GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A védelmi kiadások 1998. évi költségvetés- tervezeténél a hozzászólásomban alapvetõen három területet kívánok elemezni. Az elsõ kérdésként a védelmi kiadásokról szólnék általában, figyelembe véve az 1998. évi költségvetés-tervezetnél a honvédelmi tárcánál megjelenõ célokat, feladatokat és erõforrásokat a belügyi tárcánál hasonló módon megjelenõ, elsõsorban a Határõrséget érintõ célokat, feladatokat és erõforrásokat valamint érthetõ módon más tárcáknál meglévõ olyan erõforrásokat, amelyek a magyar fegyveres erõk mûködõképességének biztosítottságát hivatottak elõsegíteni annak figyelembevételével, hogy a kormány milyen programot és célt tûzött ki 1998-ra.
(9.30)
Ebben az általános véleményben az elsõ, amire szeretném felhívni tisztelt képviselõtársaim figyelmét, hogy a kormány az 1994. évben meghirdetett programjában úgy fogalmazott, hogy a fegyveres erõk mûködésénél a reálértéket kívánja megtartani. Majd a '94-95-ös pótköltségvetéseket és a kormány úgynevezett stabilizációs programját követõen 1996-ban érthetõ módon átértékelte a kormány, és úgy döntött, hogy a védelem területén a mûködõképesség fenntartása érdekében a költségvetés reálértékét kell megtartani - szólt akkor 1996-ra, és ugyanilyen formában fogalmazódott meg 1997-98-ra is.
Itt az elsõ és legfontosabb probléma, azt hiszem, hogy a meghatározott célhoz azok a számvetések, amelyek feltétlenül szükségesek lettek volna az érintett tárcák és a kormány részérõl, nem történtek meg.
Két dolgot szeretnék ennek kapcsán említeni. Az egyik: mind 1997- re, mind pedig 1998-ra, megítélésünk szerint és az Állami Számvevõszék többszöri figyelmeztetése ellenére is, irreális bevételi forrásokat és mennyiséget határoztak meg, például a honvédelmi tárca részére. Csak emlékeztetni szeretném képviselõtársaimat, hogy 1997-ben 12,8 milliárd, míg 1998-ban pedig közel 14,5 milliárd bevételi forrást jelölt meg a költségvetés-tervezet. Ehhez '98-ra természetesen még hozzájön az az összeg, amelyet az úgynevezett 2,7 milliárdos T-72-es harckocsik vásárlása miatt a tárcának valamilyen módon valamibõl ki kell fizetni. Ez az összeg annyira irreális, és olyan belsõ feszültséget okoz az egyébként is szûkös költségvetésnél, amely a '98. évi költségvetési tervezet mindhárom, prioritást élvezõ célkitûzésével, a prioritás a szolgálati törvénnyel, a nemzetközi kötelezettséggel függ össze, és bizonyos értelmû légvédelmi fejlesztéssel, amirõl késõbb majd még szólok.
A második ilyen általánosan megfogalmazható vélemény, hogy sajnos, az 1998. évi költségvetésnél sem sikerült összeegyeztetni a fegyveres erõknél, ezen belül a honvédelmi tárcánál, illetve a belügyi tárcánál a Határõrség védelmi feladataival kapcsolatos teendõket bár a Határõrség átalakítására az ebben az évben elfogadott határõrizeti törvény és az Országgyûlés határozata adott volna lehetõséget, azonban változatlan maradt a '98. évi költségvetés tervezése.
Ugyancsak hiányosságként jelentkezik, hogy az erõforrások felhasználásának hatékonyságához - bár errõl is szinte kivétel nélkül, mind a '96-os, '97-es költségvetési vitában elmondottam - az erõforrások felhasználásának hatékonysági számvetését a tárcák nem végezték el együttesen. Azt hiszem, hogy ha máskor nem is, de most, a madridi NATO-meghívást követõen alapvetõen szükséges lett volna, hogy a két leginkább érintett tárca, a honvédelmi és a belügyi tárca, a fegyveres erõk két komponensénél, a honvédségnél és a Határõrségnél ilyen értelemben tényleg átvizsgálja, hogy melyek azok - ahogy a tervezet fogalmaz - a nemzetközi kötelezettségek a védelmi területen, amelyek érdekében mindkét tárcánál koncentrálni kellett volna mind a humán, mind pedig az anyagi erõforrásokat.
További gondot jelent - és szeretném tisztelt képviselõtársaim figyelmét fölhívni -, hogy a fegyveres erõknél, a határõrségnél és a honvédelmi tárcánál meglévõ, úgynevezett folyamatosan gördülõ tartozások, amelyek a Határõrségnél, részben a belügyminisztériumon belül, a rendõrségnél is, a honvédelmi tárcánál is jelentkeznek, nagyságrendje összességében ma már meghaladja a tízmilliárd forintot. Ezt gyakorlatilag, még ha az ígéret meg is lesz, és a belügyi tárcánál elengedik a rendõrségnek az 5,5 milliárd adósságát, akkor a Határõrségnél és a honvédségnél - beleértve ismételten a T-72-esek adósságát is - még mindig közel 8 milliárd forintos görgetést jelent, amely újabb belsõ feszültség forrását képezi.
Ugyancsak szólni kell az általános megítélésnél, hogy a fegyveres erõk mûködésénél és a szervezeti változásoknál a parlament elfogadott egy gyorsító határozatot, amelynek a lényege az volt, hogy 1997. december 31-ig a Magyar Honvédség fejezze be a létszámcsökkentésbõl és szervezeti átalakításokból adódó tevékenységet. Azonban erre a '97-es költségvetés külön nem adott pénzt, és most a '98-as költségvetésben sem találunk.
Ezek után engedjék meg, hogy néhány vonatkozásban a '98. évi költségvetésnek azon prioritásairól szóljak, amelyek általam mindenféleképpen megkérdõjelezettek, és a biztosítottságuk eléggé labilis!
Az egyik és a legfontosabb, hogy úgy fogalmaz a törvénytervezet, hogy a szolgálati törvény elõírásainak figyelembevételével 1998-ra egy jelentõs illetménynövekedést kell elérni. Ez azonban még mindig nem az, mint amit a szolgálati törvénynek megfelelõen végre kellett volna hajtani. Bár furcsa az, hogy ha egyszer a feladatokat '97. december 31- ig végre kell hajtani, a Határõrségnél pedig megkezdõdött a Határõrség hivatásos szolgálati rendszerre történõ áttérése, és mindkettõ fegyveres erõnél kulcskérdés a szerzõdéses állomány megléte, amelyet csak akkor lehet megoldani, ha lényegesen jobb anyagi kondíciókat biztosítananak, ezt a költségvetés sem a honvédség esetében, sem a Határõrség esetében nem tudja biztosítani.
A másik: a dologi kiadások vonatkozásában emlékeztetni szeretném tisztelt képviselõtársaimat, hogy a 88/95. országgyûlési határozat, amelyre a kormány minden esetben hivatkozik, úgy fogalmaz, hogy a fegyveres erõknél, illetve a Magyar Honvédségnél a mûködésre 80-85 százalékot, a fejlesztésre pedig 15-20 százalékot kell fordítani. Nos, az 1998. évi költségvetésnél a személyi kiadások az 55 százalékát viszik el, a dologi kiadásra 32-t, a fejlesztésre pedig, ha hozzátesszük a 9 milliárdot a légvédelmirakéta-beszerzésre, akkor is csak 13 százalékot.
Különös gondot jelent a Magyar Honvédségnél - és szeretném fölhívni tisztelt képviselõtársaim figyelmét -, hogy a költségvetési tervezetben végre, elsõ alkalommal megfogalmazódik, hogy milyen erõk mûködésére koncentrál a költségvetés. Itt meghatározza, hogy a védelmi szférában a készenléti erõkre, a reagáló erõkre, ezen belül a szárazföldi, a repülõ erõkre milyen összeget kellene fordítani. Azt a feladatot, ami a tervezetben megfogalmazódik, a hozzá biztosított összegek egyértelmûen lehetetlenné teszik.
Szeretném néhány gondolatban elmondani, hogy olyan feladatok maradnak el a felkészítés területén, amelyek már a hadra foghatóságot veszélyeztetik. 1993-tól tartalékosok jelentõsebb továbbképzése, átképzése nem valósult meg. A Határõrségnél folyó átalakító tevékenységet követõen, bár a védelmi tervben feladata van a Határõrségnek, a Határõrség ugyanilyen régóta nem foglalkozott a tartalékosok átképzésével, holott azóta új haditechnikai eszközöket rendszeresítettek.
Befejezésül néhány gondolatot szeretnék mondani a tekintetben, hogy mi volna mindenféleképpen a javaslatunk, és mit lehetne tenni, mert ez meghatározó. Az a véleményünk, hogy itt is, a fegyveres erõknél a kormány végre egyszer megtehetné, ha már a bankoknál, az ipari tárcán és a mezõgazdasági tárcán belül megtette, hogy több tíz milliárdokat fektetett be annak érdekében hogy rendbehozzon egy-egy bankot vagy egy- egy ipari ágazatot. Itt is, a fegyveres erõknél is rendezni kellene végre az adósságot. Vagy el kellene törölni, vagy el kellene engedni, de a fegyveres erõknél ilyen formában továbbvinni ma már hadrafoghatósági problémát jelent.
A másik a bevételi erõforrások. Egyszer végre oda kellene adni ezt a bevételi erõforrást a fegyveres szervezeteknek, hogy ebbõl azt a hiányzó összeget, amelyet Keleti miniszter úr úgy fogalmaz meg, hogy most 5 milliárd van, hiányzik még 10-12 milliárd, hogy a szolgálati törvény elõírásait teljesítsék, oda kellene adni ezt a 14,5 milliárd bevételt, hogy ebbõl a szolgálati törvényben elõírt illetménytáblázatokat végre be lehessen vezetni.
(9.40)
Ugyanilyen formában gondot jelent a Határõrségnél, hogy a hivatásos határõrizetre történõ áttérésnek vannak úgynevezett személyi, felkészítési és technikai feltételei, amelyeket a költségvetés e tekintetben nem tartalmaz.
Összességében úgy érezzük, és úgy érzem, hogy a védelmi kiadásokat - anélkül, hogy az összköltségvetés szerkezetében lényegesebb átrendezõdés történne -, amennyiben a kormány ezeket a célkitûzéseket valóban komolynak tartja, megítélésünk szerint meg lehet oldani, és Tsszhangba lehet hozni azokkal az országgyûlési határozatokkal, amelyeket korábban a kormány elfogadott.
Köszönöm türelmüket, képviselõtársaim. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)