KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Sasvári Szilárd képviselõtársam említette a családok támogatására rendelkezésre álló keretek megkurtítását, az elérhetõségük csökkentését. Könnyû belátni, hogy a családok támogatására minden idõszakban valamekkora összeg áll rendelkezésre. Ebbõl következõen most már csak az a kérdés, hogy mindenki számára egyformán kell adni ebbõl az összegbõl, vagy pedig a valóban rászorulók részére kell a lehetõ legnagyobb mértéket biztosítani.
A kettõ között csak ennyi a különbség, hogy rászorultsági elven osztjuk fel a rendelkezésre álló forrásokat, vagy pedig alanyi jogon. Ha alanyi jogon osztjuk fel, akkor az 1 millió forintos havi jövedelemszinttel rendelkezõk is éppúgy megkapják zsebpénzként a családok rendelkezésére álló családi pótlékot és egyéb támogatást, míg ha rászorultsági elven osztjuk fel, akkor úgy gondolom, hogy azok részesülnek a lehetõ legnagyobb egy fõre jutó összegben, akik valóban rászorulnak. Errõl szólt a Bokros-csomagban az ominózus rendelkezés is, és errõl szól az a történet is, amirõl mi most kialakítottuk az elképzeléseinket.
Én úgy gondolom, hogy ha igazából a fiatal pályakezdõ házaspárok támogatása állna a Fidesz érdekében, akkor nem lépne fel az igazán magas jövedelmûek alanyi jogú támogatása érdekében. Úgy gondolom, hogy tiszta vizet kellene önteni a pohárba, egyszer már a Fidesz jelentse ki, hogy az alanyi jogú támogatással a magas jövedelmûeket is részesíteni akarja a kedvezményekbõl, vagy pedig a rászorultsági elvet érvényesíti õ is, és akkor valóban a szociális rászorultság lesz az egyedüli mérce a kedvezmények megadásában.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(10.50)