SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében szeretnék e témakörhöz hozzászólni. Ezt a törvényjavaslatot olyan fontosnak tartjuk, hogy mi magunk két szónokot is állítottunk ebben a témakörben. Ha megengedik, akkor alapvetõen az elõre megírt beszédemet mondom el, és a reflexiós részét kihagyom, részben a részletes vitára, részben pedig - ha lesz ilyen - a szükséges kétpercesekre.
Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, nagyon fontos még egyszer elmondanunk, hogy az alkotmányban rögzített egyik legfontosabb alapjogunk a tulajdonhoz való jog. Jogállamiságunk letéteményese a tulajdon, ezen belül az ingatlantulajdon védelme. Nem kívánok a történelem és a közelmúlt történéseivel példálózni, hogy a tulajdonnal hogyan lehet állami szinten visszaélni, milyen visszásságokat, jogsérelmeket követtek el a tulajdonnal, a tulajdonosokkal, a polgárokkal szemben. Ennél most fontosabbnak tartom, hogy olyan törvény kerüljön elfogadásra, amely hosszú idõre alapozza meg az ingatlan-nyilvántartást, amely jogbiztonságot teremt, amelynél az ingatlanok tulajdonosai, ennek az országnak a polgárai nyugodtak lehetnek abban, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és tények a valós állapotot tartalmazzák, és azokkal nem lehet visszaélni.
Közismertek a földhivatalokban, különösen a fõváros által vezetett ingatlan-nyilvántartásokban uralkodó állapotok. Nem véletlen, hogy több alkalommal interpellációs kérdés formájában foglalkoztam a fõvárosi ingatlan-nyilvántartás helyzetével. A Földmûvelésügyi Minisztérium vezetõi elismerték a problémákat. A miniszter úr ígéretet tett arra, hogy ez év második felében adatokkal alátámasztott felmérés fog készülni, amely tartalmazza az ügyirathátralék pontos mennyiségét. Nem tudom, hogy elkészült-e ez a felmérés. A pontos adatokat nem ismerem, de az biztos, hogy több százezres, feltehetõen félmilliót is meghaladó a budapesti elmaradás. Kétségtelen, hogy történt elõrelépés a földhivatalok munkájában, javult az adatszolgáltatás a tulajdonilap- másolatok kiadásánál. Ismereteim szerint azonban ez a javulás igen nagy erõfeszítés eredménye. A becslések szerint a számítógépre vitt tulajdoni lapok 20-30 százaléka hibás - széljegyhibás -, amelyeket folyamatosan javítani kell. Így nem marad idõ és energia a napi ügyintézésre, és a hátralék nemhogy csökken, hanem naponta növekszik.
A törvényjavaslat szerint a hatálybalépés idõpontja '98. április 30- a. Az általános indoklás szerint a törvény megalkotását többek között az eljárási szabályok korszerûsítése is szükségessé teszi. Annak ellenére, hogy a javaslat túlnyomó része a jelenlegi hatályos jogszabályok szó szerinti ismétlése, jelentõs változtatásokat és kiegészítéseket tartalmaz. Az indoklás azt is kimondja, hogy a javaslatnak az az alapkoncepciója, hogy az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerének kialakítását követõ idõre határozza meg a nyilvántartások szabályait.
Álláspontom szerint, amíg a számítógépes nyilvántartás nem pontos, nem naprakész a fõvárosban és a vidéki nagyobb városokban, amíg több százezres az ügyirathátralék, nem léphet életbe, nem léphet hatályba a törvény. A jelenlegi szabályozás szerint az új törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hátralékos iratok vonatkozásában is, amely a gyakorlatban megvalósíthatatlan, és sérti a jogalkotás alapvetõ elveit. Átmeneti rendelkezés beiktatását akkor tartom elfogadható megoldásnak, ha kezelni tudja a hátralékok feldolgozását, amely még évekig tarthat, és továbbra is megmarad az a kaotikus állapot, amely most az ügyintézésben szerepel. Azt pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy ilyen mértékû, ilyen méretû hátralék egy-két hónap, pár hónap alatt feldolgozható.
Érthetetlen számomra az is, hogy minden átmenet nélkül úgy vezetik be a számítógépes nyilvántartást, hogy a manuális nyilvántartás vezetését egyidejûleg megszüntették. Még nem volt példa arra, hogy a nyilvántartások párhuzamos vezetése nélkül térjenek át számítógépes rendszerre. A népesség-nyilvántartásnál, amelynek gépesítése már évekkel ezelõtt megtörtént, jelenleg is fenntartják a manuális nyilvántartást. Ezért felelõtlenségnek tartom a számítógépes nyilvántartás átmenet nélküli élesben történõ bevezetését, különösen egy olyan nyilvántartásnál, amely nemcsak regisztrálja az adatokat, hanem a bejegyzés által jogokat keletkeztet.
Tisztelt Ház! A belügyminiszter úrhoz intézett interpellációra azt a választ kaptam, hogy "A bûnüldözõ szervek az ingatlanokkal kapcsolatos bûncselekménytípusok megelõzhetõsége érdekében az elmúlt években számtalan esetben szorgalmazták az ingatlan-nyilvántartás oly módon történõ megreformálását, hogy az valóban megfeleljen a közhitelesség követelményének". Talán ennek betudhatóan is komoly eredménynek kell tekintenünk azt, hogy már döntés született: a kormány a múlt hónapban a május 29-ei ülésén megtárgyalta és elfogadta az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényjavaslatot.
Mielõtt egy példába fognék - amely egy ilyen bûncselekmény leírásáról szólna -, hadd idézzem fel e törvény politikai fontosságát. Azt, hogy miért is tartottam én több mint egy éven át fontosnak, hogy ebben az ügyben interpellációt tegyek, s amelynek következménye rajtam kívül áll, de mégis azt hiszem, érdemes idézni, amikor részben az ügyirathátralék már megtörtént egyharmados feldolgozásáról mond itt valaki bármit, mind pedig akkor, amikor az államtitkár úr esetleg Brdesebben reagál dolgokra.
'97. október 14-ei hír, kedd: az állampolgári jogok országgyûlési biztosa a Fõvárosi Kerületek Földhivatalánál végzett korábbi vizsgálatát kiterjesztette az ingatlan-nyilvántartás problémáinak áttekintésére. Az elsõ vizsgálat eredményeként - mondja õ, mondja a hivatal vezetõje - észrevehetõen javult a hivatal ügyfélszolgálati tevékenysége, de továbbra is sok panasz érkezik az ombudsmani hivatalhoz a késedelmes bejegyzések és a szolgáltatott adatok valótlansága miatt.
E vizsgálat során megállapíthatók a következõk: a földhivatalnál felhalmozódott ügyirathátralék olyan mértéket öltött, amelynek következtében ellehetetlenült az ingatlanra vonatkozó jogügyletek megbízható lebonyolítása, és megkérdõjelezõdik az ingatlan- nyilvántartás közhitelessége. A gyors és hiteles adatszolgáltatást, valamint a törvényes idõn belüli ügyintézést nem segítette a számítógépes rendszer bevezetése. A vizsgálat e téren is számos technikai és mûszaki hiányosságot is feltárt.
Az ombudsman rámutat arra, hogy a kialakult helyzet súlyosan sérti az állampolgárok alkotmányban rögzített, jogbiztonsághoz és tulajdonhoz való jogát. Ennek alapján intézkedésre kérte fel a földmûvelésügyi minisztert a hátralékos ügyek felszámolása és a szoftvereszközök tényleges igényekhez igazítása érdekében. Kezdeményezi továbbá, hogy az Állami Számvevõszék soron kívül vizsgálja meg a fõvárosi ingatlan-nyilvántartás modernizációjára fordított összeg felhasználását, illetve hasznosulását. Megnézzük tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az a pénz, amit ebbe a rendszerbe beletettek, valóban hozott-e annyit, mint amirõl itt szó volt, mint ami kitûnõ célokat itt megfogalmaztunk az elõbb.
Engedjenek meg még egy megjegyzést ezzel kapcsolatban. Szeretném felhívni a képviselõ hölgyek és urak figyelmét arra, hogy amikor az interpellációmra adott miniszteri választ sorozatosan elfogadták, akkor azzal megakadályozták azt, hogy már egy évvel ezelõtt elindulhasson ebben az ügyben a vizsgálat, hogy egy évvel ezelõtt ebben az ügyben a hivatalban valamilyen rendet csinálhassanak. Itt, ebben a teremben ülnek vagy vannak - vagy voltak - olyan képviselõk, akik elmondták ugyanazokat a problémákat, amiket én magam is láttam, és megfogalmaztunk önök számára, mégis elfogadták a miniszter úrnak vagy az államtitkár úrnak azt a válaszát, ami nem volt kielégítõ. Tehát azt gondolom, az önök felelõssége is nagy ebben az ügyben, és osztják azt, amit az államtitkár úr kénytelen osztani.
Tisztelt Ház! Most engedjék meg, hogy egy példával bemutassam, hogyan védi az ingatlan tulajdonosát a törvényjavaslat a csalásoktól.
Az ingatlan tulajdonosa - egy példa - külföldi munkavállalás miatt évekre külföldre költözik vagy utazik, és a lakását erre az idõre bérbe adja. A bérlõ a tulajdonos nevét egy adásvételi szerzõdésre - mely az adott ingatlanról szól - aláhamisítja, és bejegyezteti tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. A földhivatalnak természetesen nem feladata, és nem is tudja ellenõrizni az aláírások hitelességét. A csaló bejegyzése érvénytelen okiraton alapul, ezért az ingatlant továbbadja - most már szabályosan megkötött szerzõdéssel - a bûntársának, aki azonban a törvényjavaslat - és itt van a lényeg - 5. § (5) bekezdése értelmében jóhiszemû harmadik személynek minõsül. Csak három évre van szükség ahhoz, hogy az eredeti tulajdonos soha többé ne tudja visszaszerezni a lakását - ugyanis az 5. § (5) bekezdése és a 63. § (2) bekezdése szerint három év után törlési kereset nem indítható, ha a bejegyzésrõl szóló határozatot nem kézbesítették.
De ha a földhivatal gondos volt, és két alkalommal sikertelenül megkísérelte a kézbesítést - márpedig a külföldön tartózkodó tulajdonos nem valószínû, hogy átveszi a kézbesítést -, a javaslat 52. § (4) bekezdése alapján kézbesítettnek kell tekinteni az iratot. Ebben az esetben a csalóknak elegendõ 60 napot kivárniuk, és a tulajdonos már nem indíthat pert a harmadik személlyel szemben. Egyik képviselõtársamnak sem kívánom, hogy így járjon, még akkor sem, ha megszavazza a javaslatot.
Nincs jobb helyzetben az a hitelezõ sem, akinek - tételezzük fel, tévedésbõl, elõfordult már ilyen - több milliós, esetleg százmilliós nagyságú jelzálogát törlik az ingatlanról.
(20.50)
Ugyanis teljesen érthetetlen okokból a javaslat értelmében az ingatlan-nyilvántartás csak a legutolsó jogokat és tényeket tartalmazza, a törölt tételeket nem. Az így tehermentessé vált ingatlant megszerzõ jóhiszemû harmadik személy azt nyugodtan birtokolhatja, míg a hitelezõ elveszti a hitel fedezetét.
Téved azonban az, aki azt hiszi, hogy a törölt bejegyzések jegyzékét megtekintheti. Az elõzõleg nyilvános adatot - a törvény hatálybalépéséig ez mindig nyilvános marad - annak törlése után a javaslat 4. §-ának (3) bekezdése titkosítja. Azt csak az ingatlan- nyilvántartásba éppen bejegyzett jogosult teljes bizonyító erejû magánokiratban vagy közjegyzõi okiratban foglalt engedéllyel ismerheti meg. Úgy látszik, a törvényjavaslat elfogadása esetén a csalókkal szemben talán csak az nyújthat majd némi biztosítékot, ha az ingatlanok tulajdonosai minél gyakrabban kikérik majd a tulajdoni lap másolatát, ez végsõ soron több bevételhez juttatja a földhivatalokat, és az ezzel járó munkától is mentesülhetnek, mert a javaslat 68. §- ának (2) bekezdése alapján a tulajdoni lap hiteles másolatát az önkormányzat jegyzõje is kiadhatja.
Kérdéses, hogy az így kiadott tulajdoni lap teljesíti-e a közhitelesség kritériumát. Mondom ezt azért, mert az önkormányzatok véleménye szerint is az ingatlan-nyilvántartásból történõ adatszolgáltatás, a tulajdonilap-másolatok kiadása a földhivatal munkájához kötõdõ szakmai feladat, amelyhez nincsenek meg az önkormányzatnál a személyi, tárgyi feltételek. Megfelelõ szakmai ismeretek szükségesek annak eldöntéséhez, hogy a tulajdoni lap adatai hibásak-e, - például széljegyhiba - felvilágosítást kell-e adni az ügyfélnek, s a többi.
Köztudomású, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos bûncselekmények, visszaélések száma rohamosan növekszik. Ennek során gyakran követnek el okirat-hamisítást a tulajdonilap-másolatokkal. Azzal, hogy az adatszolgáltatók körét a javaslat kiszélesíti, a visszaélések lehetõségét is növeli. Ehelyett a hitelesítés szabályainak szigorításával, nehezebben hamisítható másolatok készítésével kell megnehezíteni a bûncselekmény elkövetését.
A hitelesítés azt jelenti, hogy a hitelesítõ tanúsítja: a másolaton lévõ adatok a másolatok kiadását megelõzõ napig az ingatlan- nyilvántartásba bejegyzett adatokkal megegyeznek. Az önkormányzat jegyzõje nem vállalhat felelõsséget egy másik közigazgatási szerv által vezetett nyilvántartásból történõ adatszolgáltatásért. Ha tévesen szolgáltat adatot, az államigazgatási jogkörben okozott károkozás címén teljes kártérítésre kötelezhetõ.
Összeegyeztethetetlen az is, hogy az önkormányzat nem mint hatóság, hanem mint tulajdonos, esetleg saját ügyében hitelesítsen tulajdonilap- másolatot. Hatósági ügyekben pedig elegendõ, ha az adatátviteli rendszerbõl lekérdezett adatokról hivatalos feljegyzést készít, ehhez indokolatlan földhivatali hitelesítéssel ellátni a másolatot.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt szónokaként összegzem az álláspontomat:
Álláspontom szerint csak hibátlan, naprakész, pontos ingatlan- nyilvántartás megléte esetén helyezhetõ hatályba az új törvény. Véleményem szerint idõt kell biztosítani a számítógépes rendszer kipróbálására, és akkor kellene bevezetni az új szabályokat, ha bizonyítottan jól mûködik a gépes rendszer, ha kijavítják a hibákat, és pótlásra kerülnek az ingatlan-nyilvántartás elmaradásai. Az új törvényben maradéktalanul biztosítani kell a tulajdon védelmét, a polgárok védelmét, hogy ne lehessen a jog eszközeivel jogtalan elõnyökhöz jutni. A számítógépesítés nem lehet a nyilvántartás célja, hanem csak eszköze, és úgy kell kialakítani, hogy a lehetõ legjobban szolgálja a nyilvántartás törvényben rögzített, garanciális elveinek következetes betartását.
Végezetül: az önkormányzatok ne legyenek a földhivatalok adatszolgáltató szervei - abból a szempontból, ahogy ezt én megfogalmaztam -, a hiteles tulajdonilap-másolatot csak a földhivatalok adhassák ki, és ennek õk viseljék a felelõsségét.
Ha ebben tovább tudunk lépni és közösen tudunk gondolkodni, akkor azt gondolom, hogy elérjük azt a célt, hogy a polgárok tulajdona teljes mértékben védett legyen ebben az országban.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)