DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Alelnök Asszony! Nem tudom, hogy Tóth Tihamér nyomott-e gombot: én most arra vállalkoztam, hogy megvédjem õt, tudniillik régóta ismerem a képviselõ urat, és tudom azt - de azt hiszem, ez nem is szabad, hogy bármelyikünkben kételyt keltsen -, hogy az õ megjegyzésében semmiféle él nem volt, amit a képviselõ úr mondott. És úgy látom, hogy itt az a néhány jelenlévõ, aki a vitában részt vesz, most egyetért velem. Tehát kérem, ne szívja mellre! Egyszerûen arról van szó - és ez a fejlõdésnek egy eredménye, ha tetszik -, hogy egy olyan területet tárgyalunk, ami egyfelõl nagyon szigorúan jogi ismereteket, és miután egy számítógépes technikát vezetünk be, másfelõl egy nagyon szigorú komputertechnikában való jártasságot kíván.
Megvallom õszintén, hogy én a jogi ismeretek terén elzártnak érzem magam, és ott véget ér a dolgok pontos érzékelhetõsége, amikor a komputer világába érünk. Most megint nem bántásból mondom, de egy kicsit ugyanezt éreztem a kolléga úr felszólalásában is, hogy nem biztos, hogy a dolgok jogi aspektusból kezelhetõk. Egyikünknek sincs mit a másik szemére hányni, egyszerûen az a tanulság, hogy hadd mondjam, most egy olyan területen vagyunk, ahol azoknak a jogászoknak - és ez már kívül van az egész parlamenti vitán, de ennek lehet jelentõsége a gyakorlati végrehajtás és a tapasztalatok leszûrése terén -, hogy azoknak a jogászoknak lesz itt igazán fontos szerepük az ingatlan-nyilvántartás mûködtetésénél és megvalósításánál, akik tökéletes számítógépes technikai ismerettel rendelkeznek.
Úgyhogy semelyik megjegyzésem és - remélem, nem értik félre - a mostani kétpercesem sem tartalmazott semmiféle bántó vagy szurkáló (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) szándékot.
Köszönöm szépen.