BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bõs-Nagymaros körül megint fellángoltak az indulatok, és - ami nagyobb baj - sajnos, a bizalmatlanság.
Egy évvel ezelõtt - a magyar közélet legnagyobb megdöbbenésére - Horn Gyula miniszterelnök a hágai per kellõs közepén leült tárgyalni Bõs ügyérõl Meiar miniszterelnökkel. '95. szeptember 4-én Horn Gyula úgy tájékoztatta a parlamentet, hogy megállapodott Meiar miniszterelnökkel - akit egyébként szavatartó emberként jellemzett - abban, hogy "felgyorsítjuk a Párkány-Esztergom híd építésének elõkészületeit". Elhangzott még sok más is. Nos, a bizalmatlanság innen datálódik.
Ezután Hága mégis valami tiszta helyzetet teremtett, egy tiszta lapot, amirõl el lehet kezdeni ezt a kérdést tárgyalni. A miniszterelnök Hága után azonnal kérte a pártok támogatását, és ezt minden parlamenti párttól meg is kapta, ugyanis a pártok azonnal kijelölték a miniszterelnök által kezdeményezett ad hoc bizottságba delegált képviselõjüket. Lássuk, hogy mit mondott Hága után '97. szeptember 29-én a miniszterelnök: "Mi ettõl az ad hoc bizottságtól azt kérjük, hogy három héten belül tegyen le javaslatot az asztalra a magyar tárgyalódelegáció pozícióira vonatkozóan." Idézem tovább a miniszterelnököt: "Tehát ebben kérjük a hat parlamenti párt segítségét." Ennek, kérem, négy hete. Azóta se bizottság, se egyeztetett tárgyalási stratégia.
Lássuk, hol van a nézetkülönbség! A nézetkülönbség ott van, hogy a miniszterelnök megint mást gondolt, mint amit mondott. Bizottságról beszélt, és helyette - mint kiderült - az egyes pártokhoz vezetõ forródrótra gondolt. Az ellenzéki pártok világosan kimondták: nem kívánják a végrehajtó hatalom szerepét ebben a kérdésben átvállalni. De felelõs közremûködés nem lóghat egy forródróton. Nos, az ügyet sikerült a kormánynak megint átláthatatlanná és némileg zavarossá tenni. A felelõs államtitkár a bizottsági meghallgatáson a nemzeti konszenzus jegyében történõ tárgyalási stratégiát ígért október 8-án. Ehhez képest a tárgyalások egy hét múlva érdemben megkezdõdhetnek. Se nemzeti konszenzus, se közösen kialakított stratégia. Nemzeti konszenzus helyett nem csoda ezek után, hogy megszületett az értelmiségi körök elsõ tiltakozása, nyílt levele a kormányhoz.
Nem tudom, észrevették-e tisztelt képviselõtársaim, hogy mi történt ebben az ügyben. A kormánynak nem sikerült megegyeznie az ellenzékkel ebben a bizonyos ad hoc bizottságban, amelyet egyébként éppen a kormány kezdeményezett, s egyszerûen csak annyi történt, hogy átlépte ezt a bizottságot a kormány, és egyedül tárgyal. Pedig, amire szükség lenne a sikeres tárgyalásokhoz, az a bizalom. A bizalom, amely magától nem lesz, azt meg kell teremteni. Jót tenne Bõs ügyében a tiszta beszéd. Az államtitkár úr a Duna hajózhatóságáról beszélt, a környezetvédõ szervezetek az ivóvíz védelmérõl beszéltek. De nem errõl szól a bõsi megállapodás, és ezt mindenki tudja. Úgy gondoljuk, hogy vissza kell adni a szavahihetõséget ebben az ügyben.
Tisztelt Ház! Igen sokba fog ez nekünk kerülni, ha nem sikerül ebben az ügyben konszenzust teremteni. Közös nevezõre kell jutni. Mi most felhívjuk a kormány figyelmét, hogy az elsõ lépés a közös nevezõhöz, hogy alakuljon meg végre a parlamenti ad hoc bizottság.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban. - Kuncze Gábor visszatér az ülésterembe.)