GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Három rövid megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az, hogy amíg az adásidõ tartott, addig is és azóta is a vita nagyobbik része nem arról zajlik, ami a napirendi pontban fogalmazódott meg, hanem arról, ami abban nem fogalmazódott meg. Ez egy különös sajátossága ennek a mai vitánknak.
A másik megjegyzés az inkább arra a történelemórára vagy inkább történelmi két percre vonatkozik, amelyet Torgyán József tartott itt nekünk. Arra a megjegyzésére utalok ugyanis, hogy az Aranybulla óta milyen kötelezettségek vannak a magyar föld elidegeníthetetlenségével kapcsolatban. Én csak szeretném az Országgyûlés belsõ nyilvánosságát és a szélesebb nyilvánosságot is tájékoztatni arról, hogy errõl azért a mi történeti ismereteink kicsit bõvebbek, mint Torgyán Józseféi.
Ugyanis volt itt a magyar történelemben nem egy és nem két idõszak. Hogy csak a legfontosabbakra utaljak, például a török hódoltság utáni idõszakra, amikor a neoacquistica commissio, az új szerzemény bizottság Mária Terézia idején jelentõs földbirtokokat adott idegen kézre. És a sajátossága ennek a történelmi példázatnak az, hogy már akkor is a reformátorírók nagy hévvel tiltakoztak ez ellen, utóbb pedig ezek a birtokos családok bizony igencsak magyarrá lettek, és a késõbbiek során elég sokat köszönhettünk nekik akár a gazdaságban, akár a magyar kultúrában.
Nem baj, ha ezeket a példázatokat figyelembe vesszük, és nem az Aranybullához kell visszamenni, hanem a jelen kort kell vizsgálni. Ha meg a történelemrõl beszélünk, akkor legyünk pontosak! Ha már a jelen korban nem tud pontos lenni az elõadó, legalább próbálja meg a történelmet híven, a történteknek megfelelõen elõadni.
Köszönöm. /Taps a kormánypártok padsoraiban.)