, a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetû megyékben pedig még változatlanul a közhasznú foglalkoztatás eszközével lehetett oldani a munkaerõ-piaci feszültségeket.
Ez utóbbi területeken még látványos eredményeket hoztak a költségvetésbõl támogatott közmunka-programok is. 1996-ban az elõbb említett foglalkoztatási programok országosan több mint 161 ezer fõ számára biztosítottak tartós vagy rövidebb idejû munkalehetõséget. Ez az 1995. évinek mintegy kétszerese.
A közmunka és közhasznú foglalkoztatás támogatásának köszönhetõen az elõzõ évhez képest csökkent a jövedelempótló támogatásban részesülõk aránya, és jelentõs elõrelépésnek tudható az is, hogy 1997- tõl kezdõdõen a rendkívüli szociális segélyben részesülõk is bevonhatók a különbözõ közmunkaprogramokba. 1998-ban változatlanul kiemelt területként jelenik meg a közmunka és a közhasznú foglakoztatás támogatása.
A strukturális és minõségi munkaerõhiányt elsõsorban a felnõtt munkavállalók, illetve a munkanélküliek esetében a munkaerõ-piaci képzés rendszere hivatott áthidalni. A regionális átképzõ intézmények hálózatában az elmúlt idõszakban évente mintegy 100 ezer fõ átképzésére került sor, ami esélyt teremtett a munkavállalók újbóli elhelyezkedésére. A munkaerõ-piaci átképzésnek hosszú távon is szerepe van a kereslet és a kínálat konjunkturális ingadozásainak kiegyenlítésében.
A felnõttképzés korrekciós funkciójának tartós fennmaradása mellett jelentõs nemzetgazdasági megtakarítást eredményezhet - eredményezhetne -, ha az iskolából kikerülõ fiatalok már korszerû, az európai színvonalhoz igazodó képzettséggel rendelkeznének, amelyet a korszerû oktatási és szakképzési rendszernek kell biztosítani. Fokozott figyelmet igényel az is, hogy a most még munkát nem találó fiatalok megõrizzék, illetve fejlesszék ismereteiket, hogy alkalmasak legyenek a viszonylag gyorsan modernizálódó gazdaságba való bekapcsolódásra. Az ezzel kapcsolatos halaszthatatlan befektetések a jövõben a gazdaság nagyobb eredményességében térülnek meg.
Jelentõs elõrelépésnek tartom, hogy 1997-tõl bõvül az aktív foglalkoztatáspolitikai eszköztár és az ennek keretében nyújtható támogatások köre. Ettõl az évtõl támogatható az önfoglalkoztatóvá válás, amely iránt rendkívül nagy az érdeklõdés, ennek igazolható adatai is kimutathatók.
Elõrelépés az is, hogy a megyei decentralizált keretekbõl is nyújtható segítség a munkahelyek megõrzéséhez átvállalhatók a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok és sor kerülhet jelentõs munkahelybõvítéssel járó korszerû beruházások támogatására is.
Ezeknek az új eszközöknek a jelentõsége nem igénybevételük nagyságában van - hiszen a támogatások körében változatlanul a már alkalmazott támogatások elsõsorban a közmunkára, a közhasznú munkára, ezt követõen pedig a bértámogatásra és a képzésre fordított összegek súlya a meghatározó -, hanem abban, hogy lehetõséget adnak a gazdasági élénkülés ösztönzésére és az élénkülés követésére. Az általam említett új eszközök - éppen ezért hatásukat akkor tudják a lehetõ legjobban kifejteni, ha kapcsolódhatnak más ágazati vagy térségi programokhoz, pályázatokhoz. Bízunk abban, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan jelentõségük feltétlenül fokozódni fog.
(21.20)
Tovább folytatódik a pályakezdõ munkanélküliek elhelyezkedését támogató központi program. A tapasztalatok, a jelentkezõ fiatalok számának és részükre bejelentett üres álláshelyek mennyiségének növekedése azt jelzik, hogy a gazdaság megélénkülésével indokolt lehet az eddigieknél is fokozottabb figyelmet fordítani a fiatalok foglalkoztatásának támogatására. Már az idei évben megkezdõdött a tartósan munkanélküliek helyzetének javítását szolgáló átfogó szolgáltatási-támogatási rendszer kidolgozása és megvalósítása - amely segíti a tartósan munkanélküliek számának mérséklését -, amelynek keretében differenciált intézkedések javítják az e körbe tartozó munkanélküliek munkaerõ-piaci esélyeit. A tartósan munkanélküliekkel kapcsolatos tennivalók a regionális munkaerõpiacok eltéréseire figyelemmel kerülnek kidolgozásra. E körön belül a program igyekszik kiemelten kezelni a cigány etnikumhoz tartozók foglalkoztatásának elõsegítését, a jelenlegi és a várható élethelyzetük javítását.
Végezetül összegzésként említem: úgy érzem, hogy a foglalkoztatási alaprész összegének jóváhagyásával bízhatunk abban, hogy a munkaerõ- kereslet következõ idõszakban várható növekedése feltehetõen tágabb mozgásteret és nagyobb késztetést jelent az aktív foglalkoztatási eszközök szerepének és súlyának növelésére, amelyre a segélyek és járadékok arányának csökkentése is lehetõséget teremt. Az aktív eszközök ilyen körülmények között nagy valószínûséggel hatékonyabban alkalmazhatók a strukturális, a térségi és a minõségi gondok csökkentésében és ezek révén a gazdasági növekedés feltételeinek további javításában.
Igazán köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)