BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Több mint 1 millió 200 ezer gyermekes családot érintõ kérdésrõl szeretnék szólni. Azt gondolom, hogy a családtámogatások kérdésköre olyan terület, amin keresztül látványosan lehet bizonyítani, hogy mennyire nincs igaza Torgyán József képviselõtársamnak, amikor arról beszél, hogy választási költségvetés lenne a kezünkben.
Választási költségvetésnek ugyanis azt nevezzük, amikor a kormányzat egy közeledõ választásra való tekintettel megalapozatlanul és felelõtlenül osztogat. Nos, az én állításom a családtámogatási rendszerrel kapcsolatosan az, hogy ez a költségvetés még az optimális mértékig sem ment el ebben a bizonyos osztogatásban, sokkal szerényebb javaslatot tett le családipótlék-emelésre, mint amit mi megalapozottnak gondolunk. Éppen ezért szeretném egy kicsit részletezni az ezzel kapcsolatos elképzelésünket, illetve mindazt a szempontot, ami miatt mi, szabaddemokrata képviselõk úgy érezzük, hogy jelentõsebb mértékû családipótlék-emelésre van szükség.
Ebben az évben '97 májusában történt családipótlék-emelés, méghozzá egy átlagos mértéket meghaladó, 23 százalékos átlagos családipótlék- emelés történt, de ezt megelõzõen egészen '93 januárja óta nem történt semmi, '93 január volt az utolsó dátum, amikor viszont egy nagyon szerény léptékû emelésre sor került.
Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor bizonyítani akarom azt a családok számára egyébként jól ismert, közismert tényt, hogy a családi pótlék milyen drámai értékvesztésen ment keresztül gyakorlatilag '90 óta, akkor valóban vissza kell lapoznom, és föl kell idéznem azt is, hogy '90 és '92 között, amikor még volt családipótlék-emelés, akkor is mélyen alatta maradt annak a szintnek, ami az értékõrzéshez szükséges lett volna. '90 és '92 között - évente változó mértékben - 25-30- 35 százalékos fogyasztóiárindex-növekedés történt az országban, és ezekben az években a családi pótlék emelése 10-15, maximum 15 százalékos mértékû volt. '93-ban - tehát az utolsó évben, amikor emelés történt - 22,2 százalékos infláció mellett alig 5 százalékot ért el a családi pótlék emelése.
Ilyen elõzmények után követeltük mi tavaly a költségvetési vita idején, hogy idén, '97-ben próbáljuk meg rendezni az elmaradást, próbáljunk meg erõfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy legyen egy komolyabb léptékû emelés. Idén ez a lehetõségek határain belül valóban meg is történt, és ezt követõen a pénzügyi kormányzat a költségvetési irányelvekben azt ígérte nekünk, hogy '98-ban is meg próbálja a reálértéket - az elõzõ évihez viszonyított reálértéket - õrizni. Ehhez képest meglepetés volt számunkra, hogy az a tervezet, amit benyújtott a kormányzat, gyakorlatilag nem a 13,5 százalékos becsült infláció mértékének megfelelõ emelésre tett javaslatot, hanem átlagosan 7 százalékos javaslatot tett. Különbözõ gyermektípus-, családtípus- kategóriákban 2-300, a fogyatékos gyermekekre értve maximum 500 forintos emelésre tett javaslatot.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném világossá tenni, hogy pontosan tudom: a pénzügyi kormányzatnak is igaza van matematikailag. Tehát ha januártól januárig számoljuk az átlagokat, akkor kijön az a bizonyos 13,5 százalék. Csakhogy van egy ténykörülmény, ez pedig az, hogy amióta bevezettük a jövedelemkorlátos családipótlék-rendszert, azóta az emelésre nem januárban, hanem a jogosultsági év kezdetekor, tehát májusban kerül sor. Következésképp ezeket az arányokat - hogy meglenne a 13,5 százalékos emelés - az emberek nem érzékelnék a pénztárcájukban, hanem nagyon csalódottan vennék tudomásul, hogy például az egygyermekes családos háztartásban a családipótlék-emelés mintegy 2 kiló kenyér árát tenné ki. Azt gondolom, korrektebbül járna el a kormányzat, ha az emelésre májustól májusig számítva tenne javaslatot, tehát amikor a háztartásokban, a pénztárcákban a ténylegesen megjelenõ 13,5 százalékos emelés lenne érzékelhetõ.
Következésképp a szabaddemokraták még a költségvetési vita megkezdése elõtt benyújtották a maguk módosító indítványát azzal kapcsolatosan, hogy a családipótlék-tételeket ilyen 13,5 százalékosan korrigáljuk mindegyik családtípusban. Ez praktikusan azt jelentené a javaslatunk szerint, hogy az egy- és kétgyermekes családokban a tervezet szerinti 2-300 forintos emeléssel szemben 5-6-700 forintos emelésre kerülhetne sor. Az egygyermekes családban a jelenlegi 3400 forint helyett 3900 forint lenne a családi pótlék - '98 májusától természetesen -, ami 500 forintos emelést jelent. A kétgyerekes családokban a jelenlegi 4200 forint helyett 4800 forint, ami 600 forintos emelést jelent, és differenciáltan legnagyobb emelést mi is a fogyatékos gyermekeket nevelõ családok számára ajánlanánk meg, itt 900 forint lenne a családipótlék-emelés.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mondhatják ezekre a számokra, hogy ezek is rendkívül szerények. És való igaz, jó lenne olyan javaslatot tenni, amely nemcsak '97 és '98 vonatkozásában próbálkozik a reálértékõrzéssel, hanem valamit megpróbál pótolni abból a reálértékvesztésbõl, amit - még egyszer mondom - '90 óta ez a kassza elszenvedett. De mi magunk is azon a véleményen vagyunk, hogy az optimális mozgásteret kell kihasználni. Nem esnénk abba a hibába, hogy választási megfontolásokból túllõjünk a célon, és olyan emelésre tegyünk javaslatot, amelynek nincsen meg a gazdasági megalapozottsága.
Amikor a családipótlék-emelésrõl beszélek, akkor szóba kell hoznom még egy kérdést és ez a jövedelemhatár kérdése, ami '96-tól végig a családi pótlék rendszerének, illetve a családtámogatások rendszere átalakításának vitájában nagy hangsúlyt kapott kérdés volt, hogy ugyanis a jövedelemhatárt valóban szándékozik-e a kormányzat évrõl évre valorizálni, emelni, hogy újabb és újabb rétegek ne essenek ki az ellátásból.
(10.40)
Nos, itt el kell ismerni, hogy a pénzügyi kormányzat ezen a ponton korrekt javaslatot tett le: az idei jövedelemhatárt körülbelül az infláció tervezett mértékének arányában javasolta megemelni, így 23 ezer, illetve 26 ezer forint lenne jövõre az a jogosultsági küszöb, ami alatt járna az ellátás a családoknak.
Nagyon röviden szólnék a családtámogatás többi elemérõl. Itt sokkal könnyebb a helyzetünk, hiszen ezeket az ellátásokat a mindenkori öregségi nyugdíjhoz kötöttük elõre megfontolt szándékkal, és ennek következtében, ahogy a nyugdíjak emelkednek, úgy emelkednek ezek az ellátások is. Az anyasági támogatás az öregséginyugdíj-minimum másfélszeresében van kifejezve, a gyes, a gyet az öregséginyugdíj- minimummal egyenértékû szinten. Ez, ahogy a közelmúltban bejelentésre is került, családonként, illetve érintettenként 2200 forintos emelést jelent, egy 13 700 forintos szintet a jövõ évre. Azt gondolom, errõl a szintrõl, hogy rendkívül alacsony, és hogy a jövõben valóban törnünk kell a fejünket azon, hogyan fejezhetnénk ki, mondjuk, a minimálbér színvonalát megközelítõ mértékben ezeknek az ellátásoknak az összegét. Erre sajnos '98-ban még nem látok lehetõséget.
Szeretnék röviden szólni - mert az idõm nagyon telik - néhány gondolat erejéig a népjóléti tárca költségvetési fejezetérõl is. Itt csapódnak le, itt jelennek meg nagy számban azok a tételek, amelyek a szociális szféra érdeklõdési körébe tartoznak.
Ismeretes, hogy minden költségvetésben alapvetõen két típusát lehet megkülönböztetni a tételeknek. Vannak olyan kötött elemei a költségvetésnek, amiket nagyon babrálni, nagyon mozgatni nem lehet, ahol igazából legfeljebb arra érdemes törekedni, hogy az infláció mértékének arányában legyen valami emelés. De vannak rugalmas elemei a költségvetésnek, ahol már valamilyen koncepció, valamilyen értékrend, valamilyen szemléletmód kifejezõdik a támogatás, illetve a megvonás alakításában.
(Boros László helyét a jegyzõi székben dr. Trombitás Zoltán foglalja
el.)
Azt gondolom, hogy vannak kérdések, ahol szükséges lenne, '98-ban pedig hangsúlyosan szükséges lenne preferenciát alkalmazni. Azokat a pontokat szeretném szóba hozni, ahol én ezt a szemléletet nem érzem - és ettõl némiképp csalódott vagyok -, abban a reményben, hogy esetleg még tudunk a számokon korrigálni.
Fontossági sorrendben mindjárt az elsõ kérdés, amit szeretnék említeni, a gyermekvédelem kérdése. Idén fogadtuk el a gyermekvédelmi törvényt, ez rendkívül sok új feladatot ró mindannyiunkra. Amikor a törvény pénzügyi hátterérõl vitatkoztunk, én magam is úgy fogalmaztam a vitában, hogy az induláshoz szükséges feltételek megvannak, de évrõl évre a költségvetésben biztosítani kell az újabb és újabb forrásokat.
Nos, tudom, hogy a gyermekvédelem jelentõs támogatása a szociális normatívában, a szociális és gyermekvédelmi normatívában jelenik meg, és hogy ami itt a tárcán belül két tételben is jelentkezik, az igazából a fejlesztési tétel, de én ezt rendkívüli mértékben kevésnek tartom. Hiszen ha ezeket a címszavakat, hogy családsegítõ szolgálat, gyermekvédelmi intézményfejlesztés, összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy '97-ben a tervezett féléves idõintervallumra 770 millió forintot biztosított a tárca, míg '98-ra egész évre ugyanezekre a célokra, ugyanezekre a fejlesztési célokra 600 millió forint szerepel ezen a két címszón. Arra szeretném kérni a tárca jelen lévõ képviselõit, hogy beszéljünk majd ezekrõl a kérdésekrõl bizottsági ülésen és a részletes vitában, hogy hogyan lehetne egy kicsit feljavítani ezeket az összegeket.
A másik ilyen tétel a hajléktalanok ellátásának kérdése. Itt különbözõ címszavakon szerepel szintén az összeg. Ha összeadom, akkor 680 millió forint volt az idei keret, és 559 millió forint lenne a jövõ évi keret. Tartok tõle, hogy nem azért nyugodhatnánk meg ebben az alacsonyabb összegben, mintha ez a probléma tetõzött volna és további fejlesztésre nem lenne szükség.
Nagyon sok témáról szerettem volna még szólni, de az idõm nagyon eltelt, úgyhogy talán majd a részletes vitában visszatérek részletkérdésekre.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)