SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Még hideg a víz... Amint azt több éve teszem, ez évben is a '98-as költségvetési törvénytervezet kapcsán az önkormányzatokról és a rendvédelmi szervek - a rendõrség, a határõrség, a tûzoltóság, a polgári védelem - finanszírozási problémáiról kívánok beszélni.
Hozzászólásomban elõször egy kis visszapillantást tennék a koalíció három és fél éves ténykedésére az önkormányzati finanszírozás területén, majd a '98-as tervezett büdzsé legfontosabb problémáiról ejtenék szót, és végezetül több olyan módosító javaslatot fogalmaznék meg, amely az SZDSZ önkormányzati munkacsoportja által szükséges változtatásokat tartalmazza.
Tehát elõször a számvetés az eltelt három és fél évrõl.
Az önkormányzatok gazdasági önállósága mûködésük financiális biztosítása nélkül nem értelmezhetõ. Az 1990-ben kialakított támogatási rendszer '94-97 között csak apróbb korrekciókon esett át. Az önkormányzati vagyon köre, a normatív elosztási rendszer, a helyi bevételi források aránya fõ elemeiben nem változott. Az önkormányzatok mûködési tapasztalata - az úgynevezett csõdtörvény, a nettó finanszírozás - felelõsebb gazdálkodást eredményezett, de a megszorító gazdaságpolitika az önkormányzatokat nagyobb mértékben sújtotta, mint más alrendszereket. A folyamatos megszorítások ellenérzéseket váltottak ki az önkormányzatokból, de a szféra kemény viták után mindig képes volt reális költségvetési kompromisszumok megkötésére, és megoldotta - néhány kisebb konfliktustól eltekintve - alapvetõ feladatait.
A mért közvélemény-kutatási adatok alapján az önkormányzati szféra továbbra is sikeresnek tekinthetõ, a polgárok kedvezõ megítélése mellett dolgozhatnak az önkormányzatok. Ami a kisebb korrekciók pozitívumaként értékelhetõ, az a vagyongazdálkodás rendezettebbé tételében, az állami alapok koordináltabb felhasználásában, a külterületi földek átadásában, a helyi, a kistérségi, megyei sajátosságokra tekintettel lévõ differenciált normatívákban, a cél- és címzett támogatási, illetve az önhibáján kívül hátrányos rendszer normativitásának erõsödésében, a társulások pénzügyi ösztönzésének megindulásában, a területfejlesztés intézményrendszerén keresztül a decentralizált források létrejöttében és a belsõ pénzügyi ellenõrzési rendszer kialakulásában lelhetõk fel.
(12.30)
A pénzügyi szabályozórendszeren belüli finomításokat pozitívan értékeljük. De önkritikusan be kell vallani: a rendszer érdemi átalakítása, amelyet az SZDSZ végig a négy év alatt szorgalmazott, elmaradt. Ennek lényegesebb irányait sokszor elmondtuk, leírtuk, de nem árt röviden felidézni.
Mondtuk, hogy váljék kiszámíthatóbbá, több évre biztonságosabban tervezhetõvé az önkormányzati finanszírozás.
Tisztább, átláthatóbb tervezési keretek szükségesek, komolyan végig kell gondolni a fejlesztési és a mûködési költségvetés külön tervezését. Most ez eléggé összemosódik és nehezen kibontható.
Az össztámogatásokon belül jelentõsen növekedjék a saját bevételek aránya, nõjön a polgárok közvetlen érdekeltsége a források felhasználásában, hosszú távú garancia legyen a saját források tervezhetõségére.
A jelenlegi kiegyenlítõ rendszert nem igazán tartjuk jónak, melyben semmiféle ösztönzõ elem nem jelenik meg. A települések tényleges lehetõségeihez kellene igazítani a kiegyenlítõ rendszert.
Az önkormányzatok közötti szolidaritás, kölcsönös érdekeltség elvének kibontása alig jelenik meg a költségvetés filozófiájában, és hiányzik az önkormányzati számvevõszék, a külsõ ellenõrzés is.
Álláspontunk az, hogy nem a feladat- és hatáskörök átrendezésével kell kezdeni az önkormányzati rendszer átalakítását, hanem a pénzügyi szabályozórendszer nagyon erõs és határozott átalakításával.
Ennyi visszatekintés után szeretném egy picit a '98-as költségvetés önkormányzati és rendészeti fejezeteit górcsõ alá venni.
Az 1998-as irányelvek és az elõttünk lévõ törvényjavaslat - az elõzõ évek gyakorlatához hasonlóan - makrogazdasági célokból vezeti le az önkormányzati finanszírozás elveit és sarokszámait. Rossznak tartjuk, hogy az önkormányzati rendszer más államháztartási alrendszerekhez képest megint háttérbe szorul. Az önkormányzatok kiadási pozíciói 112 százalékkal, míg a központi költségvetési szerveké 123 százalékkal, de az elkülönített alapoké is 121 százalékkal emelkednek. Az ellátandó feladatokhoz képest az idei tervezet szintén az önkormányzatok alulfinanszírozását tükrözi.
A hét önkormányzati szövetség parlamenti képviselõknek is eljuttatott állásfoglalása világosan mutat rá, hogy a 7-8 százalékos dologi kiadásnövekmény jelentõsen elmarad a tervezett inflációtól. Persze ahhoz képest, hogy tavaly semmi nem volt, ez nyilván elõrelépés.
Az egyik legvitatottabb kérdés a 14,5 százalékos tervezett bérfejlesztés biztosítása egy 2 százalékos önkormányzati létszámleépítés mellett. A mi véleményünk az, hogy nincsenek - a megnövekedett feladatokat is tekintetbe véve - az önkormányzatoknál olyan tartalékok, amivel ezt a lépést meg tudják csinálni.
Világosan kell látnunk, hogy az egyszerû önkormányzati felhalmozási források 1998-ban el fognak apadni. Nem várható jelentõs saját bevétel, akkora bevétel, mint 1997-ben e téren.
A beruházások ösztönzése, az önkormányzatokon keresztül a gazdaság fejlesztése prioritás. Ezért mindenképpen indokoltnak tartjuk a felhalmozás és a beruházási kiadási keretek 1-2 százalékos növelését.
Az elõterjesztés további, általunk vitatott pontjaira szeretném felhívni a Pénzügyminisztérium és képviselõtársaim figyelmét.
Az egyik az a nemkívánatos tendencia szerintünk, amelyik folytatódik, hogy a személyi jövedelemadó átengedett forrásnak most már a fele kiegyenlítésre, illetve normatív finanszírozásra megy el.
A felhalmozási jellegû decentralizált támogatás, amely új, megjelenése véleményünk szerint rossz megoldást tükröz azzal, hogy a területfejlesztési tanácsokhoz teszi át a döntési jogosultságot. Egy csecsemõkorú, nem kiérlelt rendszerrõl van szó - 4 millárd forint elosztását ebben az állapotban rájuk bízni erõsen megkérdõjelezhetõ.
Bár nem a költségvetési törvény része, de szorosan kapcsolódik hozzá: az iparûzési adó átalakítása. Ez egy dinamikusan növekvõ helyi forrás. Az átalakítással bizonyos fajta bizonytalansági tényezõ csempészõdik be, ami az önkormányzatok hosszú távú tervezését elbizonytalanítja.
Az önkormányzati támogatások után engedjék meg, hogy tegyek néhány Bszrevételt a rendvédelmi szervek költségvetésével kapcsolatosan is.
A rendõrség adósságállománya jelenleg 4,6 milliárd forint. A zárszámadási törvény 1 milliárd forintot, a társadalombiztosítási járuléktartozást rendezi. Az 1997. év végi bérkifizetések és járulékok hiányával együtt a rendõrség adósságállománya ebben az évben 5,8 milliárd forint körül alakul.
A határõrségnek a törvénybõl adódó és kormányrendeletekkel is megerõsített feladatai, a szerzõdéses, közalkalmazotti állomány részleges elbocsátása 131 millió forint, a már megnyitott, új határátkelõhelyek mûködéséhez szükséges 300 fõ felvétele 186 millió forint, a sorozott állomány megszüntetésébõl adódóan új szervezet felállításának a költsége 318 millió, és a Budapesti Határõr Igazgatóság tanintézetté alakításához 300 millió forint fedezetlen költségigény jelenik meg.
A tûzoltóság tekintetében a kormányhatározat alapján a 220 darab gépjármûfecskendõ tendereztetése lezárult. Az elbírálása megtörtént, 2 milliárd forint hiányzik ennek a végrehajtásához.
Végezetül a polgári védelem bérbeállásának rendezésénél is jelentkezik 175 millió forint hiány.
Összegezve: az SZDSZ önkormányzati munkacsoportja a következõ módosításokat tartja elengedhetetlennek a '98-as költségvetési törvény tervezetében:
az önkormányzatoknál a 2 százalékos létszám-leépítési elõírás kiváltását, amely 8,6 milliárd forintot jelent;
a felhalmozási beruházási források 1-2 százalékos emelését. 1 százalékos emelés 1,5 milliárd forintot jelentene, 2 százalék 3 milliárd forintot;
a felhalmozási cél jellegû decentralizált támogatási rendszer visszahelyezését fogjuk szorgalmazni a cél- és címzett támogatási rendszerbe.
A rendõrség adósságállományát végre rendezni kellene. Tiszta lappal lenne jó indítani a rendõrséget, ha már 1998-ban a közbiztonság prioritás. Ehhez számításaink szerint minimum 3 milliárd pluszforrás szükséges.
A határõrségnek a kormánydöntésekbõl adódó átalakítási feladataira 935 millió többletforrás biztosítása szükséges, és a tûzoltóság szintén kormánydöntésen alapuló gépparkfejlesztésének tisztességes végigviteléhez 1998-ban plusz 2 milliárd többletforrás szükséges.
Végezetül a polgári védelem mûködésének normalizálásához is kell 175 millió. (Akar László csóválja a fejét.) Államtitkár úr rázza a fejét...
E módosító javaslatok hitem szerint kompromisszumos javaslatok. Összességében e felsorolt két területre 16 milliárdos plusz költségigény jelenik meg. Azt gondolom, hogy ezeket érdemes végiggondolni, végigtárgyalni, és a vita során meggyõzni egymást, hogy ezek a pluszkiadások minimálisan szükségesek az önkormányzati rendszer és a rendészeti szervek normális mûködéséhez 1998-ban.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)