SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Több hete készülök elmondani ezt az azonnali kérdést, jóllehet hál' istennek már nem annyira aktuális, de a jövõre nézve mindenképpen tanulságos.
Tisztelt Államtitkár Úr! Kondoros és Hunya községek - Békés megye 5. számú választókörzetében - súlyos problémákkal szembesültek a tavalyi év végén és 1997 elején: elsõsorban a települések természeti adottságaira visszavezethetõ okok miatt évtizedek óta nem látott mennyiségben jelent meg a belvíz. A belvíz elleni védekezés szinte azonnal megkezdõdött, már amennyire erre lehetõség volt. Ez azonban - elsõsorban a költségek miatt - olyan nagy horderejû terhet jelentett, hogy az önkormányzat emiatt szinte fizetésképtelenné vált mindkét helyen.
(14.30)
Mûszaki mentésre, annak személyi és tárgyi költségeire, az önkormányzati ingatlanokat ért károkra több tízmillió forintot fizettek ki ezek az önkormányzatok.
Annak rendje-módja szerint beadták a vis maior kérelmet. Ez a kérelem a községek önkormányzatának költségvetését, az önkormányzati határozatot a támogatás kérelmére, a helyreállítás költségeit és a vízügyi igazgatóság szakvéleményét egyaránt tartalmazta. Amikor a beadvány elküldése megtörtént május 26-án Kondoroson, néhány hét múlva Hunyán, mindenki abban reménykedett, hogy a pénz meg fog érkezni. Szeptember 13-án érkezett meg a pénz mindkét település számlájára.
Úgy gondolom, nem szükséges ecsetelni, hogy milyen volt a lakossági fórum mindkét településen, hogy az önkormányzatiságot kérdõjelezték meg a települések lakói, és hogy a kormány segítõ szándékát egyértelmûen kétségbe vonták. A "vis maior" szóösszetétel semmiképpen nem azt jelenti, ahogy a gyakorlatban megjelenik - tehát a hosszú kifizetést.
Kérdezem, tisztelt államtitkár úr, tervezik-e rövidíteni a kifizetések idõtartamát.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)