DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt megfogyatkozott Ház! Azt hiszem, hogy ebben a 4 percben nincs módom kifejteni az oktatás és a kutatás teljes területére vonatkozó magyar demokrata álláspontot, de szeretnék egy szegmensrõl részletesebben beszélni, mégpedig ez a kutatásfejlesztés.
Nem hiszem, hogy szétválasztható az oktatási rendszertõl a kutatásfejlesztés, mégis azt gondolom, hogy tudomásul kell venni, hogy a társadalmi versenyképességünk egyik legfontosabb kérdése az, ami jelen pillanatban a felsõoktatásban és a különbözõ kutató-, illetve fejlesztõhelyeken folyik, hiszen az idei év, az azt követõ 1998. év alapvetõen meg fogja határozni, hogy vajon 15-20 év múlva, amikor az európai uniós csatlakozásunk véglegessé válik, milyen pozíciót tudunk betölteni Európában.
Ebbõl a szempontból áttekintve az a nagyon szomorú kép alakul ki, hogy ma Magyarországon - mint ahogy megjelent az OMFB elnökének a tanulmányában - 49 dollárt költünk kutatásfejlesztésre egy fõre számítva. De elmondhatom, hogy ma a kutatásfejlesztésre költött összeg annyi, mintha minden lakos egy héten egy korsó sört inna meg, illetve ha azt a pénzt nem korsó sörre, hanem a kutatás fejlesztésére fordítanánk, akkor bizony megdupláznánk a magyarországi kutatásfejlesztési összeget. Ez pedig egy tragikus szám. Azért tragikus, mert hosszú ideig arról beszéltünk, hogy majdan a fejlesztések során, a beruházások során a vállalkozások nagyobb hányadot fognak a kutatásra és a kutatás eredményeinek a fejlesztésére fordítani.
Ma azonban azt tapasztaljuk, hogy sajnálatos módon ez a szféra is fokozatosan államtalanítódik, de közben az állam helyébe nem lép be egy másik felület, tehát nem az történik, hogy az európai országokhoz hasonlóan a GDP-nek 1,8, Amerikát tekintve 2,2, Japánt tekintve 2,4 százalékát fordítjuk kutatásfejlesztésre, hanem az amúgy sem magas GDP- nek a 0,6 százalékát. Volt módunk a Magyar Tudományos Akadémia elnökségével és a kutatóintézetekkel, valamint a fejlesztõintézetekkel tárgyalni, a kép az idei évi költségvetés kapcsán, és a jövõ évi, tehát az 1998. évi költségvetés kapcsán tragikus.
Három fontos kérdés. Az elsõ a kutatási állomány. Egyszerûen elöregedett a kutatóállomány, és nem tudnak fiatalokat felvenni, illetve a fiatalok külföldre távoznak - ami nagyon helyes, hogyha egy tanulmányútra mennek, de nem tudnak hazajönni, mert nem tudják finanszírozni az ittlétüket.
A másik, hogy a költségvetési támogatás kapcsán, bár növekedett a költségvetési támogatás, ennek azonban a fõ forrása az, hogy részben ki kell fizetniük a közalkalmazotti béremelést - ami helyes -, részben pedig az elbocsátásokra fordítandó összeget. Tehát nincs mód arra, hogy ma egy több nyelven beszélõ kutatónak, aki nemzetközi tekintéllyel rendelkezik, a fizetése elérje egy átlagos vállalkozó fizetését. A Matematikai Kutató Intézet fõigazgatója elmondta, hogy jelen pillanatban munkatársaik jelentõs része külföldön van. Ha ezt hozzávesszük, hogy ez a kutatási bázis nem jelenik meg egyrészt a kutatási tevékenységben, másrészt nem jelenik meg az egyetemi oktatásban, akkor sajnálatosan azt kell mondani, hogy tragikus a feltételrendszer.
A harmadik kérdés pedig, ami a legfontosabb kérdés, hogy nem jelöltetett ki az a prioritási sor, ami azokat a fõbb kutatási témákat megjelölte volna, amire nagyobb erõforrást fordítunk. Ennek következtében szétaprózódik a pénz, és jelen pillanatban azt kell hogy mondjam, hogy a kutató-fejlesztõ tevékenység (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) - az utolsó mondatom - a '98-as költségvetést tekintve visszatért az 1969-70-es állapotokhoz. Ezért nem tudjuk támogatni a költségvetésnek ezen részét.
Köszönöm szépen, elnök asszony.