DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1998. évi költségvetést illetõen már a vezérszónoki felszólalásomban utaltam arra, hogy ez a Független Kisgazdapárt megítélése szerint választási költségvetés (Zaj.), és ennek indokaként több olyan tényt hoztam fel, amely el nem vitatható.
Hadd utaljak arra, hogy hangzatos szólamokat és ígérgetéseket foglal magába ez a költségvetés, de még ezek sem fogalmazzák meg azt az igényt, hogy milyen változtatásra lenne szükség. Ezt tartjuk mi a költségvetés legnagyobb hibájának, mert az, hogy bizonyos lyukakat akar betömni, és bizonyos területeken a választásokra is tekintettel többet mutat, mint amire lehetõség lenne, ezek csak akkor érnének valamit, hogyha egy olyan költségvetési koncepcióval párosulnának, amely a kivezetõ utat is feltárná.
A propaganda tehát elsõsorban annak ismételgetését jelenti, hogy az ország gazdasága állítólag elkezdett növekedni, nagyobb lett a gazdaság mozgástere, szilárdabb a közgazdasági egyensúly, az ország állítólag túljutott a nehézségeken, újabb megszorítások nem várhatók - ilyen elemeket tartalmaz a költségvetés. Ugyanakkor a kormány még arra is hivatkozik, hogy az antiinflációs politikája eredményes, ami még csak korrekcióra sem szorul. Majd rámutatok arra, hogy ez is egy megalapozatlan sikerpropaganda, mint ahogy ebbe a körbe utalandó az elõterjesztõnek az az állítása is, hogy a gazdasági fejlõdést a költségvetés szerint az export és a beruházások bõvülése alapozná meg. A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ennek jelenleg semmi jelét nem látni; és hiába mondja a költségvetés, hogy különbözõ területeken megérett a helyzet a gyorsabb elõrelépésre, ez éppúgy egy jámbor óhaj, egy kívánság, mint ahogy korábban is az volt, de ennek gazdasági megalapozottsága még sehol nem észlelhetõ.
A költségvetés indoklása lényegében már évekkel ezelõtt megfogalmazódott, hiszen korábban is 1997-98-ra tették a lehetséges fordulat évét, és ezzel mintegy elõre megalapozták a választás évére a sikerpropagandájukat.
Annak, hogy korábban is 1997-re tették a lehetséges fordulatot, a '96. évi költségvetésben számszakilag alátámasztottan még nyoma sem volt kimutatható, nem lehetett látni, hogy bármilyen növekedés elindult volna, és hiába beszélnek most már az év végétõl dinamikus fejlõdésrõl, valóságos fordulatról, ez a mi megítélésünk szerint csak a sikerpropaganda felerõsödésében jelentkezik. Hiszen ha a Központi Statisztikai Hivatal adatait nézzük az elõzõ negyedévvel való összehasonlításban, akkor mindösszesen 1,2 százalékos növekedést jelzett elõre a Statisztikai Hivatal, ami 0,2 százalékkal "nagyobb" - idézõjelben szeretném használni a nagyobb kifejezést - a múlt évi 1 százalékhoz képest. Tehát aligha utalhat ez bármiféle gazdasági növekedésre, gyorsulásra, hiszen a 0,2 százalékkal nagyobb ütem a statisztikai hibahatáron belül van, és jól tudjuk, hogy az 1 százalékos, illetõleg az 1,2 százalékos növekedés egyaránt olyan csekély, hogy az a lényegét tekintve stagnálásnak minõsül, nem pedig növekedésnek.
A fordulat emlegetését nem lehet nem kapcsolatba hozni a közelgõ választásokkal a Független Kisgazdapárt megítélése szerint. Ennek tudható be, hogy már évekkel ezelõtt a prognózisok - amint jeleztem - erre az idõszakra tették a növekedés beindulását. A Független Kisgazdapárt az elsõ negyedév 1,2 százalékos növekedése alapján elõre jelezte, hogy a Központi Statisztikai Hivatal komoly nehézségeire tekintettel ez a prognosztíció nem látszik megalapozottnak, hiszen úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy a korábbi hónapok tapasztalatai alapján a Statisztikai Hivatal egyszerûen nincs abban a helyzetben, hogy ilyen ütemet precízen ki is tudott volna számítani és fõleg megindokolni, hiszen az év egészére vonatkozó átlagosan 3 százalékos növekedés a Statisztikai Hivatal korábbi adataiból kiindulva nem volt kellõ adatokkal alátámasztott.
Nos, a Statisztikai Hivatal a szokásos módon oldotta meg a problémát. Megváltoztatta, felemelte az elsõ negyedév ütemét annak érdekében, hogy ez a prognosztíció teljesedhessen. Mégpedig 1,2 százalékról 2,1 százalékra emelte meg ezt az ütemet. Nagyon csúnya szó lenne, hogy meghamisította az adatokat, ezért szándékosan nem használom ezt a kifejezést. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)
A GDP évközi számításaihoz a Központi Statisztikai Hivatal az elmúlt években több mint 100 millió forint céltámogatást kapott. A külkereskedelmi egyensúly szilárdságát pedig az adatok tartalmának megváltoztatásával, végsõ soron kozmetikázásával oldották meg. Az adatokat ma a vámterületek forgalmának adataival egészítik ki, ami mérsékli a központi egyenleg hiányát. Itt van tehát az a hókuszpókusz, amivel a statisztikájukat javítgatták, szépítgették. Ezért állapítják meg, hogy nem romlott a külkereskedelem mérlege, pedig azonos tartalmú adatok mellett a Független Kisgazdapárt megítélése szerint 500 millió USA-dollárral nõtt a hiány a valóságban.
A költségvetés optimista helyzetértékelését és optimista céljainak kitûzését tehát a valóságban valóságos gazdasági folyamatok nem támasztják alá. A helyzet fordulatszerû javulását két szempontból sem értjük, illetõleg érzékeljük. Egyrészt nem tudunk olyan kormányzati intézkedést megjelölni - bárhogy is törjük a fejünket -, ami logikailag javulást eredményezett volna. Így például a növekedés szempontjai vonatkozásában oly lényeges elvonási szintben - amely a sarcolás jellegzetességeit viseli -, tehát az adó és a társadalombiztosítási járulékok mértékében sem következett be a szükséges csökkenés, erre pedig nemcsak a gazdaság növekedésének elõmozdítása, hanem a feketegazdaság visszaszorítása és a munkanélküliség csökkentése érdekében is szükség lett volna. Sõt, az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével tovább növekedtek a társadalom terhei, amelyek már enélkül is elviselhetetlenek voltak.
(10.00)
De ez a meghirdetett gazdasági fordulat szubjektíve sem érzékelhetõ, igen tisztelt képviselõtársaim. Erre mondtam az elõzõ felszólalásomban, hogy van egy jó hírem és van egy rossz hírem. A jó hírem az, hogy a kormány szerint megindult a gazdasági fellendülés, a rossz, hogy sajnálatos módon a kormányon kívül ezt senki más nem érzékeli.
A kormány költségvetése olyan választási költségvetés, amely - bár harsogó propagandára épül - a valóságban alig tesz valamit az égetõ problémák megoldásáért. Legyen szabad ennek alátámasztására rögtön az egyik legégetõbb kérdéssel foglalkozni, hiszen azt hiszem, abban valamennyien egyetértünk: a társadalom egyik legnagyobb gondja az óriási munkanélküliség. Bár statisztikai módszerekkel, az ellátások idejének a csökkentésével, a pályakezdõk munkanélküli ellátásának megszüntetésével a magyarországi munkanélküliséget a valóságosnál alacsonyabbnak mutatják ki, a munkanélküliségi ráta még így is 10 százalék felett van, ami nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas értéknek számít.
Engedjék meg, hogy ennek alátámasztására felhívjam a tisztelt figyelmüket arra, hogy Németországban Kohl kancellár úr, Franciaországban pedig Chirac elnök úr politikai jövõjét leginkább egy ilyen mértékûre növekvõ és a valóságban a munkanélküliség rátáját tekintve hasonló nagyságúra felduzzadó munkanélküliség fenyegetheti. Ugyanis ezt ezekben a fejlett demokráciákban a társadalom nem hajlandó tudomásul venni, hanem megköveteli, hogy a kormány a gazdaságpolitikájával szorítsa le a munkanélküliséget.
Magyarországon viszont a javulás kizárólag a kormányfõ rossz adataira épül, és nem a helyzet valóságos javulását tükrözi. Ennek alátámasztására legyen szabad utalnom arra, hogy 1997 februárjában és márciusában Horn Gyula kétszer is beszélt ebben a teremben, tehát a tisztelt Ház elõtt valamiféle fordulatról a munkanélküliséget illetõen, és emlékeztetném önöket arra, hogy a miniszterelnök úr azzal büszkélkedett, hogy a munkanélküliségi rátát sikerült 10,5 százalékról 8,6 százalékra csökkentenie, és ezt a miniszterelnök úr világra szóló sikerként aposztrofálta. Sajnálatos azonban, hogy rossz számokat tettek a munkatársai a kormányfõ elé, ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal számait összekeverték a munkaügyi központ számaival, és a két számsor eltérõ adataiból vonta le a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül a miniszterelnök úr ezeket a téves adatokat.
Sajnos, nincs tehát fordulat, a munkanélküliségi ráta - a miniszterelnök úr téves adataival szemben - a kormányzati adatokból is kitûnõen ma is 10 százalék fölött van, és ez durván 470-480 ezer közötti adatot jelent, a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma tehát ilyen elképesztõen magas. Ez a valóságos számok alapján egy kozmetikázott szám, hiszen a 470-480 ezer munkanélküli lényegesen alatta van a valóságos munkanélküliek számának.
De induljunk ki ebbõl az adatból, és legyen szabad rámutatnom arra, ha "csak" - hangsúlyozom: a "csak" kifejezést idézõjelben kell érteni - 500 ezer lenne a munkanélküliek száma, akkor az 500 ezer család személyekre vetítve bizony legalább másfél millió magyar állampolgárt jelent. Ezek nagy része tartósan munkanélküli, és reménye sincs arra, hogy munkához jusson. Ez önmagában egy dermesztõ, megdöbbentõ adat, igen tisztelt Ház, nemcsak az egyéni sorsok miatt, hanem a társadalom szempontjából is.
Engedjék meg, hogy én most ebben az esetben a szerencsétlen egyéni sorsoknak nagyobb súlyt tulajdonítsak, mint a társadalom tragédiájának. De ha a társadalom tragédiáját nézzük és azt az elveszett energiát, tehetséget, készséget, képességet, tudást, amelyet ily módon nem hasznosít az ország a saját javára, akkor bizony - ha csak az 500 ezer munkanélkülibõl indulok ki -, az több mint egymilliárd munkaóra kiesését jelenti a társadalomnak. Kérem, gondolják végig, hogy mi mindent lehetne ebben az országban felépíteni ezzel az elképesztõ munkaórával! S akkor még nem beszéltem arról, hogy mi van akkor, ha nem ennyi a munkanélküliek száma, hanem mondjuk a duplája. De nem kívánok a központi adatoktól eltérni, hiszen ezek maguk is olyan drámaiak, hogy ez is fel kell hogy rázza a Ház közönyét akkor, amikor abban a kérdésben kell dönteni, hogy mit tegyünk a munkanélküliség visszaszorítása érdekében.
Engedjék meg, hogy két olyan kisgazda indítványra utaljak, amely önmagáért beszél. 1996. január 9-én országgyûlési határozati javaslatot nyújtottam be a Házhoz a terven felüli privatizációs bevételek felhasználása tárgyában. Hangsúlyozom: 1996. január 9-én nyújtottam be a Házhoz, és akkor a '95. év végi privatizációs többletbevétel felhasználását illetõen három központi irányt jelöltem meg. Egyrészt kértem, hogy a lakásépítés támogatására 20 milliárd forintot különítsenek el az M3-as autópálya gyorsított ütemû építésére 123 milliárd forintot a kis- és középvállalkozások, azon belül a mezõgazdasági kis- és középvállalkozások hitelkeretére 30 milliárd forintnak a felhasználását jelöltem meg, ezen belül az agrárszektorra legalább a felét. Majd 2062. szám alatt '96. február 21-én a még meglévõ privatizációs többletbevételek felhasználása tárgyában nyújtottam be további indítványt, lényegében kiegészítvén a korábbi indítványomat.
Ezt azért vagyok kénytelen ma, a '98. évi költségvetés tárgyalásakor a tisztelt Ház emlékezetébe idézni, és - ne vegyék tõlem rossz néven - az önök szemére vetni az akkori döntésüket, mert hiszen önök végül is az államadósság és az államadósság terheinek csökkentésére való hivatkozással utasították el a kisgazda indítványt. Most érdemes megnézni, hogy milyen következményei lettek ennek. Mi azt mondtuk, hogy tessék lakásokat építeni áfa nélkül, a lakásépítések minimális megduplázását javasoltuk, és erre kellõ módszerrel és kellõ számításokkal is rendelkeztünk. Azt mondottuk, hogy a 20 000 többletlakás mellett a lakásszámot azért kell megduplázni, mert a 4 millió lakásból évente 40 000 lakás úgy megy tönkre, hogy azok fel sem újíthatók.
(10.10)
Ezzel szemben legalább tíz éve épül évente 20, maximum 25 ezer lakás, de többnyire a 20 ezer körül mozogtak.
Nos, ugye, ha most megnézik a jelenlegi költségvetést, akkor látható, hogy a lakásépítést terhelõ átlagos 25 százalékos áfa maradt. Ezt a Független Kisgazdapárt egész egyszerûen a legnyomorultabbak, a legrászorultabb állampolgárok durva megsarcolásának minõsíti, és visszautasítja ezt a kormányzati magatartást, mert ezzel tönkreteszik Magyarországot, ellehetetlenítik Magyarország jövõjét! Hiszen vegyék tekintetbe, hogy most már közel két évtizede drámai módon csökken az ország lakosságának száma, és bizony ennek a gazdaságpolitikának kell nagyrészt betudni, hogy itt tart ez az ország, hogy most már olyan statisztikai adatokat hoznak nyilvánosságra, amelyek azon vitatkoznak, hogy 2025-ben vajon 7 millió magyar ember fog-e lakni Magyarországon, vagy csak 6,5 millió. Kérem, a Független Kisgazdapárt nem tudja elég drámai módon felhívni erre a rendkívül elszomorító tényre a figyelmet! És akkor, amikor önök elutasították ezt a kisgazda indítványt, bizony emlékeztetem önöket arra, mi kiszámoltuk, hogy közvetlenül 77 ezer többletmunkahely is keletkezne. Az elõbbi munkanélküliségi adatok tükrében meg az elvesztegetett munkaórák tükrében tessék ezt a kérdést újragondolni! És gondolják végig, hogy a lakásszektorban és a kapcsolódó területeken a munkanélküliség felszámolásán túl a gazdaság élénkülésében milyen haszna lett volna e javaslat elfogadásának.
De legyen szabad arra is rámutatnom, hogy ma már világosan lemérhetõ, hogy az autópályák koncesszió nélküli építése, tehát állami beruházásként való megvalósulása lett volna a helyes út. Hiszen a Kisgazdapárt számos alkalommal rámutatott arra, hogy a gazdasági prioritások között tessék végre most már különbséget tudni tenni: az ország centrikus elhelyezésére, az európai uniós törekvéseire egyértelmûen az hatna jótékonyan, hogyha mi a turizmus fejlõdését az állami beruházásban megvalósuló autópályákra építenénk. Ehhez viszont arra is tekintettel kellene lenni, hogy a legszegényebb térségben élõ lakosokat a koncessziós autópályák építésével hermetikusan ne zárják el.
Kérem, én csak emlékeztetem önöket arra, hogy ha mondjuk, az M3-as úgy fog felépülni, hogy annak egy része koncessziós autópályaként épül és csillagászati autópályadíjak lesznek, akkor hogyan fognak, mondjuk, az ország középpontjához vagy a nyugati térségekhez közelebb kerülni azok a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberek, akiknek ma már a mátészalkai feketevonatra való fölszállás is az elérhetetlen vágyálmok kategóriájába tartozik.
Tehát lehet itt visszautasítani kisgazda elõterjesztéseket, az önök többsége elsöpörhet mindenféle indítványt, de ne feledjék, országunk csak egy van valamennyiünknek, önöknek is, meg nekünk is, és bizony ha mi ezt az országot szeretjük, akkor lakásokat kellene építeni, nem annyit, mint önök, utakat kellene építeni, nem annyit, mint önök! Mert ugye az, kérem, hogy önök egy olyan elõterjesztéssel élnek, amibõl kiszámítható, hogy körülbelül 4 kilométer autópálya-szakasz lenne felépíthetõ, ha az önök gazdasági koncepcióját elfogadnánk, ez meggyalázása a mi céljainknak. És ne feledjék, az állami beruházásban megvalósuló autópálya-építés is közvetlenül és közvetve több tízezer többletmunkahely-teremtéssel járna, ami, lehet kérem, hogy önök a szememre vetik, de az "Isten, haza, család" jelmondatát tartalmazó párt esetében alapkövetelmény kell hogy legyen, mert ahol nincsen munka, nincsen munkahely, nincsen remény, ott az Isten is mind távolabb kerül az ország középpontjától. Nem véletlen, kérem, és ezt külön a figyelmébe ajánlom a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselõknek, nem véletlen az, hogy Mátészalkán és környékén, túl az én szülõföldemen, az a mondás járja, hogy Mátészalkán túl már az Isten is megszûnik, mert hiába van az ország legvallásosabb lakossága ott, mégis ez a helyzet ellehetetlenítésükkel jár.
A kis- és középvállalkozások részére javasolni adott hitelkeret felhasználásának is igen jelentõs munkahelyteremtõ hatása lett volna. Ezt is elutasították, és az MSZP oldaláról az az ellenvélemény hangzott el, igen magas szinten, hogy Torgyán József ki akarja árusítani a családi ezüstöt. Akkor is elmondtam, akkor nem figyeltek fel rá, most megint a figyelmükbe ajánlom: azt nem vették észre, kérem, miközben engem a családi ezüst eladásával vádoltak, hogy önök eladták még azt a házat is, amelyben a családi ezüstkészletet tartották!
És nézzék meg, hogy miért tették ezt! Azt mondották, hogy azért, hogy az államadósságot és az államadósság terheit csökkentsék. Hát kérem, tessék akkor megnézni, hogy vajon hogyan alakultak ezek az adatok - érdemes erre visszatekinteni. 1995-ben a belsõ államadósság után fizetett kamat 477 milliárd forint volt. Most nézzék meg, hogy ennek az évnek a végére mennyi lesz a belsõ államadósság után fizetendõ kamat, miközben nem épültek utak, nem épültek lakások, nem adtak a kis- és középvállalkozóknak olyan hiteleket, mint amilyeneket mi javasoltunk, ennek az évnek a végén csak a belsõ államadósság után fizetendõ kamat összege 840 milliárd forint. Tehát tulajdonképpen a kezelhetõség határán lévõ temérdek összeg lesz, hihetetlenül megnõtt a belsõ államadósság után fizetett kamatoknak a terhe, és ugyanakkor a gazdasági célkitûzések nem valósultak meg, mert nemcsak hogy nem épültek lakások, nem épültek utak állami beruházásban, hanem nem teremtettek olyan számú munkahelyeket, mint az általunk javasolt gazdaságélénkítés esetében lehetséges lett volna, és elmaradtak az általam javasolt egyéb gazdaságélénkítõ hatások is.
A Horn-kormány, bár választási költségvetést terjesztett elõ, elfogadja a munkanélküliség rendkívül magas színvonalát, hiszen az államháztartás hároméves prognózisában minden javulni fog a kormány elõterjesztése szerint, kivéve a munkanélküliséget. 2000-ben sem csökkenne 10 százalék alá a munkanélküliség, ezért én a '98-as választásokra azt ajánlom figyelmébe a választópolgároknak: akik azt kívánják, hogy ez a magas munkanélküliség, a lakásnélküliség, útnélküliség maradjon, azok adják szavazataikat a Szocialista Pártra.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)