DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Az ártatlan emberek, a választópolgárok úgy döntöttek néhány évvel ezelõtt, hogy piacgazdaságot akarnak ebben az országban, és nevezetesen, ha egyszer így döntöttek, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy az áraknak - beleértve az energiaárakat is - fedezniük kell a szükséges költségeket.
Az, hogy persze a konkrét helyzeteket a politikusok, a kormány tagjai hogyan élik meg - nyilván nem jól élik meg, mert mi is szembesülünk mindazokkal a konfliktusokkal, amelyekkel a bennünket választók. Ugyanakkor azonban el kell mondanunk és el kell magyaráznunk azt, hogy mi a tényleges helyzet. Jelen esetben a távfûtés díjai tekintetében az, hogy azoknak a meghatározása, mármint a távfûtési díjak meghatározása - mind az árhatósági funkciót tekintve, mind pedig a tulajdonosi funkciót tekintve - a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Egyébként a kormányzat ezt csak olyan módon tudja befolyásolni, amilyen módon tudja egyes hatósági áras vagy még hatósági áras energiahordozó árát befolyásolni. Ez a költségek 55-60 százalékát teszi ki, a többi pedig más kérdés, az üzemeltetési, elosztási, egyéb költség.
Egyébként hadd mondjam meg önnek, tisztelt frakcióvezetõ úr, hogy az októberi gázáremelést például a fõváros, ahol elég sok probléma van, nem érvényesítette a távfûtési díjak emelésében. Tehát igenis van arra példa, hogy a hatékonyság javulásának is vannak és lehetnek tartalékai.
Egyébként pedig ön nagyon jól tudja, hogy mind a települési önkormányzatok, mind a szociális törvény rendszere a lehetõségekhez képest igyekszik bizonyos kompenzációs mechanizmusokat mûködtetni; a fõváros is mûködtet ilyen típusú ellentételezési rendszert.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)