BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Raskó Györgyöt hallgatva nem tudtam igazán eldönteni, hogy a '98. évi költségvetéssel az-e a baja, hogy választási költségvetésnek tartja, vagy az a baja, hogy nem tartja eléggé választásinak ezt a költségvetést.
Szeretnék rövid idõ alatt néhány tényre emlékeztetni. Ami a nyugdíjakat illeti: a nyugdíjak indexálási technikáját törvény szabályozza. 1998-ban nem történik más, mint az, hogy ezt a törvényt nem változtatjuk meg. Ennek a törvénynek a következtében a nyugdíjak emelése követi az elõzõ évi keresetek növekedését. Kiszámítható: egy olyan gazdasági környezetben, ahol a keresetkiáramlás '97. évben nagy, ugyanakkor '98-ban az infláció alatta marad a '97. évi inflációnak, ennek következtében '98-ban a nyugdíjak reálértéke nagyobb mértékben növekszik, mint ebben az évben a kereseteké. Ez egyszerû matematikai összefüggés.
Amit a szociológiai kényszerrõl említett: egy ponton változtattunk a nyugdíjrendszeren a nyugdíjreformban: az özvegyi ellátás keretén belül, de gondolom, ennek indokoltságát ön sem vitatja. Ez lehetõvé teszi, hogy a saját jogú nyugdíjat is élvezõ özvegyek, akik 15 évnél nem régebben özvegyültek meg, átlagosan mintegy 7 ezer forint nyugdíjemelést kapjanak.
És végül, de nem utolsósorban: 1994 és 1998, ez a két költségvetés jól összehasonlítható. 1994-ben önök azt csinálták, hogy a gazdasági folyamatoktól teljesen függetlenül növelték a fogyasztást, és ezzel veszélyeztették a pénzügyi egyensúlyt. Mi azt tesszük, hogy a gazdasági folyamatokkal összhangban, éppen a gazdasági növekedést, ezeket a lehetõségeket kihasználva, nem elszakadva a folyamatoktól tudunk a pénzügyi szigoron enyhíteni, és éppen ezért ez nem választási költségvetés.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)