DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt még jelen levõ országgyûlési Képviselõtársaim! Már látom a holnapi újságok címlapjait. Legalább három napilap azt fogja írni: Tovább folyik az áldatlan kötélhúzás a népszavazás és a tervezett NATO- tagság körül. Iszapbirkózás folyik a parlamentben. Néha NATO- ellenességet is lehet érzékelni.
Nos, szeretném a Magyar Demokrata Fórum nevében legalábbis azoknak a figyelmét felhívni, akik még lapzárta elõtt vannak, és most fogják a tollat vagy kezelik a számítógép billentyûzetét, ha ezeket a címeket akarják a holnapi tudósításnak adni: ne tegyék ezt, mert nem errõl van szó. Senki ebben a Házban, ebben az Országgyûlésben nem tette kérdésessé, sõt, bizonyos többletteljesítményeket fejtett ki annak Brdekében, hogy tiszta eszközökkel menjünk a NATO-ba.
(17.30)
Nem mulaszthatom el megemlíteni elsõsorban a Magyar Demokrata Fórum nevét azoknak a sorában, akik azt érték el, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselõink, hogy nem fordul elõ az a szégyen, hogy egy nem jogtiszta népszavazás útján, egy alkotmánysértõ eljárással odaillesztett kérdésekre és az adott válasz kapcsán utóbb kellett volna észlelnie az Alkotmánybíróságnak, hogy nem volt jó a kormány eljárása azzal a bizony turpis eljárásával, amirõl itt már történt említés, elérte azt, hogy a NATO-népszavazást is beárnyékolja az a konok, kitartó törekvése, hogy megakadályozza az arra jogosultaktól kellõ számban összegyûlt kérdés egy idõben történõ feltételét, és ehelyett saját maga tolakodjon elõ egy alkotmánysértõ módon elõterjesztett igénnyel.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném a Magyar Demokrata Fórum nevében ezúton is biztosítani nemcsak önöket, hanem a közvéleményt is: mi megtettük két hónapon keresztül azt, amit kellett, hogy elhárítsuk azt a veszélyt, hogy Magyarország 1997-ben ne egy jogsértõ népszavazáson nyilvánítson véleményt a NATO-ról. Hogyan tettük ezt meg? Nos, felidézem az önök emlékezetét, mert úgy látszik, hogy egy kicsit már feledésbe merült, államtitkár úr expozéjából legalábbis erre következtettem. Közel két hónapja az önök kitartó kritikája ellenére éjszakába, hajnalba nyúló vitákon érveltünk amellett, hogy amit önök csinálnak, amit önök támogatnak, az a miniszterelnöki ötlet, amely ki akarta cselezni a nép által kezdeményezett kérdést, amely - ha folytatom a hasonlatot -, egy olyan becsúszó szerelést alkalmazott, amellyel csak két probléma volt. Az egyik az, hogy a tizenhatoson belül volt, a másik pedig az, hogy nem a labdát érte, hanem a sípcsontot. Ezt a bíró észrevette, hiába próbáltak a bíróval kapcsolatban is bizonyos - még a labdarúgó pályákon sem megengedhetõ - konzultációkat folytatni. Hiába próbálták felhívni a bíró figyelmét arra, hogy ilyen vagy olyan döntésével milyen következmények járhatnak, a bíró megtette azt, amit kellett, és önök még mindig nem ocsúdtak fel abból, hogy mi történt. Önök még mindig azt az eljárást követik most már második hete - már azóta három alkotmányügyi bizottsági eljárás volt -, amely el akar játszani egy olyan szerepet, amelyre nincs hatásköre.
Tisztelt Országgyûlés! Ebben az Országgyûlésben egyetlenegy bizottságnak sincsen arra hatásköre, hogy alkotmányos értelmezését adja annak a kérdésnek, hogy az általunk kért és most módosító indítványként ehhez a most tárgyalás alatt lévõ javaslathoz is csatlakozó indítványunk nyelvtani vagy tartalmi értelmét elbírálja. Miért nincsen erre hatásköre? Azért, mert ilyen hatáskört jogszabály nem fogalmaz meg. Kinek van erre hatásköre, tisztelt Országgyûlés? Sajnos, egy kicsit ilyen katekizmusszerûen kell a dolgokat ismételten, nem tudom, hányadszor elmondani: az Alkotmánybíróságnak.
Igen ám, tisztelt Országgyûlés, de egy hétig tartott az alkotmányügyi bizottság kormánypárti többségében helyet foglaló nagyszerû tudós és más képzettségû jogász képviselõtársaimnak annak eldöntése is, hogy ha nincs olyan törvény, amely biztosítaná az Alkotmánybírósághoz való odafordulás lehetõségét, akkor nincs mit tenni, akkor nem lehet odafordulni. Errõl órákon keresztül folyt a vita, nem is vita, hanem egyoldalú monologizálás. Néhány képviselõtársamról van szó, akik nincsenek jelen a teremben, és egyébként sem akarom az elõadót nem állító alkotmányügyi bizottság ülésén történteket részletezni. De legalább egy hétig tartott annak belátása, hogy ha nincs törvény, akkor nincs olyan eljárás, amit törvény nem biztosít.
Miért nincsen törvény? Mert az a törvény, amelyet önök sietve megszavaztak - ugyanazzal a mozdulattal, amellyel a törvénysértõ, alkotmánysértõ módon felteendõ kérdésekrõl is döntöttek távollétünkben -, nem léphetett hatályba. (Dr. Kertész Zoltán közbeszól.) Úgy látta 52 képviselõtársunk, hogy jobb, ha azt a törvényt nem az Országgyûlés szavazza meg a saját ízlése szerint - történt elõtte egy s más népszavazásügyben -, hanem az Alkotmánybíróság elõzetes normakontrollban, felülvizsgálatban részesítve megmondja, hogy milyen eljárással kell az ilyen konkuráló - ahogy önök fogalmazták; de szó sincs konkurenciáról, hanem egymást megelõzõ - népszavazási ügyekben a helyes eljárást követni.
Tehát még egyszer hangsúlyozni szeretném: szó sincs arról, hogy bárki közülünk - az ellenzéki pártok közül vagy a Magyar Demokrata Fórum képviselõi közül - vagy a 330 ezer állampolgár közül azt akarná, arra nyilvánította volna ki aláírását és szándékát és az összes jogvédelemmel kapcsolatos eljárását, hogy nem akarná azt, hogy Magyarország csatlakozzon a NATO-hoz. Túlmegyek ezen, mert látom, Keleti miniszter úr érdeklõdéssel figyeli azt, amit mondunk: nekünk, tisztelt miniszter úr, nem kell soha - a 15-20 éves múltra visszatekintve - bizonyos akkori gondolatainkat revízió alá venni. Nekünk a NATO-val kapcsolatban - legalábbis úgy érzem, annak a pártnak vagyok a tagja, és ezen az oldalon olyan pártok ülnek kivétel nélkül - nem volt szükséges bizonygatni senki és senkik elõtt, semmilyen fórum elõtt azt, hogy mi az álláspontunk jogi és politikai értelemben.
Ezen túlmenõen - még egyszer hangsúlyozom - megóvtuk önöket attól, amire készültek. Természetesen ezért nem várunk köszönetet, mert ez nem az önök stílusa. De annak a nyilvánvaló elismerését és nem pedig kritikával illetését, hogy ezt a helyzetet az önök konok alkotmánysértõ magatartása miatt vagyunk kénytelenek még 1997. október 27-én is tárgyalni - holott már régen túljuthattunk volna ezen -, ezt azért le kell szögezni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Tisztelt távollévõ Kuncze Miniszter Úr! Rendkívül fölényes - szellemesnek szánt, de fölényes - szavakkal utasította itt vissza a Magyar Demokrata Fórum elnökének minapi nyilatkozatát, amely arra vonatkozott, hogy bizonyos értelemben a bizalmunk a választási szervek, nevezetesen a belügyminiszter által felügyelt választási irodák és egyéb kapcsolódó szervek munkája fölött nem élvezi azt a bizalmat, amelyet kellene.
Nagyon sajnálom, hogy nincs itt Kuncze miniszter úr, de bizonyára el fog hozzá jutni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Lezsák sincs itt!) Én képviselem a pártelnököt, úgyhogy õ megbízik abban. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Képviselõtársam, ha megnyomja a gombot, akkor szerencsésebb lesz; majd szót fog egyszer kapni. Mi is vártunk két órát erre a felszólalásra, míg az önök kétperceseivel elvették a lehetõséget a televízió elõtti szerepléstõl. De ez nem probléma, hiszen itt van a kamera, majd a híradóban ez bizonyára benne lesz. (Dr. Világosi Gábor megérkezik az ülésterembe.)
Nos, nincs itt Kuncze miniszter úr, aki most meghallhatná, hogy nem véletlenül - megjött államtitkár úr, örülök neki - fejtette ki a Magyar Demokrata Fórum elnöke azt, hogy nincs tökéletesen meggyõzõdve a választások tisztasága szempontjából a helyzet törvényes voltáról vagy közelmúltjáról.
Mire gondolok, tisztelt államtitkár úr? Arra gondolok, hogy több mint négy éve az ön nyilatkozatai alapján úgy mûködött az Országos Választási Bizottság, hogy abban - a választójogi törvénnyel éles ellentétben, az írott betûjével ellentétben - olyan személy vett részt, sõt irányító szerepet töltött be az a személy, aki törvény alapján kizárt - összeférhetetlenség okából kizárt -, hogy ott egyáltalán megmozduljon. Tisztelt államtitkár úr volt az, aki még rátett egy - ahogy mondani szokták - lapáttal egy nyilatkozatában, aki ezt a helyzetet mint reális helyzetet fennállónak minõsítette.
Csak a minap, a múlt héten került sor arra, hogy az idestova fél éve elnök nélkül mûködõ Országos Választási Bizottság végre elnököt választhatott. Nyilván tudja azt az államtitkár úr, hogy az elnökválasztásnak van egy elõzménye: elõ kell terjeszteni. Nyilván tudja azt is államtitkár úr, hogy az elõterjesztésért a felelõsséget az igazgatási és egyéb szempontból az eszközökkel rendelkezõ belügyminiszter viseli. Tehát ennek az elõterjesztésnek most már egy fél év után végre megértek a feltételei. Megválasztotta az elnökét az Országos Választási Bizottság, és lemondott tisztségérõl az egyébként minden szempontból kifogástalan köztisztviselõi múlttal és jelennel rendelkezõ helyettes államtitkár úr, akinek a személye - még egyszer mondom - irányítói minõségében összeférhetetlen volt. Ezt nem én mondom, nem az Alkotmánybíróság mondja, nem mindenféle ellenzéki kifogás, hanem ezt a törvény mondja ki. Ez a helyzet, ezért talán nem kellett volna olyan fölényesen visszautasítani a Fidesz-Magyar Polgári Párt és az MDF elnökének különbözõ, egymáshoz közeli idõpontban tett azon nyilatkozatait, amelyek a választási szervek kapcsolatát és a választások tisztaságát féltik.
De tovább megyek, tisztelt államtitkár úr, az imént az alkotmányügyi bizottság egy ülést volt kénytelen tartani. Ennek az ülésnek az a lényege: az Országos Választási Bizottság imént frissen megválasztott elnöke egy újabb problémával fordult a Magyar Köztársaság Országgyûléséhez, mert a választási szervek tekintetében nem látta egyértelmûnek azt, hogy amikor a hézagos, részben hatályon kívül helyezett és megsemmisített népszavazási törvény úgy rendelkezik, hogy ott a választási szervek munkájában - beleértve az Országos Választási Bizottság intézményét is - "azok a parlamenti pártok vehetnek részt képviselõikkel, akik a parlamenti választásokon mandátumhoz jutottak..."
(17.40)
Most hogy kell értelmezni ezt a kérdést egy olyan népszavazásnál, ahol vannak pro és vannak kontra intézmények, vannak pártok, amelyek támogatják, vannak pártok, amelyek ellenzik, vannak pártok, amelyek feltételekhez kötik? Vajon mi a helyzet?
Tisztelt Államtitkár Úr! Egy politikai párt elnökének nem lehet kételkedni, csak az Országos Választási Bizottság imént megválasztott elnökének abban, hogy vajon eligazítást ad-e a törvény arra, hogyan kell mûködni? Csak a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum elnöke vehetõ kritika alá, hogyha az imént, mai érkezéssel dr. Kukorelli István egyetemi tanár, az Országos Választási Bizottság megválasztott elnöke is kételkedik abban, hogy jó eligazítást adnak-e a törvények? Én szeretném, hogyha Kuncze miniszter úr majd legkésõbb holnap reggel (Juhász Pál közbeszól.) válaszolna arra, hogy fölényeskedés helyett mi lett volna a követendõ eljárás.
Visszatérve, tisztelt Országgyûlés, az elõttünk fekvõ határozati javaslat módosítására: igen, van szerencsém nekem is bejelenteni a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, hogy megfogalmazásunk alapján, ma délelõtti kezdeményezésünkre ismételten megszületett az a módosító javaslat, amelyet a három parlamenti párt: a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Kisgazdapárt közösen terjesztett elõ annak érdekében, hogy most már felülvizsgálva az álláspontjukat, végre vegyék tudomásul azt, hogy mit mondott az Alkotmánybíróság, illetõleg mind mond az alkotmány 2. §-a! Önök ennek a döntésnek a meghozatalától nagyon félnek! Önök az alkotmányügyi bizottság eddig megtartott, a kérdést érintõ három ülésén - mint itt hallottuk Toller képviselõ úrtól és másoktól, talán Szigethy képviselõ úrtól, Hack Pétertõl, már nem tudom, olyan sokan mondták ezeket a jogi nonszensz eljárásokat - különbözõ szakértõket kívánnak bevonni annak az eldöntése céljából, mit jelent az, hogy szervezet, mit jelent az, hogy termõföld, mit jelent az, hogy külföldi, hogy szerezhet, mit jelent az öröklés.
Az önök kérdéseiben, amelyeket szerencsére már nem kell felírni a szavazólapra, nem volt ott a szerzés. Akkor nem jutott eszükbe az, hogy örökölni is lehet, meg ajándékba is lehet kapni, meg tartási szerzõdés alapján is lehet hozzájutni? Az önök kormánya akkor ezekkel nem foglalkozott? Most lett ez érdekes? Nem hallották meg azt önök a bizottságban, mikor világosan elmondtuk, hogy egy népszavazási kérdés nem jogi kodifikáció? A népszavazási kérdés alapján elrendelnek egy népszavazást, lesz egy eredménye, és akkor a parlamentnek vagy lesz, vagy nem lesz jogalkotási kötelezettsége.
Én azt mondom, megnyugtatom önöket, de az egész történet arról szól, hogy nincsen a magyar parlamentnek a mi kérdésünk, miáltalunk támogatott kérdés kapcsán adott pozitív válasz esetén kiírandó népszavazás eredményessége esetén - tehát hogyha az igenek többségbe kerülnek, és legalább a választók 25 százaléka úgy gondolja, hogy ne szerezhessen továbbra sem külföldi tulajdont, sem közvetve, sem közvetlen módon, sem közvetlenül (Dr. Toller László közbeszól.) - nincsen jogalkotási kötelezettség, kedves képviselõ uram! De ezt majd akkor kell megbeszélni, ha majd abban a helyzetben leszünk, hogy tartottunk errõl népszavazást, és a népszavazás valamilyen eredményre vezetett. (Gaál Gyula: Nagyon várjuk!)
Én nagyon sajnálom, hogyha önök most arra játszanak, tisztelt képviselõtársaim, hogy önök az aggályaik miatt majd azt fogják javasolni a parlamentnek, hogy november 11-én vagy valamelyik nap, még lehetõleg a népszavazás elõtt azt a döntést hozassák meg 255 társukkal, azt a félreértésen és tévedésen alapuló döntést, amely már egyszer megtörtént, hogy ez a kérdés - mármint az a kérdés, amelyet oly sokan akarnak feltenni - alkotmánysértõ vagy nemzetközi kötelezettségbe ütközik. Szó sincs errõl! Önöknek lehetnek aggályaik, önök válaszolhatnak nemmel, de nem bírálhatják ezt a kérdést sem alkotmányellenesnek, sem pedig nemzetközi jogba ütközõnek. Egész egyszerûen azért - túl azon, hogy nem ütközik abba, túl azon, hogy alkotmányos -, mert nincs rá hatáskörük. Egyet tehetnek, tisztelt képviselõtársaim: igennel vagy nemmel szavazhatnak. A további eljárásnak idõhúzás és teljesen értelmetlen pénzkidobás a célja.
Nagyon sokan elmondták már itt az imént, hogy mennyi mindenre lehetne a 2 milliárd forintot használni: nagyon szellemes volt az elsõ megállapítás, aki éppen egyévi NATO-tagsági díj összegével azonos mértékûnek ítélte meg; ugyancsak szellemes volt, aki 500 lakóingatlant vagy lakást lát ebbõl megvalósíthatónak. Mi magunk is hozzátehetnénk az érveinket, hogy hány kilométer út épülhetne meg ebbõl (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.), hány száz kórházi ágyat nem kellene kihordani a kórházakból, hány telefont lehetne bekapcsolni, hány milliárd forinttal növelné ez az energiaár-emelések miatti kompenzációs összeget, hozzátehetnénk ezeket, de úgy gondolom... (Dr. Kristóf István közbeszól.) Képviselõtársam! Ha megnyomod a gombot, majd te is fogsz szót kapni. Tehát úgy gondolom, tisztelt Országgyûlés, hogy ezeket a kissé talán a témához nem szorosan kapcsolódó érveket majd ráérünk akkor elmondani, ha önök tényleg meghozzák azt a számunkra elképzelhetetlen döntést, amely felé jelenleg vitorlázik az alkotmányügyi bizottság többsége, amely abban érdekelt, hogy ne legyen népszavazás a földkérdésben; mert azt is tudják, tisztelt képviselõtársaim - minden ellenkezõ sugallat ellenére -, hogy igen, ez a kérdés, ez a bizonyos önök által kifogásolt kérdés igen érdekli a közvéleményt, sokkal jobban érdekli, mint a NATO, legyünk egészen õszinték. (Pásztohy András: Sajnos, nem így van!)
Egyébként a magunk részérõl sajnáljuk, de nyilván azért figyelembe vették azt, tisztelt képviselõtársaim, hogy rövid három hét alatt 330 ezren (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) írták alá ennek a kérdésnek a támogatását. (Dr. Orosz István: 330 ezren! - Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Én remélem, hogy nem fogják kétségbe vonni... Megvárom, amíg tisztelt képviselõtársaim felháborodása alábbhagy, és remélem, a józan eszükre hallgatva, nem vonják kétségbe azt, hogy aki nem írta oda a személyi számának az utolsó négy számjegyét (Pásztohy András: Nem tudunk számolni!), azért az még ember, még aláírhatja, még normális, és még el tudta olvasni, ami oda van írva. Lehet, hogy a lakóhelyének az emelet-, ajtószámát nem írta oda - ugyanis ezekrõl van szó, tisztelt képviselõtársaim.
Nagyon sok félreértésre adott okot az a magyarázkodás, amely a hitelesítéssel kapcsolatban egyrészt csak a 200 ezerig akart eljutni, mert ennyi a kötelezettsége, tehát nem vizsgálta végig a 330 ezret másrészt pedig azért utasított vissza 80 ezer aláírást, mert nem találta hitelesíthetõnek azért, mert a legprecízebb és a legtöbb feltételt tartalmazó szempontok mindegyikét nem elégítette ki. Tehát még egyszer: nem tartalmazott személyi számot, esetleg téves személyi számot tartalmazott (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Meghalt.), rosszul jelölte meg a lakóhelyét, vagy nem jelölte meg. Vagy éppen olvashatatlan volt - ilyenrõl is tudunk, mert azt a tisztviselõk döntötték el, hogy melyik aláírás mennyiben felelt meg a nyomtatottnak szánt aláíráshoz képest, a szignatúrához milyen kétségek fûzhetõk.
Tisztelt Országgyûlés! Szeretnék még beszélni egy nagyon fontos kérdésrõl - jobb lett volna, hogyha a televízió nyilvánossága elõtt kerülhet erre sor, de így sem késõ, még a lapzárta elõtt vagyunk.
Tisztelt Képviselõtársaim! Itt többször elhangzott az - mindig egy kicsit a jelen nem lévõ Pokorni Zoltán Fidesz-MPP frakcióvezetõnek adresszálva, az õ felelõsségét és ezen keresztül aztán a többi ellenzéki párt mögöttes felelõsségét feltételezve -, hogy lám, mi 2 héttel ezelõtt nem fogadtunk el egy miniszterelnöki kompromisszumos ajánlatot, pedig az milyen jó lett volna!
Tisztelt Képviselõtársaim! Soha nem gondolták még végig, hogy mirõl akartak önök és a miniszterelnök és kivel akart kompromisszumot kötni? Mirõl? Arról, hogy a 330 ezer aláírás nem érvényes? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nem errõl!) Arról, hogy itt mi, 104 képviselõ játsszuk el azt, hogy bocsánat, gyûjtöttünk, segítettünk, de kérem, a kormány visszavonta egy egyébként is felfüggesztett törvényjavaslat tárgyalását, ezért most már nem is olyan fontos a népszavazás? (Francz Rezsõ: Hamis ígéret!) Komolyan gondolták? Komolyan gondolta Orosz képviselõ úr, hogy a magyar alkotmány lehetõvé teszi önnek mint képviselõnek azt (Dr. Orosz István: Ki javasolta?), hogy 330 ezer ember nevében azt mondja: nem akarok - és õk akarnak? Ön erre gondolt mint megválasztott képviselõ? (Pásztohy András: Nem errõl van szó! - Dr. Orosz István: Ki javasolta a kompromisszumot? Erre gondoltam.) Hogy ezt el lehet intézni itt, a Házon belül 255 szavazattal? Nem lehet elintézni, tisztelt képviselõtársaim! (Gellért Kis Gábor: Pokorni javasolta.) Hogy ki mikor mit mondott, azt majd õ megmagyarázza.
Én azt szeretném az önök tisztelt tudomására hozni, hogy teljesen alkotmánysértõ volt az ötlet is (Dr. Toller László: Nem igaz!), annak az ötletnek a felvetése, hogy a parlamenti képviselõ jogosult, tulajdona van, rendelkezik több százezer aláírással, fejenként mondjuk 15 ezerrel, itt százan vagyunk... Nem! Többel: 20 vagy 30 ezerrel, 330 ezerrel; én például 30 ezer aláíró nevében - az egyik én vagyok - lemondhatok arról, hogy visszavonta a kormány, nem kell ide népszavazás! Nem, tisztelt képviselõtársaim! Mondják meg a miniszterelnök úrnak (Dr. Toller László: Nem errõl volt szó!), aki most távol van, hogy az ilyen ötleteivel csak szaporítja azt a jogban való teljes járatlanságát és azt a hihetetlen közjogiatlan felfogását (Juhász Pál: Nem igaz!), amelynek a bélyegét, sajnos, nemcsak a kormányzati munkára, hanem a kormánypárti többség parlamenti döntéseire is rányomja. (Gellért Kis Gábor: Az elõzõ kormány igazságügy-minisztere nem különben!)
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindenkinek módja van hozzászólni, nyilván lesz egy-két kétperces - mi is türelemmel megvártuk.
Összegezem még egyszer a Magyar Demokrata Fórum álláspontját.
(17.50)
Nem a NATO-népszavazás a kérdéses! Természetesen támogatja -
mondjuk 40 éve, 1949 óta támogatja - Magyarország NATO-tagságát a Magyar Demokrata Fórum. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) És azok az emberek... Ne nevessenek, képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórumot emberek alkotják... (Dr. Nacsa János: Olyanok, mint te.), 70- 80 éves tagtársaink vannak, ezek fiai, unokái; igen tisztelt képviselõtársaim, ebben a pártban és más ellenzéki pártokban olyan személyek vesznek részt, akik 1949-tõl azt szerették volna, ha Magyarország a szabad nyugati világhoz, vagyis a NATO-hoz tartozik. Igen! Lehet, hogy önöknek ez nevetséges, nekünk ez komoly dolog. (Dr. Nacsa János: Mirõl beszélsz?)
Tehát összegezve, még egyszer: a Magyar Demokrata Fórum álláspontja az, hogy NATO-népszavazást - ha már így döntött a parlament - kell tartani. Az elhangzottak alapján természetesen egyetértünk azzal, hogy nincsenek kõbe vésett napok, a tisztviselõk jól olajozott munkájának a megsegítése az indoka - az egyetlen komolyan vehetõ indoka - annak, hogy november 16-án kell tartani. Önök még mindig abban a helyzetben vannak, hogy ezen a napon megtartsák a másik törvényes népszavazást. Bízunk ebben, akkor fogjuk tudni egyöntetûen támogatni az önök elképzelését és ennek a javítóvizsgára küldött határozatnak az újbóli meghozatalát.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Legyél büszke magadra!)