DR. SCHWARTZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ismert tény, hogy az egészségügy évtizedek óta alulfinanszírozott, mivel a rendelkezésre álló anyagi eszközök nem fedezik és nem követik az alkalmazott eszközök ugrásszerû fejlõdésébõl, az orvoslás technológiájának változásából adódó, nemzetközileg bekövetkezett árrobbanásokat, valamint az inflációt.
A biztosítási egészségügy keretében rendelkezésre álló összegek évek óta nem állnak arányban a kiadásokkal. Ezt tapasztalhatjuk a tb- alapok költségvetési tárgyalásai során. Jellemzõ helyzet, hogy a járuléktörvényben meghatározott befizetési kötelezettségek a költségvetésben mindig felültervezettek, a kiadásokat pedig megpróbáljuk minden esetben a lehetõ legalacsonyabb szintre lenyomni. Az élet mindig rácáfol a tervezésre, a hiányt pedig a pótköltségvetés, illetve a zárszámadás során kell elrendezni. Ez napjainkra szinte már lehetetlen helyzetet teremtett elsõsorban a fekvõbeteg-gyógyintézetek körében, s fõleg a nagy megyei kórházaknál. Ismert a fekvõbeteg- intézetek eladósodása, amit a kórházak konszolidációja sem tudott kellõ mértékben kezelni.
A konszolidációs pályázatok elbírálása során végzett átvilágítás az eladósodás fõ okaként a legtöbb kórház esetében a fejlesztésekre szánt összegek mûködési költségbõl való finanszírozását jelölte meg. Ez azért következhetett be, mert a tulajdonos önkormányzatok, ha néhol erejükön felül is vállalnak - elsõsorban a megyei kórházaikért -, szûkös anyagi lehetõségeik miatt nem tudták a legtöbb esetben a fejlesztéseket, az új mûszer vásárlását, az épületek karbantartását, a pályázatok önrészét elõteremteni. Ezeket a pénzeket a kórházak voltak kénytelenek kigazdálkodni. Ez örökös feszültség forrása volt a tulajdonos önkormányzatok és a kórházak vezetõsége között, és tovább rontotta a kórházak gazdálkodását, anyagi helyzetét.
Az alkotmányból levezethetõen, valamint a települési önkormányzatokról szóló törvény az egészségügyi ellátás megszervezésében és az intézmények fenntartásában a települési önkormányzatokat mint az ellátásért felelõst, illetve mint a tulajdonost jelöli meg. A kötelezõ egészségbiztosításról szóló jogszabályok az e-alap kötelezettségévé, feladatává csak a mûködés költségeinek finanszírozását teszik. Az e-alap létrejötte az állami, önkormányzati és egészségbiztosítási feladatok szétválása óta megoldatlan, a települési önkormányzatok költségvetésében az egészségügyi szolgálatok fenntartásának, fejlesztésének, beruházásának forrásoldala.
Jelenleg is az a helyzet, hogy az egészségügy mûködésére fordítandó költségek a jövõ évi költségvetés tervezése során is feszültségekkel terheltek. Az e-alap tervezett bevételei között nagyon jelentõs azoknak a tételeknek a köre, amelyeknek a behajthatósága több mint kétséges, elsõsorban az egészségügyi hozzájárulásra gondolok. Kiemelten csak az egészségügyi alapot sújtja az úgynevezett keresztfinanszírozás megszüntetése, mivel a nyugdíjasok után eddig fizetett összegek is kikerülnek az e-alap forrásai közül, növelve ezzel a várható hiányt.
Többször jeleztük, hogy bár az egészségbiztosításban is helye van a szolidaritásnak, de nem szabad az egészségügy mûködésének teljes terhét az aktív dolgozókra és a munkáltatókra terhelni. Mivel ez a helyzet rendszerszerûen várhatóan a jövõben sem fog megváltozni, a települési önkormányzatok pedig az iparûzési adó módosítása kapcsán jelentõs bevételektõl esnek el, ezért tartjuk szükségesnek és politikailag kezelhetõnek azt, hogy a központi költségvetés keretében kerüljön sor egészségügyi normatíva kialakítására. Ez az összeg a települési önkormányzatok költségvetésében jelenne meg az önkormányzati törvényben megjelölt tulajdonosi feladatok, alapvetõen az egészségügyi ellátórendszer karbantartási, felújítási, fejlesztési céljainak fedezésére. Az összeget 2000 forint/fõ/év nagyságrendben javasoljuk meghatározni normatív hozzájárulásként a korábban törvényekben már meghatározott feladatok végrehajtásához.
Fontosnak tartjuk azt is, hogy ez a normatíva ténylegesen a lakosság egészségügyi ellátásra kerüljön felhasználásra, ezért szükségesnek tartjuk céljait és arányait is meghatározni. Például az önkormányzatok a fenti célokra a normatíva 30 százalékát alapellátási feladatokhoz kapcsolódóan, 15 százalékát alapszakmák tekintetében, járóbeteg-szakellátási tevékenységhez kapcsolódóan, 15 százalékát az alapszakmák fekvõbeteg-ellátási tevékenységéhez kapcsolódóan, 10 százalékát a többi fekvõbeteg-ellátó tevékenységéhez kapcsolódóan, 10 százalékát regionális, 10 százalékát pedig országos fejlesztési programokhoz kapcsolódóan használják fel. A javasolt normatíva fedezeti oldala az szja-bevétel 2-3 százaléka lenne.
A javasolt megoldást indokolja az is, hogy az alkotmány és az önkormányzati törvény az önkormányzatok felelõsségeként fogalmazza meg az egészségügyi ellátás biztosítását. Valamennyi egészségügyi ellátásról szóló törvény tartalmazza a tulajdonos önkormányzatok felelõsségét és feladatait e területen. A lakosságot közvetlenül érintõ feltételek megteremtésének több területén e feladatok ellátásához vagy céltámogatással vagy normatív ellátások biztosításával feltételeket kapnak az önkormányzatok. Az egészségügyi ellátások területén ilyen lehetõség nem áll az önkormányzatok rendelkezésére, feladataik megoldását más tevékenységek terhére tudják elvégezni.
Ezen normatíva megjelenne azon önkormányzatoknál is, ahol csak az egészségügyi alapellátás intézményeit mûködtetik vagy azon önkormányzatoknál, amelyek városi vagy megyei kórházat mûködtetnek. Ezzel több régi gond is megoldódna, nevesül az, hogy miként vesznek részt a kisebb települések a kórházak finanszírozásában. Eddig csak az ellátást élvezték, s anyagiak hiányában nem vettek részt a kórházak finanszírozásában. Ezen területen a legnagyobb gondot a megyei kórházak finanszírozása jelenti, mivel a megyék szegények, és nincs lakosságuk.
A javaslat elõnyei:
Megteremti az évek óta megoldatlan normatív finanszírozás alapjait, forrást rendel a törvényben elõírt feladatok teljesítéséhez. Növeli az önkormányzatok részesedését a visszaosztott adóbevételekbõl. Tehermentesíti az e-alapot, ahol eddig érvényes törvényi elõírásokkal szemben tûrni kellett, hogy az intézmények karbantartási, fejlesztési célokra is e-alapból származó összegeket költöttek. Javítja a települési önkormányzatok tulajdonosi szerephez kötött funkcióit, ugyanakkor a források tisztázásával támogathatja a járóbeteg- szakellátásban deklarált privatizációs célokat is. Tervezhetõbb bevételeket jelent az egészségügyi intézményi körnek az évek óta elhúzódó vagy elmaradó karbantartásokhoz, felújításokhoz. Hosszabb távon reális igénynek megfelelõ mértékkel és finomított elosztási módszerekkel megteremti a valódi duális finanszírozás alapjait. Nem e- alapból származó forrás biztosításával lehetõséget ad arra, hogy az egészségügyi intézmények ezen forrásokat bázisul tekintve regionális vagy országos, állami, világbanki pályázatokhoz csatlakozhassanak.
Ezért is javasoljuk azt, hogy az önkormányzatok költségvetési támogatásának keretében kerüljön sor egészségügyi normatíva kialakítására, amelyet azok kizárólag az általuk fenntartott intézmények feltételeinek javítására fordíthatnák. Ezzel a tulajdonosi jogok és kötelezettségek gyakorlásához juthatnának olyan eszközök, amelyek a gyógyítás minõségi feltételét javíthatnák. Így megszûnne az egymásra mutogatás a biztosító, a tulajdonos és az intézmények között.
(9.50)
Másrészt ha a biztosító és a kórházak és végül az egész költségvetés terhei csökkennének, a kórházak, ha közvetve is, de újabb anyagi lehetõségekhez juthatnának.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)