PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Ha november 16-án népszavazást akarunk tartani a NATO-csatlakozásról, akkor próbáljunk meg ebbõl kiindulva visszafelé gondolkodni: mit kellene azért tenni, hogy ez valóban sikeres, eredményes legyen (Dr. Szabó Zoltán: Helyes!), és a végeredménye az legyen, hogy elég sokan elmennek és a többség igent mond?
Mindenekelõtt azt kellene elérni valahogyan, hogy azok a közvélemény-kutatások, amelyeket olvashattunk az újságban, valós eredménnyé váljanak ezen a népszavazáson. Ehhez nyilvánvalóan az kell, hogy a lehetõ legtöbben menjenek el; minél kevesebben mennek el, annál inkább fennáll az eredmény torzulásának a veszélye. Hogy lehet a legtöbb embert elvinni erre a népszavazásra, kormánytagok, tisztelt kormánypárti képviselõk? Úgy, hogyha minden olyan kérdést odateszünk erre az asztalra, ami mostanában foglalkoztatja az embereket, és aminek alkotmányos alapja van, és ami egyáltalán felmerül mint kérdés. Értelemszerûen ha két kérdés van a szavazási lapon, akkor elmennek azok is, akiket az egyik kérdés érint, s elmennek azok is, akiket a másik érint; így viszont csak azok fognak elmenni, akik a NATO-ügyben kívánnak népszavazást tartani. Ez a kormány döntésén múlik: ezt sosem egy 28 százalékos ellenzék határozza meg, mint ahogy mást sem határoz meg egy 28 százalékos ellenzék!
Kormánypárti Képviselõ Hölgyek és Urak! Hagyjanak már fel ezzel a csacsisággal, hogy el akarják hitetni a választókkal, hogy a 28 százalékos ellenzék akadályozza ennek a nagyon derék és nagyon intelligens 72 százalékos kormánynak a munkáját! Nyilvánvaló, hogy a kormány a magatartásával veszélyezteti a 16-ai népszavazás sikerét, veszélyezteti azzal, hogy nem próbálja meg a lehetõ legtöbb embert elvinni erre a népszavazásra; nem próbálja meg, hiszen nem teszi oda azt a kérdést, amire egyébként alkotmányos kötelezettsége lenne, amivel növelhetné a résztvevõk arányát. Ha nem teszi oda ezt a kérdést, akkor kevesebben fognak elmenni: ezáltal nagyobb a veszélye annak, hogy ez nem sikerül. (Szõdi Imre széttárja a karját.) Látom, kormánypárti képviselõ, széttárja a karját: világos, hogy az ön számára ez nem olyan fontos kérdés, '93-ban meg '88-ban sem volt olyan fontos. De a többség számára ez egy nagyon fontos kérdés. (Szõdi Imre: Ez csak nektek fontos!) Én azt kérem a kormánytól, hogy biztosítsa a lehetõ legnagyobb részvételt ezen a népszavazáson ehhez pedig az kell, hogy mind a két kérdés rajta legyen a szavazólapon.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)