DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Bevallom õszintén, meglepett a kérdése abból a szempontból, hogy engem tart azért felelõsnek, hogy az egész társadalombiztosítási rendszer, amely a világon mindenütt borzasztó dilemmákkal küzd, Magyarországon is nagyon nehezen tud egyik oldalon limitált bevételekbõl egyre nagyobb igényû szolgáltatásokat kielégíteni. Ez egyébként - még egyszer mondom - nem csupán magyar sajátosság.
Azért hadd mondjam önnek el, hogy itt egy nagyon skizofrén helyzettel nézünk szembe, politikusok is meg állampolgárok is, mert akkor, amikor járulékot meg adót kell fizetni, tisztelt képviselõ úr, akkor hihetetlenül fel vagyunk háborodva a közterhek magas szintje miatt. A másik oldalon, ha egyszer megpróbálunk egy picit visszább menni, akkor nehezen vesszük tudomásul, hogy ez bizony szolgáltatásszûküléssel is kell hogy együtt járjon, mert valami olyan csodát a világon sehol nem tudtak tenni, hogy ez a kettõ együtt, mármint a bevételek visszafogása és emellett a kiadások növekedése megvalósuljon. Az más kérdés, hogy technikákat lehet még jobban alkalmazni. Én nem állítom azt, hogy a kormány feltalálta ezen a területen a spanyolviaszt.
Egyébként hadd mondjam, hogy az egyensúlytalanság döntõen mindig nem valami hedonista túlköltekezéssel van kapcsolatban a társadalombiztosítási oldalon, hanem alapvetõen a bevételi oldalon az elmaradással. És nem véletlen az, hogy itt a járulékalap-szélesítésre, az egészségügyi hozzájárulás bevezetésére, igen, egy szolidaritási rendszerben egy szolidaritási adó jellegû hozzájárulás bevezetésére sor kellett hogy kerüljön.
Az egy másik kérdés, hogy bizony indokolt lenne a gyógyszer- területen is a pazarlás megszüntetése.
Lejárt a két percem, majd még folytatom. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)