DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! A költségvetési politika általános célja a hosszú távú növekedés megalapozása. Ez egyrészt megköveteli az egyensúly megõrzését, másrészt az infrastruktúra fejlesztését, az oktatás hatékonyságának növelését, a hagyományokra és társadalmi-gazdasági változásokra épülõ szociálpolitikai döntéseket.
Az 1998. évi költségvetési törvényjavaslat alapján az egyensúly õrzését, javítását a vállalati szféra versenyképességének erõsítésével akarjuk elérni. Ez csak a tõke és a munka hatékonyságának fokozásával valósítható meg. A tõke és a munka hatékonyságának fokozása azonban azt is megköveteli, hogy az inflációt mérsékeljük, amit az 1998. évi költségvetési törvény jól tartalmaz, tudniillik ha az infláció elszabadul, akkor a tõke és a munka hatékonysága ennek kárát látja, hiszen ha a termékekben mindenféle költséget el lehet számolni, akkor nincs költségcsökkentési kényszer a vállalkozók számára. Azt akarom ezzel mondani, hogy az 1998. évi költségvetés azzal, hogy az inflációt jelentõsen akarja csökkenteni, és emellett a tõke hatékonyságának növelését tûzi ki, összefüggésben van egymással, hiszen - mint ahogy bizonyítottam - az infláció növekedése a hatékonyság halála lehet.
Mindezt nagymértékben befolyásolja, hogy a gazdaság alkalmazkodóképessége megfelelõ-e. Az elmúlt évtizedekben - mint ahogy az egyik felszólalásom során egyik alkalommal szóltam errõl - a magyar gazdaságra a passzív alkalmazkodás volt jellemzõ.
(13.00)
A gondokat egyik helyrõl a másik helyre pakoltuk át, azonban az elmúlt években az aktív alkalmazkodás folyamata indult el, tehát a gondokat megoldottuk, illetve megoldjuk azokat. Ez a folyamat, az aktív alkalmazkodás folyamata azonban sok lemondással járt. A lakosság jelentõs része elszenvedte a reálbér-csökkenést. Mindezek eredményeképpen lényegesen javult a gazdaság egyensúlya, és megalapozottá vált a gazdasági növekedés, valamint a reálbér növekedése. Ezért nem értem ellenzéki képviselõtársaimat, amikor a béremelkedést valamiféle választási költségvetéssel hozzák összefüggésbe, holott az elért eredmények azok, amik lehetõvé teszik a bér növekedését.
Igen kedvezõ változás következett be a gazdaság szerkezetében, mert az adottságainknak és a piaci igényeknek megfelelõen változott a gazdaság szerkezete. Meghatározó ágazattá fejlõdött a szolgáltatás és az információs szektorok: az információt elõállító, az információt továbbító szektorok, a kockázatgazdálkodás, a piackutatás, a marketing, az információs eszközöket elõállító szektorok, a különbözõ adatokat feldolgozó szektorok, nem beszélve a kormányzati igazgatási tevékenységrõl, amelyek a nemzetgazdaságon belül egyre jelentõsebbé váltak.
A szolgáltatások, az információs szektorok arányának növekedése miatt a nemzetgazdaságban jelentõs minõségi változás következett be, hiszen ezen ágazatok anyagigényessége minimális, tudásigényessége viszont jelentõs. Ez a körülmény kedvez a magyar gazdaságnak, mert nyersanyagban, energiában nem vagyunk gazdagok, a szellemi tõke viszont meghatározó hazánkban. Ebbõl viszont az következik, hogy az oktatás, a képzés fejlesztését költségvetési eszközökkel is egyre jobban biztosítani kell azonban nyilvánvaló, hogy nemcsak a '98. évi költségvetéssel, hanem majd a '99-es és az ezredforduló költségvetésével is. Nem lehet tehát elvárni egy költségvetési évtõl, hogy robbanás következzen be az oktatásban, mert azt hiszem mindannyian tudjuk, akik itt vagyunk, hogy az oktatás stratégiai ágazat, de csak addig lehet nyújtózkodni az oktatás támogatásával, ameddig a takarónk ér.
A szolgáltató és információs szektorok fejlõdése számottevõen hozzájárul a bruttó hazai termék növekedéshez, hiszen ezen makromutatót úgy számítjuk ki, hogy a teljes kibocsátásból levonjuk az anyag jellegû költségeket. Márpedig a nevezett ágazatok nem anyagigényesek, így a bruttó hazai termék növekedése jobban biztosítható, mint az elmúlt években, ami megalapozottá teszi az 1998. évi költségvetési törvényjavaslatot.
Véleményem szerint az oktatás mellett a másik igen fontos stratégiai ágazat az idegenforgalom. Ezen ágazat úgy növeli a fizetési mérleg bevételét, hogy minimális az importigénye, tehát nem befolyásolja rosszul a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján bizonyítható, hogy az idegenforgalom egyre meghatározóbb szerepet tölt be a nemzetközi fizetési mérleg változásában. Én Torgyán József képviselõtársammal ellentétben ezeknek az adatoknak hiszek, mert pontosan kiszámolt adatok. 1995-ben hazánkban az idegenforgalom aktívuma 34 millió dollár volt, 1996-ban 406 millió dollár, 1997 elsõ felében 551 millió dollár. A KSH legújabb adatai és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium számításai szerint 1997. január 1-jétõl augusztus elsejéig már 728 millió dollár volt az idegenforgalom aktívuma, ami nem nagyon fordult elõ eddig a magyar nemzetgazdaság fejlõdésében.
Ezen igen örvendetes tények jelentõsen javítják a passzív külkereskedelmi mérleget. Ha a lakosság fogyasztása emelkedik - márpedig ez a jövõben egyértelmûen bekövetkezik -, akkor az import tovább nõhet, s a külkereskedelmi mérleg egyenlegét ronthatja, ha az export nem tud ilyen mértékben felpörögni. Emiatt is szükség van az idegenforgalom céltudatos, komplex fejlesztésére. Ezt a fejlesztést a költségvetési törvényjavaslatnak is elõ kell segítenie.
Nemcsak hajdúszoboszlói lakosként állítom azt, hogy a gyógy- idegenforgalom, a gyógyturizmus területén jelentõs komparatív, magyarul viszonylagos elõnyökkel rendelkezünk, ugyanakkor nem használjuk ki kellõ mértékben ezeket az elõnyöket. A közelmúltban Hajdúszoboszlón megtartott országos tanácskozáson a '90-es évek elején végzett vizsgálataimra hivatkozva rámutattam, hogy a hazánkhoz hasonló szûk belsõ piacú, kevés anyag-, energia-, erõforrású országokban a devizabevételek 50 százaléka származott különbözõ szolgáltatásokból, hazánkban ez akkor csak 10 százalék volt.
A tanácskozás neves szakemberei sokoldalúan igazolták, hogy jobban lehetne hasznosítani a hajdúszoboszlói és a szoboszlóihoz hasonló gyógyvizeket a nemzetgazdaság javára is, ha a bádogcsordák, a kamionok nem ötven, hatvan méterre dübörögnének el a világhírû fürdõ bejáratától. Nem véletlen mondom ezt, mert valóban csordaszerûen haladnak ezek a kamionok egymást érve, és nemcsak esztétikailag szörnyû látvány ez, hanem igen negatív hatással van a gyógyturizmus fejlõdésére. Ugyanis az egyértelmû, hogy nemcsak a gyógyvíz összetétele, hanem a csend, a tiszta levegõ is gyógyító hatású. A szakminisztériummal évek óta tárgyalok ebben az ügyben. Elõrehaladás ugyan történt már de a végsõ megoldást, a várost elkerülõ 4. számú fõút megépítését fel kell gyorsítani. Ezt az 1998. évi költségvetésnek is elõ kell segítenie. Az elmondottak, azt hiszem, hogy egyértelmûen bizonyítják, hogy ez nemcsak helyi érdek, hanem nemzetgazdasági érdek is. Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy évente kétszázezernél több külföldi és magyar állampolgár keresse fel a neves hajdúszoboszlói gyógyhelyet, csak így érhetjük el, hogy az idegenforgalmi mérleg, amely eddig is igen kedvezõen alakult, tovább javítsa fizetési mérlegünket.
Az 1998. évi költségvetési törvényjavaslatban hat idegenforgalmi intézõbizottság van. Emellett szükség lenne a Debrecen-Hortobágy- Hajdúszoboszló háromszög, valamint Tokaj-Hegyalja érdekeit is jól ismerõ, azt hatékonyan képviselõ intézõbizottság létrehozására és annak mûködését megalapozó elõirányzat meghatározására is. Tulajdonképpen nehezen tudom elképzelni azt, hogy a Mátrai és a Bükki Intézõ Bizottság rendelkezik majd annyi ismerettel a Hajdúság idegenforgalmi fejlesztésénél, mint egy olyan intézõbizottság, amely ott helyben dolgozik.
Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján úgy tûnik, hogy lobbizás céljából mondtam el gondolataimat. Aki ezt feltételezi, annak igaza van. (Derültség.) Úgy gondolom azonban, hogy megfelelõen bizonyítottam azt, hogy a magyar nemzetgazdaságért lobbizok akkor, amikor Hajdúszoboszló és a jelentõsen elmaradott térségek fejlesztését szorgalom, mert a gazdaságilag kettészakadt ország hosszú távon megakadályozhatja a gazdagabb régiók fejlõdését is. Ugyanakkor olyan fejlesztéseket sürgetek, amelyek a magyar nemzetgazdaság nagyobb elõrehaladását valósítják meg. Az valamennyiünk számára egyértelmû, hogy az idegenforgalom fejlesztése számottevõen hozzájárul más ágazatok gyarapodásához is, ezáltal nõ hazánkban a foglalkoztatottság, amit Mádi László képviselõtársam egészen élesen, de néhol azért tévesen élezett ki.
(13.10)
Én is egyetértek ezért, képviselõtársaim, azzal, amit Karol Wojty³a, II. János Pál pápa mondott a foglalkoztatottsággal kapcsolatban, szó szerint idézem, hogy "a fiatalokat munkanélküliségre kárhoztatni annyi, mint megölni a lelküket". Ezt mi - a kormány és a szocialista frakció - nem akarjuk.
Bízom abban, hogy gondolataim is hozzájárulnak ahhoz, hogy az idegenforgalom, a gyógyturizmus megfelelõ helyet foglal majd el a magyar nemzetgazdaság fejlõdésében.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)