DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): Még egyszer hálás köszönet a szólás lehetõségéért. Egészen röviden: egy látszólag efemer-dologra szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni, mégis felbátorított szívvel. Ugyan Rapcsák András képviselõ úr nincs itt, de nagyon hasonló gondolatot hozott a Ház színe elé egy interpellációja kapcsán.
Arról van szó, hogy amennyiben Magyarországra külföldi érkezik - és e tekintetben nincs különbség abban, hogy a külföldi menedékes, menekült vagy teljesen legális módon ide érkezõ ember - legelõször a belügyi kormányzat megfelelõ hivatalában láttatik el, itt részesül tartózkodási engedélyben.
(17.40)
Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem latin betûs írású országból származik - mondjuk akár Ukrajnából vagy Szerbiából, de mondhattam volna azt, hogy Izraelbõl, persze onnan ritkán jönnek ide menedékesek, vagy akár Afganisztánból -, az útlevele tartalmazza az eredeti nyelvû nevet és szöveget, illetve a franciát. A francia átírás eltér a magyar akadémiai átírástól. Éppen ezért - ahogy arra annak idején Rapcsák képviselõ úr is rámutatott - feszültség, pontatlanság, illetve különféle rendezetlenség támadt, hogy a belügyi hatóság által kiállított irat, illetve az általuk késõbbiekben hivatalosan az akadémiai magyar átírás által kiadott irat magyar latin betûs szövegei eltérnek egymástól.
Éppen ezért az Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Iroda hozzám írt levelét komolyan véve szeretném a figyelmükbe ajánlani a 3. fejezet 24. § a) pontját, ahol a központi menekültügyi szerv ellátja a menekültügyi hatósági irodai tevékenységet, illetve a c) pont szerint "a menekültkénti vagy menedékesként elismerést kérõt, a menedékest és a befogadottat ellátja a személyi azonosításra alkalmas és magyarországi tartózkodásra, továbbá ellátásra jogosító okmánnyal".
Ugyanakkor ezen kitûnõen megírt törvény 60. §-a lehetõséget biztosít a belügyminiszter számára arra, hogy végrehajtási utasításban rendelkezzék arról, hogy milyen utat járjanak be adott esetben a menekültügyi hatóságok. Az én javaslatom természetesen most csak a menekültügyre és a menedékjogról szóló törvényre vonatkozik, de adott esetben, ha az anyakönyvi törvény elõkerül, úgyszintén fontos rész lehet, hogy ezen végrehajtási utasításban a belügyminiszter térjen ki arra, hogy mielõtt az illetékes belügyi hatóság kiállítaná az ide érkezõ külföldi számára az itt-tartózkodásra jogosító útiokmányt vagy bármiféle hivatalos papírt, forduljon az országban egyedüli és immáron száz éve létezõ intézethez, intézményhez annak érdekében, hogy a késõbbi jogvitákat elkerülendõ, a névátírás egységes legyen.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)