DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Ismét idejében szólok. Már a privatizációs törvény vitája során és azóta több alkalommal tiltakoztunk és módosító javaslatokkal próbáltuk elejét venni annak a nemzeti tragédiának, amit a stratégiai fontosságú energiaipar privatizálása jelentett. Ennek ellenére a kormány nem adta fel, folytatja az energiaipar privatizálását. Nem olyan nyíltan, mint a termelõegységek eladásakor, hanem burkoltan, kevésbé felismerhetõen, más taktikai elemet választva.
Az úgynevezett kapacitástender kiötlésével a villamosenergia- termelés privatizációjának egy burkolt formáját alakította ki, amelynek lényege, hogy 2000 megawatt új villamosenergia-termelõ kapacitás létesítésére lehet pályázni. A termelõ kapacitásokat az MVM Rt.-hez tartozó és még nem privatizált három széntüzelésû erõmû - a bakonyi, a pécsi és a vértesi - területén lehet megvalósítani. A cél így is a külföldi tõke bevonása, csak elõnyt biztosító álarcba bújtatva.
A tényleges körülmények azonban egészen mást mutatnak. Mi a valóság? Új erõmûvi kapacitásokat az országban nem lehet akárhol létesíteni. A létesítésnek komoly infrastrukturális, környezetvédelmi, humán erõforrásokra vonatkozó és jogi feltételei vannak. Új kapacitások létesítésére csak a bakonyi, a pécsi és a vértesi erõmûvek telephelye alkalmas, melyekre az MVM Rt. az engedélyeket meg is szerezte. Az engedélyek beszerzési értéke telephelyenként 500-800 millió forint körül mozgott. A három szenes erõmû országos monopolhelyzetet biztosít a leendõ tulajdonosoknak. A jövõ energetikai beruházása tehát monopolhelyzetet teremt számukra a villamos energia jövõbeli árának meghatározására is. A kapacitástenderben dõl el a következõ harminc-negyven év villamos energiájának az ára, itt dõl el, hogy milyen árat fizet a lakosság a villamos áramért, és a termelõi árstruktúrában milyen mértékben nõ a magyar áruk exportképtelensége.
Ez nem más, mint egy új Bokros-csomag embriója. Ha megnézzük, hogy a pályázók - akik kivétel nélkül az eddigi privatizációban nyertes külföldiek - milyen árat ajánlanak, és milyen feltételeket kívánnak maguknak kiharcolni, akkor megdöbbenünk. Az ÁPV Rt.-nél elérték, hogy a három erõmûrõl a bányákat leválasszák, így azok nem lennének a privatizálás tárgyai. Ez esetben az államra maradnának a bányák kezelésével, fejlesztésével, bezárásával kapcsolatos gondok. A bányák bezárási költségei - például a komlói bánya bezárási költsége 3 milliárd forint - messze meghaladják a privatizációs árakat.
A kormány a közvéleménnyel szeretné elhitetni, hogy a három szenes erõmû jelenlegi mûködtetése gazdaságtalan. A bakonyi erõmû - amiért a privatizációs vevõ 1,2 milliárd forintot ajánlott -, 1,6 milliárd forint pozitív készpénzszaldóval rendelkezik. A pécsi erõmû éves várható nyeresége 3,5 milliárd forint lesz, a féléves 1,2 milliárd forint volt, amit a vevõ 10 millió dollárért, azaz 2 milliárd forintért szeretne megkapni. A vértesi erõmûért 25 millió dollárt, azaz 5 milliárd forintot fizetnének, de ezt a bányabezárás állami átvállalásán túlmenõen teljesíthetetlen feltételekhez kötik, mely joggal kérdõjelezi meg az ajánlat korrektségét.
A puszta számokból is látható, hogy a külföldi pályázók az energetikai beruházások monopoljogát és ebbõl származó összes elõnyét hogyan kívánják megszerezni. Tulajdont szereznek úgy, hogy nem õk fizetnek érte, hanem a magyar állam fizet nekik, hogy ezeket a javakat kegyesen birtokukba vegyék. Nem újdonság ez, tisztelt képviselõtársaim. Gondoljunk a Budapest Bank vagy a Diósgyõri Acélmû Rt. eladására! Ha már nem is tudunk semmin meglepõdni, ami a kormány szakértelmét, törvénytiszteletét, hazaszeretetét negatív értelemben illeti, ne legyünk megadóak, ne nyugodjunk bele, ne mondjunk ismét igent az újabb merényletre, az energiaellátást ismét veszélyeztetõ kapacitástenderre!
Tisztelt Képviselõtársaim! Ismét idejében szólok, és joggal felháborodva, s nemcsak kritizálok, hanem a megoldásra is javaslatot teszek. Az energetikai beruházásra szüksége van az országnak, ezért keresni kell a tõkebefektetõket. Hangsúlyozottan mondom, hogy tõkebefektetõket, és nem a szenes erõmûtelepek ingyen vevõit. Nem az erõmûveket kell eladnunk, mert azok még akár tíz éven keresztül is nyereségtermelõ módon üzemelhetnek. Az erõmûvek telephelyein vagy azok mellett kell helyet adni zöldmezõs beruházásokra, amely beruházások megvalósulásuk ütemében kiválthatják a szenes erõmûvek meglévõ kapacitását.
(9.00)
Nem tulajdont kell árulni, hanem opciót, lehetõséget a kapacitás telepítésére. Nem a kormány privatizációs célfüggvényét kell teljesíteni, hanem a nemzetgazdaság érdekeit kell szolgálni. A tõkebefektetõket nyílt, valódi versenyben kell megkeresni, hogy a magyar energiapiacon új szereplõk jelenhessenek meg, megtörve az eddigi privatizációs nyertesek már most is elviselhetetlen (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) árdiktáló monopolhatalmát. Kérem, mérlegeljék és támogassák javaslatomat az egész magyar nemzet érdekében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)