DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A kormány ez év augusztus 29-én terjesztette a parlament elé azt az indítványát, amelyben javasolta, hogy az Országgyûlés döntése alapján az ország lakossága ez év november 16-án járulhasson az urnák elé, és népszavazáson támogathassa Magyarország NATO-tagságát.
Mint ismeretes, ezt az elõterjesztést a parlament elfogadta, idõközben azonban az Alkotmánybíróság döntése alapján az Országgyûlés által elfogadott határozati javaslatból két kérdésben a népszavazási eljárást felfüggesztette. Ebben a helyzetben a kormány - abból kiindulva, hogy a NATO-csatlakozás területén a parlamenti pártok között a konszenzus továbbra is fennáll - benyújtott a parlamentnek egy önálló országgyûlési határozatot, amelyben továbbra is azt javasolta, hogy kizárólag a NATO ügyében a népszavazásra 1997. november 16-án kerüljön sor.
Mint ismeretes, ahhoz, hogy a parlament ezt az indítványt elfogadja, ehhez el kellett volna térnie a Házszabálytól. Ahhoz azonban, hogy a parlament a Házszabály rendelkezéseitõl eltérjen, négyötödös támogatásra lett volna szükség, tehát arra, hogy a parlamenti képviselõk négyötöde támogassa ezt az indítványt. Mint köztudomású, a döntést megelõzõ házbizottsági ülésen a Fidesz elõterjesztésére a kormány elfogadott egy kompromisszumot, amelynek alapján létrejöhetett volna ez a négyötödös többség. Sajnos azonban a Fidesz - és hozzájuk csatlakozott a többi ellenzéki párt is - ettõl a saját javaslatától visszalépett, ezért ez a négyötödös támogatottság a parlamentben nem jöhetett létre.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Ebben a helyzetben a kormánynak a következõ szempontokat kellett mérlegelnie. Mindenekelõtt mérlegelnie kellett azt a szempontot, hogy legkésõbb 1997. november 16-án a népszavazásnak meg kell történnie annak érdekében, hogy a NATO kibõvítése, illetõleg Magyarország csatlakozásának menetrendje tartható legyen. Ebben az összefüggésben szeretném a parlament, a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy az a menetrend, amely legkésõbb november 16-án teszi lehetõvé a népszavazás megtartását, a NATO, illetõleg a csatlakozni kívánó országok egymás közötti megállapodásán, konszenzusán alapul, és Magyarország nem tehette meg azt, hogy ettõl a kölcsönösen megállapodott menetrendtõl eltérjen, adott esetben késõbbi idõpontban kerítsen sort a népszavazásra.
Tehát az elsõ szempont, amelyre a kormánynak tekintettel kellett lennie, az volt, hogy november 16-án a NATO ügyében a népszavazást meg kell tartani. A másik szempont, amelyre a kormánynak figyelnie kellett, az az volt, hogy kiderült, a konszenzusra a továbbiakban nem számíthat, hiszen úgy tûnt, hogy vannak más, a NATO-csatlakozást megelõzõ olyan szempontok, amelyek adott esetben ellenzéki képviselõket arra ösztönöznek, hogy szavazatukkal megakadályozzák a november 16-i népszavazás megtartását.
Éppen ezért a kormány a parlament elé egy olyan elõterjesztést tett, amely ellenzéki képviselõk szavazatától független, amely kizárólag a kormánykoalícióhoz tartozó pártok, a szocialista, illetõleg a szabaddemokrata párt támogatását is elegendõnek tartja annak érdekében, hogy november 16-án a NATO-népszavazásra sor kerüljön. Természetesen a kormány, illetõleg a koalíciós pártok a továbbiakban is készek arra, hogy az ellenzék által megfogalmazott kérdéseket megvitassák, és adott esetben, ha ezeknek a kérdéseknek az alkotmányos aggálya nem merül fel, vagy pedig ez eloszlatható, akkor e tekintetben is népszavazás döntsön ezekrõl a kérdésekrõl. A különbség azonban a NATO ügyében feltett népszavazási kérdés, illetõleg az ellenzéki kérdések között az - s e tekintetben, úgy tudjuk, az ellenzéki pártok sem foglalnak el más álláspontot -, hogy a kormány által a NATO-val kapcsolatban feltett népszavazási kérdéssel kapcsolatban semmiféle alkotmányos aggály nem merül fel, míg ugyanez nem mondható el az ellenzéki pártok által feltett, illetõleg állampolgárok által támogatott népszavazási kérdésrõl.
Éppen ezért ebben a helyzetben, tisztelt Országgyûlés, arra lenne szükség, hogy lehetõleg elválasszuk azt a kérdést, amely az ország jövõjét - amint néhány perccel ezelõtt Kovács László külügyminiszter úr mondta - évtizedekre, ha nem évszázadokra, de mindenféleképpen generációkra meghatározza, ez a NATO-népszavazás ügye. S ettõl függetlenül, ha kell, akkor döntsön népszavazás egy olyan kérdésrõl, amelyben természetes, hogy a parlamenti pártok egymástól eltérõ véleményt foglalnak el. Azt hiszem, ebben a kérdésben a döntés ráér egy késõbbi idõpontban is. Mindenesetre reménykedünk abban, hogy a földkérdés is az ország lakossága érdekeinek megfelelõen kerül eldöntésre, de mindenféleképpen bízunk abban, hogy a NATO- népszavazásra a megfelelõ idõpontban sor kerül.
Bízunk abban - és ezt a mai napirend elõtti felszólalás is visszaigazolta -, hogy ebben a kérdésben a korábban kialakult konszenzus a parlamenti pártok között a továbbiakban is fennáll. Minden parlamenti párt arra fogja buzdítani híveit, hogy menjenek el a népszavazásra, szavazzanak igennel, mert igenis igen nagy jelentõsége van annak, hogy a magyar választópolgárok - legyenek baloldali, legyenek liberális vagy legyenek jobboldali érzelmûek - meggyõzõdésüknek megfelelõen, mindenfajta lelkiismeret-furdalás nélkül, pártjaik buzdítására hallgatva, elmehetnek a népszavazásra, és igennel szavazhatnak NATO-tagságunk mellett.
Éppen ezért, tisztelt elnök asszony, tisztelt Országgyûlés, a kormány azt kéri a parlamenttõl, azt kéri lehetõleg minden parlamenti párttól, de mindenféleképpen azt kéri a koalíciós pártoktól, hogy szavazatukkal támogassák ezt a határozati javaslatot annak érdekében, hogy ez a menetrend tartható legyen.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)