DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány az Országgyûlés által jóváhagyott programjában kötelezettséget vállalt a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülésének garantálására, valamint az állam és az egyház egyenjogúságon alapuló szétválasztására az alkotmány és a hatályos törvények rendelkezéseinek megfelelõen.
A kormányprogram tartalmazza azon törekvéseket és szándékokat, amelyek az egyházak mûködését érintõ kormányzati intézkedéseket, döntéseket vezérlik. Az állam, a társadalom és az egyházak közös érdeke, hogy az egyházi tevékenység gazdasági háttere kiépüljön, és az egyházak anyagi helyzetének az esetleges politikai szándékoktól való befolyásolási lehetõsége megszûnjék. Középtávú cél, hogy a hívek közvetlen és közvetett módon maguk gondoskodjanak egyházuk fenntartásáról, és ennek alapvetõ forrása a személyi jövedelemadó meghatározott részének felajánlására, illetve az egyházi szolgáltatások igénybevételére épüljön. E kívánatos állapot kialakulásáig tartó átmeneti idõre biztosítani kell az állami támogatást. Ez azonban a politikai szándékoktól és mérlegelésektõl független éves költségvetési automatizmusok révén jut el az egyházakhoz.
Az állam és az egyház viszonyát rendezõ jogalkotási folyamat a rendszerváltást közvetlenül megelõzõ idõszakban kezdõdött, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény megalkotásával. Ebbe a folyamatba illeszkedik az egyházak anyagi feltételeit szabályozó törvényjavaslat, amelynek megalkotását a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1992. évi XXXII. törvény 23. §-a rendelte el. A törvényjavaslatot és a hozzá kapcsolódó törvénymódosításokat - így a lelkiismereti és vallásszabadságról, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl, a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról, a közoktatásról és a felsõoktatásról szóló törvények módosítását - a kormány beterjesztette a parlamenthez.
A felsorolt törvényjavaslatok közül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény módosításának és a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvény módosításának lényegét ismertetem én, a többi törvényjavaslatot a tárgy szerint illetékes minisztérium államtitkára fogja ismertetni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény - mint kétharmados törvény - e tárgy alapvetõ rendelkezéseit foglalja magában, így az egyház gazdálkodásának, ezen belül pedig az állami juttatás mértékének és rendjének az elvi rendelkezéseit is. Kimondja, hogy az egyházi jogi személy részére meghatározott közcélú tevékenységéhez az államnak az állami intézményekével azonos mértékû támogatást kell nyújtania. Az ezen túlmenõ egyházi tevékenység segítésére állami támogatást lehet adni, amelyet az Országgyûlés évenként, egyházanként és konkrét célonként állapít meg.
Ismert önök elõtt, hogy az utóbb említett támogatási módot, az évenkénti elosztást sok kifogás érte, fõként azért, mert bár a juttatásról nem közigazgatási szerv, hanem maga az Országgyûlés döntött, mégis, az elkerülhetetlen költségvetési alku miatt politikai szándékot, befolyást is vélhettek az elosztásban. Ennek megszüntetését is célozta az 1991. évi XXXII. törvénynek az a már említett elõírása, mely szerint törvényben kell rendezni az egyházak mûködésének anyagi feltételeit. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvény megalkotása esetén részletesen szabályozza majd a közcélú, egyházi tevékenységeken kívüli egyéb tevékenységek anyagi feltételeit, aminek alapvetõ elve az éves költségvetési automatizmusok érvényesülése és nem a konkrét célonként és egyházanként való elosztás.
Ebbõl következik, hogy a lelkiismereti törvénynek az említett tartalmú szabályát hatályon kívül kell helyezni úgy, hogy az új rendelkezés már erre az új törvényre utaljon. Az állam és az egyház anyagi kapcsolatainak elvi kérdéseit e módosítást követõen is változatlanul a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény tartalmazza.
Tisztelt Országgyûlés! Tájékoztatom önöket arról, hogy négy egyház, felekezet - a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége - közös állásfoglalásában közölte: nem ért egyet a módosító törvényjavaslatnak az imént ismertetett 1. §-ával, hanem a lelkiismereti törvény hatályos 19. § (2) bekezdése változatlan fenntartását kérik. Véleményük szerint ugyanis az Országgyûlés egyházankénti, egyedi döntésének megszüntetése szûkíti az egyházak juttatásainak körét.
Az nyilvánvaló, hogy a lelkiismereti törvény hatályos szövege nem tartható fenn, ha az egyházak támogatásának rendszere változik, mégpedig úgy, hogy alapvetõen normatív, automatikus módon kap anyagi eszközöket az egyház. Arról pedig nincs szó, hogy a jövõben ne lenne lehetõség az egyházak kulturális öröksége, ezen belül az egyházi levéltárak, könyvtárak, múzeumok, az egyházi mûemlékek megõrzésének, felújításának, gyarapításának támogatására. Ezt az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló törvényjavaslat továbbra is lehetõvé teszi.
Tisztelt Képviselõtársaim! A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló 1991. évi XXXII. törvény végrehajtása során eddig több mint kétezer ingatlan került az egyházak tulajdonába.
(8.10)
A benyújtott igényekbõl azonban még mintegy 3400 vár rendezésre. Ez indokolja, hogy az eredetileg tíz évre tervezett rendezési idõszak meghosszabbításra kerüljön.
A benyújtott módosítás szerint az ingatlanátadás 2011. december 31- ig történne meg, évenként egyenletes ütemezésben. Az egyházak által nem természetben kért ingatlanokra vonatkozó igény pedig járadék forrása lesz, ha az egyház ezt kéri. A járadékigénylés és -folyósítás részletes szabályait az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeirõl szóló, ugyancsak most benyújtott törvényjavaslat tartalmazza.
A hatályos törvény 2. §-ának (1) bekezdése elõírja, hogy az átadáskor figyelembe kell venni az állami helyi önkormányzati feladatok ellátásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket is. A törvény alkalmazása során elõfordult problémák indokolják, hogy a törvény az iskolai oktatás tárgyi feltételeit illetõen külön is rendelkezést tartalmazzon. Annak kimondása azonban, amit több képviselõtársunk igényelt, hogy azon a településen, ahol egy önkormányzati tulajdonú iskolaépület van, az nem adható át az egyháznak, nem a megfelelõ megoldás. Ugyanis ennek eredményeként a pontatlan fogalmazás miatt a végrehajtás során keletkeznének újabb problémák.
Tisztelt Országgyûlés! A négy egyház - a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó hitközségek szövetsége - állásfoglalása ezt a kiegészítõ rendelkezést nem tartja elfogadhatónak, mert álláspontjuk szerint ez ellentétes a szabad vallásgyakorlat és a szabad iskolaválasztás jogával. Ezzel a véleménnyel nem értünk egyet. A módosításban javasolt szabály nem jelent új tartalmat a hatályos törvényekben foglaltakhoz képest. Az alkotmány, az önkormányzati törvény, a közoktatási törvény és a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvény rendelkezéseibõl együtt következik, hogy az államnak, az önkormányzatnak kötelessége a világnézetileg el nem kötelezett oktatás biztosítása, éppen a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a tanszabadság érvényesülése érdekében.
A világnézetileg elkötelezett oktatást illetõen az állam kötelessége az, hogy jogi lehetõséget biztosítson az ilyen iskolák létrejöttére, és amennyiben ezek létrejöttek, és önkormányzati feladatot vállaltak át, azokat anyagilag az önkormányzati iskolával azonos mértékben támogassa. A törvényjavaslat kiegészítése e kötelezettséget nem sérti, mert csak annyit jelent, hogy akkor nem adható át az iskolai ingatlan az egyháznak, ha az el nem kötelezett oktatás lehetõsége - aminek biztosítása az önkormányzat feladata - megszûnne. Tehát az átadás feltétele, hogy az iskolaépület helyett az önkormányzat más iskolát létesítsen, szükség szerint a költségvetésbõl kapott pénzbõl vagy más módon biztosítsa az egyházi oktatást nem igénylõ szülõk és gyermekek számára az oktatást.
Tisztelt Képviselõtársaim! A református egyház észrevételében közölte, hogy nem kíván élni a járadékra váltás lehetõségével, mivel az igényelt ingatlanok többsége az egyes egyházközségeket illeti meg. A törvényjavaslat a járadékválasztást természetesen nem teszi kötelezõvé.
Több egyház részérõl is felmerült olyan igény, hogy a törvény hatályát az Országgyûlés terjessze ki egyrészt a külföldi székhelyû egyházak olyan ingatlanaira, amelyeket a magyarországi egyházi szervezetek használtak az államosítás elõtt, másrészt a templommal egybeépült, de nem a törvényben meghatározott célokra használt ingatlanokra. A törvény tárgyi hatályának kiterjesztésével nem értünk egyet, azt nem javasoljuk. Mint a most benyújtott módosításból is kitûnik, a jelenlegi körben történõ végrehajtás is nehézségekbe ütközik, a kiterjesztés pedig további igényeket jelentene.
Az önkormányzatok egyes szövetségeitõl kapott észrevételek a törvényben foglaltak érvényesítésével teljesíthetõk, mint például az inflációt figyelembe vevõ kártalanítás; illetõleg külön jogi szabályozás nélkül megvalósíthatók, például az érintett önkormányzat segítése az önkormányzati szövetség részérõl az egyeztetõ bizottság ülésén.
Tisztelt Országgyûlés! A jogbiztonság szempontjából is fontos rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat. A törvény hatálybalépését követõen további ingatlanigénylésre már nem lesz lehetõség. Erre hat év állt rendelkezésre, és az egyházak többször is vállalták a végleges igényjegyzék elkészítését, tehát annak nem lehet akadálya.
A törvényjavaslat meghatározza azt is, hogy az egyeztetõ bizottságnak a jövõ év végéig kell benyújtania a kormányhoz az
tadásra kerülõ ingatlanok jegyzékét és a jóváhagyást követõ egy hónapon belül az 1991. augusztus óta fennálló elidegenítési és terhelési tilalmat fel kell oldani azokra az ingatlanokra nézve, amelyekre a tilalom egyedi elrendelése eddig nem történt meg. Ezzel rendezõdik az ingatlanok tulajdonjogi sorsa még akkor is, ha az átadásra egyes ingatlanok esetében csak késõbb, 2011-ig kerül sor.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt módosító, továbbá a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvényt módosító törvényjavaslatot megvitatása után szíveskedjenek elfogadni.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)