DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Magyarország ezekben a napokban az '56-os forradalomra és a forradalmat védelmezõ szabadságharcra emlékezik. Azokra a bátrakra emlékezünk a kegyelet tiszteletadásával, akik elõbb hõsök, majd mártírok lettek, ezerszámra áldozva életüket, tíz- és százezerszámra áldozva jövõjüket hazájuk szabadságáért és függetlenségéért. Azok alakját idézzük, akik a történelmi idõ sorsfordító óráiban a megbúvó mérlegelés helyett a cselekvést s az összefogást választották a diktatúra véres kezû önkénye ellenében, és akik talán nem is tudták, hogy önzetlen áldozatukkal századunk világtörténelmének legszebb lapjait írják. Nem tudták, hiszen nem áldozatnak s nem is hõsöknek születtek, hanem csak magyarnak és reménytelenül szabadnak. Emléküket, alakjukat, földalatti harcaikat itthon és a Kárpát-medencében, Európában és a nagyvilágban mindenütt õrzi a lelkek mélye.
Nemcsak jelkép tehát, hogy új Országgyûlésünk legelsõ törvénye is róluk, tetteik történelmi jelentõségérõl emlékezett meg, kinyilvánítva, hogy: "Az újkori magyar történelem e dicsõ eseménye csak a '48-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhetõ. 1956 õszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat sem hiábavaló."
Tisztelt Országgyûlés! A kezdetre emlékezünk, s nem a végre, nem november 4-ére, a szovjet hadsereg intervenciójára, nem a terrorra és nem a helytartókra, nem a köztünk járó gyilkosokra és a hazaárulókra, nem a forradalmat leverõkre és a történelem meghamisítóira, nem a hódoltság korára. Pedig ott, a Hõsök terén nyolc esztendõvel ezelõtt, 1989. június 16-án is tudtuk, hogy egyetlen ember, egy tucat vagy több száz kivégzése egyaránt borzalmat ébreszt, legyen az törvényes miniszterelnök vagy épp csak nagykorúvá lett felkelõ. Tizenhatezer ember elítélése, több száz kivégzése, tízezrek egyéb formában való szankcionálása azonban úgy következett be, hogy a kormány büntetlenséget ígért. És a valóság: Kádár János szovjet bábkormánya '56-ért több embert végeztetett ki, mint '48 után Haynau és a '45 utáni úgynevezett népbíróságok együttvéve.
Gosztonyi Pétert, a Svájcban élõ, nemzetközi hírû kutatót idézem: "Aki 1956. november 4-e után civilként jelentkezett a forradalmat és a szabadságharcot idegen csapatok behívásával leverõ, úgymond forradalmi munkás-paraszt kormánynál, és ott karhatalmi feladatra fegyvert, kiképzést kapott, az egyértelmûen a szovjet mintájú pártmilícia tagja lett. Egy magyar sturmabteilungos, vagyis a hitleri náci párt SA- legényeinek megfelelõ személy, azzal a különbséggel, hogy nem horogkeresztes karszalaggal, hanem vörös csillagos pufajkás egyenruhában járt. Ezek nem az üdvhadsereg katonái voltak, ütöttek, vágtak, lõttek, velük szemben mindenütt fegyvertelenül állt a nemzeti tudatában meggyalázott, elárult nép."
Tisztelt Országgyûlés! Tavaly ezen az ünnepen a Magyar Televízió este a Ki mit tud?-ot sugározta azután, hogy az évfordulón a köztereken, szobroknál, emlékoszlopoknál, emléktábláknál mindenki úgy ünnepelt, ahogy tudott: zavarodottan koszorúzva, a hatalom erejével, avagy fölemelt fõvel, valóban szabadon. Most ismét október van, emlékezzék hát mindenki méltósággal és tisztességgel, aki csak képes erre.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)