DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen, elnök asszony. Ha megengedik, akkor a T/4923-tól... (Bekapcsolják a felszólaló mikrofonját.) egészen a T/4926-ig terjedõ törvényjavaslatokról egyben beszélnék - köszönöm szépen.
Tisztelt Országgyûlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság október 8-án, szerdán tárgyalta meg mindezeket az elõterjesztett módosító javaslatokat, illetve törvényt, legelõször az 1990. évi IV. törvény módosítását. Ezzel kezdem én is, bár ez volt az az egyetlen beterjesztett törvénymódosítás, amelyet a bizottság egyhangúan, 16 fõvel általános vitára alkalmasnak talált, azzal együtt, hogy ekörül is némi vita kialakult, amely abból származik, amit mindannyian jól tudunk, akik az egyházakat ismerik: ez az a szférája a társadalomnak, amely a leginkább megbontott különbözõ szervezeti felépítés, múlt, anyagi helyzet, ingatlanokhoz való viszony, illetve a társadalomban betöltött szerepe folytán. Ezzel együtt nem volt vita a felett a tény felett, hogy Magyarországon nem sokkal több mint száz év elteltével - az 1895. évi XLIII. törvény óta elõször - kerül sor olyan törvényalkotásra, amelynek az a célja, hogy az államtól az egyházat gazdasági értelemben is függetlenné próbálja tenni.
(9.10)
A következõ három törvény azonban ennél sokkal nagyobb vitát és ellentmondást váltott ki, amelyet nem bizonyít semmi sem jobban annál, mint hogy a jegyzõkönyv tanúsága szerint az elõterjesztõ képviselõi hosszabban beszéltek, mint a bizottság tagjai együttvéve. Magyarán, az elõterjesztett anyag támogatásra, szóbeli kiegészítésre és értelmezésre szorult. Ha megengedhetõ ennyi privát megjegyzés: az elõterjesztõnek minden megjelent képviselõje nagyon mély problémaismeretrõl tanúskodott.
Az 1990. évi XXXII. törvény módosítását 10 igen, 6 nem szavazattal találta általános vitára alkalmasnak a bizottság. Az egyházak hitéleti Bs közcélú tevékenységének anyagi feltételérõl szóló törvény 10 igen, és 6 nem szavazattal. Itt megint egy pillanatra meg kell állnom, hiszen a társadalom, a közélet elõtt hónapok óta közismert tény, a járadékrendszer bevezetése itt is újfent vitára adott okot. Nem egyszerûen a kormánypárti, illetve az ellenzéki képviselõk között, hanem sajátos módon a két kormánypárt képviselõi között. Úgy tûnik, hogy ez a tervezett intézkedés fölöttébb problematikus.
Végül az szja 1 százalékára vonatkozó törvénymódosítást 14 igen, és 2 nem szavazattal találta általános vitára alkalmasnak a bizottság. Itt többek között a 4/A. § szövegezése váltott ki ellenérzést és ellentétet, különösen az szja 1 százalékának ez évi tapasztalatai miatt, illetve azon megközelítésünk okán a bizottság elnöke és az elõterjesztõ képviselõje között, amellyel a mi számunkra a '90. évi IV. törvény definíciója szerinti egyházi jogi személy az az, aki igazából ennek a kedvezménynek birtokosa, címzettje lehet, míg az elõterjesztõ logikája egy egészen másfajta, megítélésünk szerint a valóságtól elidegenedett modellt tart fontosnak.
Ezzel én a bizottsági indoklást be is fejezem. (Szórványos taps a bal oldalon.)