HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt nevében, szívem teljes melegével, e történelmi dokumentumnak kijáró tisztelettel köszöntöm a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást. Van ideje a részletekbe veszõ vitáknak; van ideje az aprólékos kötözködéseknek, de van ideje - legalábbis remélem, van ideje - a szõrszálhasogatáson felülemelkedõ köszöntésnek és az elismerésnek is. Mély meggyõzõdéssel vallom, hogy a szocialista kormánytöbbség és a szentszéki delegáció által elkészített megállapodás ez utóbbira méltó, mert új fejezetet nyit a laikus magyar demokrácia és a Katolikus Egyház viszonyában.
Ezt az államot, tisztelt képviselõtársaim, ezer esztendeje a Katolikus Egyház szellemi és kulturális közremûködésével alapították, és a Magyar Katolikus Egyház ezer esztendõn át meghatározó - bár olykor ellentmondásos - szerepet játszott a nemzet életében.
(13.20)
Magyarország a nyugati kereszténység felvételével került a nyugati kultúrkörbe, a nyugati kereszténységnek köszönhetjük latin betûs ábécénket, Nyugatra való nyitottságunkat, sajátosan közép-európai helyzetünket. Amikor két, annak idején szintén a nyugati kereszténységet választó közép-európai országgal, cseh és lengyel testvéreinkkel együtt elsõként kaptunk ismét meghívást egy nyugat- európai rendszerbe, ezúttal egy biztonságpolitikai rendszerbe, akkor ezzel - meggyõzõdésem szerint - Szent István 1000 esztendõvel ezelõtti választását is igazolva látjuk. Nagy idõk tanúi vagyunk ezekben az években, még akkor is, ha az elkerülhetetlen gazdasági nehézségek és a felesleges politikai marakodások miatt sokan nem látják a változások üdvös jeleit.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt tagjai között vannak hívõ katolikusok, de nem állítom, hogy mi lennénk többségben. Tagjaink és szimpatizánsaink jelentõs része vallásilag közömbös, vagy a maga módján hívõ, illetve a protestáns, az izraelita és más felekezetek híve. Mégis jó érzéssel állítom, hogy legtöbbjük támogatja ezt a megállapodást. Támogatja, mert mi szocialisták mindig a nemzeti egység és a megbékélés hívei voltunk. A politikai eredetû kirekesztést, a gyûlölködést gyakran alkalmazták velünk szemben, de mi ezt - legalábbis 1989 óta - sohasem viszonoztuk gyûlölettel, kirekesztéssel, mert ellene vagyunk mindenfajta politikai, vallási vagy bármilyen más gyökerû megkülönböztetésnek.
Pártunk azért is támogatja ezt a megállapodást, mert tagjaink és szavazóink valláskülönbségére való tekintet nélkül tiszteljük a Katolikus Egyházat. Tiszteljük történelmi múltját, tiszteljük mai szerepvállalását, és úgy hisszük, hogy a történelemben csak úgy és annyiban hibázott, amennyiben belekeveredett a hatalmi harcokba, a politikába, a saját evangéliumi céljaival ellentétes kalandokba. Ha ez a szerzõdés teljessé teszi az állam és az egyház, a politika és a vallás elválasztását, akkor reményeink szerint az egyház egyszer és mindenkorra felülemelkedhet a pártoskodásokon. Krisztust, tisztelt képviselõtársaim, 51 százalékos szavazattal sem lehet levenni arról a keresztrõl, amelyre felfeszítették, másrészt pedig kétharmados kormányzati többséggel sem lehet azok szívébe állítani, akik nem igénylik. Éppen ezért helytelen az egyházakat bármilyen pártpolitikai csatározásokba belerángatni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt 1993-as programjában és azt követõen a kormányprogramban is szerepel egy olyan mondat, amely megítélésünk szerint fordulópontot jelentett az egyházakkal kapcsolatos politikánkban, és hitünk szerint ehhez a megállapodáshoz is szellemi alapot teremtett. Szó szerint idézem: "A vallás személyes gyakorlása magánügy, ám az egyházak társadalmi szerepvállalása közügy." Ez a mondat egyébként egyes félreértõ magyarázatokkal szemben a kormányprogramban is szerepel. A vallás meggyõzõdésünk szerint minden ember legbensõ magánügye, amelybe az állam semmiképp sem szólhat bele, és elítélünk minden erõszakos térítést és a vallási és önkormányzati szféra összekeverését egyház és állam között.
Az egyik közeli országban most vita folyik arról, hogy a parlamentben ki lehet-e tenni a keresztet vagy nem. Mi úgy gondoljuk, hogy országunk címerében ott szerepel a kereszt, jó helyen szerepel, ezenkívül azonban állami és önkormányzati intézményekben nem szeretnénk a keresztet külön világnézeti jelként kitenni. Másrészt ugyanakkor nem gondoljuk, hogy az egyházaknak csak a sekrestyékbe és a parókiákba kellene visszahúzódni. Tiszteljük azt a megkülönböztetett szerepet, amelyet a történelmi egyházak betöltenek a magyar társadalomban. Tiszteljük õket múltjuk okán, és tiszteljük õket oktatási, kulturális, szociális és karitatív tevékenységükért.
Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor azt mondjuk, hogy tiszteljük a történelmi egyházak súlyát és jelentõségét, akkor ezzel azt is gondoljuk, hogy az ezer esztendeje velünk élõ Katolikus Egyház, a fél évszázados múltú protestáns egyházak, a nagy múltú zsidó felekezet nem összehasonlítható bélyeggyûjtõ egyesületekkel és más, amúgy tiszteletre méltó civil egyesületekkel. És nem mosható össze olyan vadonatúj vallási mozgalmakkal és szervezetekkel sem, amelyek még nem állták ki a történelmi idõ bölcs és mindent megtisztító mérlegét. Adja Isten, hogy ezek az új vallási mozgalmak is érjék majd meg a több száz esztendõs kort és a vele együtt járó tiszteletet és tekintélyt.
Azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogy az elõbb megfogalmazott gondolattal a Magyar Szocialista Párt arany középutat képvisel egyfajta polgári radikalizmus egyházellenes hagyományai és a keresztény nemzeti eszmék jobboldali kisajátítása között. Hisszük, hogy ebben a Házban minél többen értik meg, hogy az a lehetséges út, hogyha a vallás magánügy, de az egyházak társadalmi szerepvállalása közügy.
Ez a megállapodás anyagiakban nem ad lényegesen többet a Katolikus Egyháznak, mint ami az 1990- és '91-es sokat emlegetett törvények szerint járna neki. De történelmi súlyú nemzetközi megállapodásban rögzíti a létezõ törvényeket, szabályokat, juttatásokat. Nem kerül lényegesen többe, a tárgyalásokon, tisztelt képviselõtársaim, ott volt a Pénzügyminisztérium szigorúságáról ismert államtitkára, Akar László úr is. Ugyanakkor ebben a megállapodásban a Katolikus Egyház lemond arról, hogy törvényben már neki ítélt ingatlanait az elõzõ ciklus által meghatározott ideig visszakapja, és nem is a teljes összeget kapja kártalanításként, hanem annak kamatait kapja, tisztelt képviselõtársaim, az adófizetõknek jó üzlet is ez, nemcsak nemes gesztus. Én elhûlve hallgatom azt az álságos okfejtést, amely egyrészt azt mondja, hogy ez a törvény hatalmas juttatásokat ad a Katolikus Egyháznak, rendkívül jó helyzetbe hozza, majd amikor azt mondjuk, hogy ezt a megállapodást kiterjesztjük a többi egyházra, akkor hirtelen arról hallunk, hogy ez a megállapodás milyen kedvezõtlen más egyházak számára. Én nem gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogy politikusoknak az lenne a feladatuk, hogy a történelmi egyházak között vitát szítsanak. Amennyire ismerem a történelmi egyházak vezetõit, ez a kísérlet nem is fog eredménnyel járni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az a véleményünk, hogy egyetlen politikai irányzat sem sajátíthatja ki magának azokat az értékeket, amelyeket az emberiség, legalábbis a keresztények hite szerint, együtt és oszthatatlanul kapott. A Szocialista Pártban is vannak hívõk, és hisszük, hogy ennek a megállapodásnak az elõkészítésével legalább annyira hozzájárultak a magyarországi egyházak jövõbeni mûködéséhez, mint azok, akik keresztény címke alatt gyakorlati politizálásukkal inkább lejáratták, mintsem tovább öregbítették a keresztény politizálás hitét és hitelét.
Végül, tisztelt képviselõtársaim, engedjenek meg egy szentségtörõ gondolatot is. Ebben a Házban nem szokás dicsérni a miniszterelnök urat, és szerencsére a Magyar Szocialista Párt sorain belül sem igen dívik a miniszterelnök úr személyi kultusza. Három és fél éves képviselõi mûködésem alatt ebben a Házban magam sem említettem semmilyen módon a miniszterelnök úr mûködését dicsérõleg. Mégis azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez a megállapodás, ha sok ember munkáját, sok ember felkészültségét is dicséri, mindenképpen dicséri Horn Gyula miniszterelnök úr politikai bölcsességét. A Szabad Demokraták Szövetségének vannak kiváló szakminiszterei, de ehhez a megállapodáshoz nemcsak szaktudás, hanem államférfiúi belátás is kellett. Ennek jegyében is köszöntöm ezt a megállapodást.
A II. Vatikáni Zsinat gondolata szerint: "Az ember csak szabadon fordulhat a jó felé." Hiszem, tisztelt képviselõtársaim, hogy ez a törvény, ez a határozati javaslat az állam és az egyház elválasztását szolgálja, s ezzel együtt a vallást is mentesíti a politikától és a pártpolitikától.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)